2011. szeptember 21., szerda

Középkor

Egyik az általam leginkább utált, gyakran hallott frázisik közül a "sötét középkor".  Általában olyan emberk mondogatják ezt, akik persze semmit sem (és azt is rosszul) tudnak erről a korról. Ezért készítettem ezt a középkori oklevelet (vagy inkább kódexlap+oklevél torzszülött, modern gyermekét) imitáló képet. Persze csak szőrmentén hasonlíthat egy eredetihez, mégpedig főképp azért, mert az volt a célom, hogy el tudja olvasni más is középkorász ismerőseimen kívül. Személyeket, helyeket, fogalmakat vázoltam fel, melyek szerintem amellett, hogy fontos jellemzői a kornak, híven tanúsítják, hogy mennyire (nem) volt sötét.
Szóval íme, a játékos törióra:

2011. szeptember 12., hétfő

En passant - Áthaladóban

Jean-Jacques Goldman En passant című dalához készítettem a minap illusztrációt és fordítást. Monsieur Goldman dalaival ismerkedve ez nem tartozott az abszolút kedvenceim közé...már akkor is elszomorodtam tőle, mikor a szöveget még csak részben értettem. Később viszont pontosan ezért szerettem meg. Azért, ahogy kínzó őszínteséggel villant fel képeket az életről, az öregedésról, a halálról...azért, ahogyan egy tömött stadionban JJ halkan, a barátjával vállvetve adja elő...azért, ahogyan a gitárjaik sírnak...




Áthaladóban

Az összes ében randevúzik
Az éj töredékei, mikor árnyékaink elhalkulnak
Az utak elvisznek magukkal, nem tudom merre
Régen éles szemem volt, mindent láttam

Puhán térnek vissza, mint a farkas járása
Alvó királynők, korábbi fejvesztett meneküléseink
Források rohannak a zátonyra futásig
Megfakult ígéretek és az összes szétfoszlott kívánságunk

Voltak szárnyak és álmok osztályrészül
Voltak telek és a hideg sosem
Voltak viharokkal nászra kelt nagy egek
Voltak békék, melyeket nem írtunk alá

Az utak elvisznek magukkal, nem tudom merre
Láttam madarakat, tavaszokat, kavicsokat
Áthaladóban

Az összes kudarcunk ránk éhezik
Elfeledett eskük, fogadalmak a smink alatt
Az ünnep másnapjai, több mint eléggé részegek
Hogy előbbre hozzuk, túl hangosan eresszük el a megbánást

Ezek a lassú, ezek a csendes hajótörések is
Ezek a börtönök is, amikre nem számítottunk
A bátorságnak ezek a diszkrét hiányai
És minden, ami már sohasem leszünk

Láttam hajókat, virágokat, királyokat
Annyira szép reggeleket, néha elkaptam őket
Áthaladóban