2011. február 22., kedd

Téglába vésett délután

 Dublini, egy délután alatt "kattant" képek...


2011. február 15., kedd

Et l'on n'y peut rien - És semmit sem tehetsz ellene


Egy újabb dal-illusztráció, remélem még nem nagyon unalmas - egyelőre ez az utolsó, ami készen van megfogható formában (már amennyire egy képfile az). Szerencsés (szerencsétlen?) esetben talán jövő hétre is lesz valami (ha más nem, talán befejezem végre a szakdolgozatom. :-))
Szeretem ezt a számot, mert azon túl, hogy jó, még nagyon jópofa is, főleg élőben, némi bohóckodással fűszerezve, szóval kaptok egy ilyen linket is.
p.s. M-től bocs, hogy mindig felhasználom a képeit mindenféle célokra, E-nek pedig üzenem, hogy nem, még nem daraboltam fel a hegedűjét (a látszat ellenére).



Jean-Jacques Goldman: Et L’On N’Y Peut Rien




Dalszöveg magyarul:

És semmit sem tehetsz ellene

Mint egy fonál egyik és másik közt
Láthatatlanul, kifeszíti csatlakozásait
A tudatalatti vándorlásaiban
Büntetlenül lépdel

És minden megremeg egy kissé
A többi elhalványul
Csak a gyomrunkban
Egy csomó, egy éhség

Királlyá emeli a szolgát
És képes letaszítani a szentet
Becsületest és józant
És semmit sem tehetsz ellene

Van aki ellenáll neki, falakat emel
Boldog idők, jól válogatott fotók
Mint egy terrorista, áttöri a páncélokat
Egy pillanat és minden el lett törölve

Csúszol-mászol és kémkedsz
Hazug szavakat ejtesz
Verseit olvasod
A képét imádod

Megpróbálod az útját keresztezni
Hirtelen újra 15 kezdesz lenni
Mindennek az alapja fordul át
És semmit sem tehetsz ellene

Meghívatja magát, mikor nem várod
Ha hinni kezdesz benne, máris távozott
Testvérem, ki egyszer belekóstolhattál
Soha fel nem gyógyultál

Üresen hagy itt minket
És inkább holtan mint élve
Ő, aki dönt feletted
Míg te csak eljátszod
Ő választja az ösvényeket
Jön és távozik
Így működik a szerelem
És semmit sem tehetsz ellene

2011. február 8., kedd

Tournent les violons - Forognak a hegedűk

Bár az előző bejegyzésem szemmel láthatóan nem sok embert foglalkoztatott, mivel úgy is a magam örömére csinálom, jöjjön hát a következő. A dal-illusztrációs project fejben remekül halad, elméletben már kisebb könyvre elegendő képet gyártottam...a gyakorlatban összesen 5-öt, ezekből most újabb kettőt megosztanék veltek.
Már a dal témaválasztását is rendkívül érdekesnek tartom, nem beszélve arról, hogy az ábrázolt kor némely hangszerét is megszólaltatják benne. A klipet is érdemes megnézni, szerintem nem akármilyen jól rakták össze.
Tehát:
Jean-Jacques Goldman: Tournent les violons





A dal szövege magyarul:

Forognak a hegedűk

Nagy ünnepség egy kastélyban, réges-rég
Úrnők és urak, nemesek, a nemes vér
Széles királyságból érkezik, s táncra tér

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Nagy mulatság virágvasárnap és Manon 16 múlt
Szolga a kastélyban, mint anyja is volt
Gyermeki kezének nehéz tálakat hord

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Milyen pompás egyenruha, milyen pompás főnemes
Más mint a helybéliek, szőke és délceg
Mosolya ragyog, mint egy sármos herceg

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Még több mulatság, zene és tánc
Manon álmodozik, míg a tálakkal jár
És a zajban, a fényben, ő épp felé jön már

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Felemel egy kupát, s felé hajol
Fülébe suttog, simítja derekától
„Te igazán gyönyörű vagy” (mondja) kísérve isteni mosolyától

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Évek telnek el, a szolgálat egyhangú és nehéz
Egy élet kemény munkája, élvezet oly kevés
De az akkori zavar emlékeibe beleég

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Gondol rá újra és újra, örökké
A hegedűk, a díszlet, szavai édesek, mint a méz
Illata, fehér fogai, a legapróbb részlet-kép

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Felemel egy kupát, s felé hajol
Fülébe suttog, simítja derekától
Csak négy szó: zavar egy életre
Csak négy szó, el is feledi rá egy percre

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Gondol rá újra és újra, örökké

2011. február 2., szerda

Je voudrais vous revoir - Szeretnélek újra látni

Egy korábbi bejegyzésemben már meséltem nektek Jean-Jacques Goldmanről, egyik nagy kedvencemről. A zenéje olyan hatással van rám, olyan inspirációt jelent, hogy úgy éreztem, a zenehallgatáson felül is foglalkoznék valahogy a dalaival. Úhgyhogy azt gondoltam ki, - összekapcsolva másik szenvedélyemmel, a fotózással - hogy illusztrálnék néhányat, főleg a magam örömére. De nagyon szívesen fogadnék konstruktív véleményeket, sajnos mostanában kevés ilyen jut.
A most feltett kép eddigi utolsó lemezéről, a 2001-es Chansons pour les pieds-ről (Dalok a lábaknak - azaz olyan dalok, amelyekre táncolni is lehet) a Je voudrais vous revoir.
http://www.youtube.com/watch?v=69OJRVTHzU0
A kép alatt olvashatjátok a dalszöveget magyarul - én fontosnak tartom. Fogadjátok szeretettel.


Szeretnélek újra látni

Ez a levél meglephet téged
De ki tudja? Talán mégsem
Néhány elszökött parázs, hamujából
Egy régi szerelemnek

Emlékszel ránk?
Egymás bolondjai voltunk

Az érveink elfogytak, de az emlékeink nem
Gyengéd kamaszkor, gondolok rá s újragondolom
Az est kezd rám leszállni, és szeretnélek újra látni

Megéltük az idejét, a levegőjét
Szemtelen, mint a szerelmesek
Hétköznapi büszkeségét
„Mi ketten mások vagyunk”, veled
Minden rendben volt számunkra,
Az életünk egy bál volna
Oly ritkák a szép táncok, idővel megtanuljuk
Az idő az arcunkon, leigázott viharokon
Szeretnélek újra látni, és nem véletlen összefutni

Biztosan lennének felébresztésre váró fantomok és díszek
Kik a királyaid, mik a királyságaid? Nem akarok egyebet, csak tudni
Még ha nevetséges is, tudni
Tényleg megadatott-e ugyanazt a történetet megélni?

A kor egy utolsó nagy utazás
Sor az állomáson, majd megyünk
Nem kell csomag, hurcolás
Ami igazán számított
És köszönetet mondani
Az életnek ezek a gyöngyeiért
Ez biztos
Sebhelyek, az ízével
A győzelemnek
Újra iszom mozdulatod
Az illatod, a látványod
Ez az édes tükör
Ahol szeretnélek újra látni