2008. július 14., hétfő

Római vakáció - folytatás - Basilica di San Clemente

A Bsilica di San Clemente belső udvaráról és homlokzatáról láttam régebbi képeket, ahol még téglaszínű és kopottas volt a fala, mögötte az égen bárányfelhők úsztak…szebb volt, mint most életben, nagymértékben köszönhetően a színeinek. Fehéren és tip-topon jóval sápadtabb. De itt is megmutatkozik, hogy nem a külső alapján kell ítélni. Mert ami benne van…három korszak. Késő középkori felső templom, kora keresztény alsó templom, és ókori Mithras-szentély, lakás és iskola. A templom már a III. században is állt. Siricius pápa (384-399) építtette a bazilikát egy római lakás fölé, Szent Kelemen, Róma harmadik püspökének tiszteletére. A normann betörés rombolta le, majd II. Paszkál (1099-1118) idején épült újjá, a régi darabjait is felhasználva (oszlopok, szentélykorlát), majd fokozatosan építgették-egészítgették.
Visszatérve a külsőhöz, kívülről sem túl esztétikus, legalábbis amikor mi láttuk, hajléktalanok fetrengtek körbe, szemét és szag is volt. Pedig amúgy nem lenne rossz, érdekes, mert nagy szintkülönbségei vannak, az oldalához a két vége felől lépcsősor vezet le. Itt üldögéltünk kicsit, mert korán értünk oda. Eddig elfelejtettem megemlíteni, de Rómában nagyon nem árt figyelni a nyitvatartási időkre (ezek ráadásul télen-nyáron változnak is), merthogy bizony tartanak sziesztát, és úgy sacc dél és három között nem igazán vannak nyitva a templomok, múzeumok. De ez tényleg csak durván, mert esetenként eltérő, van, ami később zár, később nyit, stb. Ha jó pár napot ott van az ember nem akkora tragédia, egyszer mi is lecsúsztunk pl. Caracalla fürdőiről, de másik nap megnéztük. Viszont vannak nagy távolságok, és nem biztos, hogy jó érzés lejárni a lábadat hiába, meg ha be van osztva az időd, ilyenek miatt nem szabad lemaradni, tájékozódni kell. És olyan helyek is vannak, ahová előre be kell jelentkezni, pl. a Villa Borghese (mi kedden vagy szerdán akartunk menni, és szombatig már nem volt jegy), vagy a Domus Aurea, amit csak bejelentkezett csoportoknak nyitnak ki.
Szóval üldögéltünk pár percet, meg körbesétáltuk, és kisebbfajta tömeg gyűlt össze mikorra megnyíltak az ajtók. De ez a tömeg nagyon jól eloszlott a három korban. Számomra a Mithras-szentély volt a legnagyobb élmény ott, de a másik két rész is szép. A felső templom apszisában gyönyörű a mozaik, és a VI. századi szentélykorlát. Innen lehet kimenni a belső udvarra, van egy kis szökőkút, amit három oldalról oszlopos galéria fog körül. Az alsó templomban a freskók az igazán lenyűgözőek, román stílusúak, és nem tudom mennyi bennük a restaurálás eredménye, de erőteljes színűek és nagyon ép állapotúak. Innen egy lépcső vezet le a legrégibb részbe, hangulatos a sötétség, ügyesek a padlóba-falba beépített spotlámpák, majdnem olyan a hangulat, mintha fáklyák égnének…misztikus az egész. Több szobából áll ez a rész, és nemrégiben kezdték feltárni egy iskola maradványait is. A Mithras-oltár egy hosszúkás szoba vége felé áll, sajnos bemenni nem lehet (persze ez érthető), egy rácsos ajtón keresztül lehet benézni. Benyúlni sem célszerű, ha el akarod kerülni az éktelen sípolást. Persze nekem sikerült jól belógnom a géppel,
akkor ciki volt, de utánam még vagy 12x hallottam a hangot, szóval eszerint nem volt egyedi az eset. :-)
A szoba oldalain padok futnak végig, felül dongaboltozat, és pontosan az oltár felett egy lyuk, nem tudom ez így volt-e régen, de mindenképp ötletes, mert sejtelmes, zöldes-sárgás vetül rajta keresztül az oltárra. Az oltár domborműve a napistent mutatja, ahogy megöli az ősi bikát, ilyesmi áldozatot mutattak be a Mithras-kultusz követői is.
A kultusz nagyjából a kereszténységgel egyidőben jelent meg a birodalomban (Kis-Ázsiából jött), és az egyik legnépszerűbb misztikus vallás volt kb a IV. századig. Később nagy szerencsénkre sok helyen a keresztények ráépítkeztek a Mithras vallási épületeire, így maradhattak fenn az emlékei. Elég kevésszámú forrás áll rendelkezésre arról, hogy miből is állt ez a hit, egy titkos kultusz volt, bonyolult beavatási szertartással és akkoriban még szokatlanul az egyenlőségen alapult, akár rabszolgák is csatlakozhattak. (Persze nők azért nem. Ejj. :-)) Némely tudósok szerint asztrális hit volt, az égbolt csillagait imádták. A korai kereszténységnek és az ősi görög-római isteneknek egyaránt riválisa volt, és ebből kifolyólag a róla fennmaradt írásos források is nehezen használhatóak, hiszen a különböző vallások tagjai előszeretettel jelentgették fel egymást különböző bűnös rítusok űzésének vádjával, például, hogy gyerekeket áldoznak. Ez valószínűleg nem volt így. Aztán Constantinus császár a kereszténységet tette államvallássá, de a Mthras-kultusz némely elemei is beleolvadtak ebbe, szerintem pont azért lett ilyen sikeres időben és térben, mert megpróbálta egybeolvasztani a többi vallásból azokat a jó elemeket, amik beleférhettek az ő keretei közé.
A San Clemente egy izgalmas és hangulatos időutazás, ezt is csak ajánlani tudom mindenkinek. Az alábbi linken egy jó kis virtuális túrát lehet tenni:
http://www.basilicasanclemente.com/







2 megjegyzés:

Marilyn írta...

Sajnos egész Rómára jellemző ez a "kifehéredés" épületügyileg. Pont tegnap hallottam, hogy régen az egész város mélyvörhenyes színekben pompázott, néhány épület még mindig őrzi azt a színt. Nekem az a színvilág tetszik leginkább, ami a Pantheon előtt látszik, az a terrakotta, sárgás-barnás-vöröses...

shadow írta...

Nekem is :)