2012. április 10., kedd

Krakkói kiruccanás


Főtéren, a márványpadon üldögélve
Nemrégiben Krakkóba kirándultam néhány barátommal, ez a turista-beszámoló most erről fog szólni. Nem szervezett út keretében vágtunk neki (azaz dehogynem, mindent egy személyben E. barátom szervezett meg), ami amellett, hogy kényelmes volt rajta kívül mindannyiunknak, anyagilag is elérhetővé tette számunkra a várost. Három teljes és két fél nap tartózkodás (hostel-belépőjegyek-élelem-buszjegy Auschwitzba etc.), plusz Pestről az Eurolines buszút (menetrendszerűen közlekedik szerda-szombat) összesen megállt 28 000 Ft-ból. Nem tervezem részletesen bemutatni a hostelt, lényeg annyi, hogy a belvárostól tíz perc laza sétányira laktunk, kényelmes volt, tiszta, ok (akit érdekel, keressen a címért mailben).
Krakkóról bár tudtam, hogy szép, meglepett milyen "európai nagyváros": széles, soksávos utakkal, számtalan parkkal, bicikliúttal átszőve...ez alatt a pár nap alatt élhető helynek tűnt, egy olyan kis-nagyvárosnak, ahol "jó lenni". Elutazásunk előtt pár napban mindannyian összeírtuk saját kis listánkat, amelyen többnyire ugyanazok a fő látnivalók szerepeltek, és az ötödik nap végére ezeket többnyire ki is pipálhattuk - a kisebb hiányérzetek az első két nap rendkívül meglepő időjárása nyomán fakadtak (értsd hóviharok, záporok, napsütés kb. kétperces (!) váltásokban egész nap).
A Mária-templom
Egyik első "esernyőnyitogatós-esőkabátfellecincálós" sétánk a belvárosba vezetett, a Főtérre: templomok, konflisok, galambok, és a Szent Márk-teret idéző Ruhacsarnok uralják a hatalmas teret. Mivel a legtöbb kiránduló itt kezd, érdemes közben röviden útba ejteni egy tourist infot, ahol remek ingyenes várostérképhez juthatunk hozzá, ez még jól jöhet. A tér szélén eltérő méretű tornyokkal (81 illetve 69 m) magasodik a XIII-XV. század folyamán épület Mária-templom. XV. századi díszes faoltára Mária életének eseményeit ábrázolja, életnagyságúnál nagyobb szobrokkal is. MA katedrális magasabb tornyából óránként kürtjátékot hallgathatunk a téren, olyan hangulata van, hogy nem szabad kihagyni. A belváros utcáinak végigbóklászása kötelező jutalomprogram. A számos látnivaló közül érdemes elsétálni például a Flórián-kapuhoz, amelyen átlépve a XV. századi Barbakánhoz jutunk. A városfalat szép időben festmények borítják be, ami inkább a mennyiség, mint a minőség miatt pazar látvány. A parkkal körülvett centrumon belül találjuk az 1364-ben alapított középkori egyetem, a Collegium Maius impozáns épületét. 11, 1 és 3 órakor a belső udvar órája egy zenés játékot ad elő királyok, papok, történelmi személyek fafiguráit felvonultatva. Egyik nagyobb hiányérzetem, hogy nem láthattam az itt 9 és 1 óra közt megtekinthető középkori műszerkiállítást... pótoljátok be helyettem!
A középkori egyetem


A Flórián-kapunál

































Wawe
Következő hasonlóan egyértelmű turistacélpont a Wawel, a reneszánsz kastély és katedrális. Utóbbinak egyik kupolája színarannyal van borítva, ami bár elég jól mutat, azt mondják nem túl praktikus, ugyanis irtó gyakran kell fényesíteni. :-) Nagyon tetszett a katedrálison a Krakkó jelképének számító sárkányok megjelenítése, az ereszcstornafők (hm, létezik ilyen szó?) mind-mind egy jópofa pikkelyest mintáznak. A legenda szerint a város szűzlányaival táplálkozó sárkányt egy furfangos cipészmester győzte le: megetette szurokkal és kénnel töltött birkabőrrel, majd a szomjas állat addig itta a Visztula vizét, míg szét nem robbant...kedves történet. Avagy: hogy készül a sárkánybőr cipő. A kastély szobáit, kiállításait sajnos nem láttuk, viszont megtekintettük a katedrális-múzeumot. Felmásztunk a 12 tonnás Zsigmond-haranghoz, ahol maga az út talán érdekesebb is volt, mint a harang: a torony gigantikus fa oszlopai között kellett ide-oda bujkálni, jópofa volt, és a kilátás is szép odafentről. A templom alatt meglátogattuk a királysírokat, köztük Báthory Istvánét, akiről egy lengyel barátunk úgy nyilatkozott, mint "legjobb királyukról” – ezt azért jó volt hallani. Tőle tudtuk meg azt is, hogy ha igazán jó lengyel sört szeretnénk fogyasztani, forduljunk bizalommal az Okocim nevűhöz.
Birkenau
Auschwitzba is elmentünk. Értelemszerűen nem volt vidám program, de én kötelezővé tenném mindenki számára…főleg azután, hogy szembesültem vele, sokan mennyire keveset, szinte semmit nem tudnak róla. És ezalatt sajnos nem csak a tárgyi tudás hiányát értem. (Lsd. Párocskák romantikus kettős portréi a barakkok előtt, etc.). Krakkóban szinte minden utcasarkon ajánlanak ide szervezett utat, és általában nem is drágák, de egyénileg még olcsóbban ki lehet hozni, hiszen a buszpályaudvarról van menetrendszerinti járat (kb. óránként-másfél óránként). Persze ilyenkor számolni kell azzal, hogy az ember esetleg nem fog tudni leülni (ami egy több mint másfél órás útnál kicsit kellemetlen lehet, főleg visszafelé, fáradtan, lejárt lábbal). Auschwitz és Birkenau bejárása mintegy 4-5 órát vesz igénybe idegenvezetéssel. Egyénileg is be lehet menni, de csak délután 3 után. Én több szempontból is javaslom az idegenvezetést: egyrészt mert jó (legalábbis a hölgy, aki minket vezetett nagyon jó volt, nem betanult szöveget mondott, tudott válaszolni a kérdésekre, el tudta gondolkodtatni az embert, túlélők személyes történeteit is megismerhettük), másrészt mert így egy „logikai” útvonal szerint járhatjuk be a megnyitott épületeket, és talán egyszerűbb is hallgatni egy szöveget (fejhallgatóval, kis zsebrevágható rádióvevővel, hogy ne kelljen folyamatosan az idegenvezető sarkában lenni), mint minden táblát elolvasni – ez utóbbi jelentősen megnövelné az ott töltött időt, ami nem feltétlenül baj, ha az ember több napot is tud szánni az ott tartózkodásra. Mi azonban az utolsó, 17. 20-as busszal visszatértünk Krakkóba. Az Auschwitz múzeum megtekintése után kis buszokkal viszik át a látogatót Birkenauba (kb. 5 perc), majd vissza. Magára a múzeumra most nem szeretnék kitérni, egyrészt, mert méltatlanul kevés hely lenne rá, másrészt, mert nem gondolom, hogy amit írni lehet róla, az visszaadná a lényeget. Utólag biztos vagyok benne, jól tettük, hogy nem utolsó napunkon mentünk oda, utána még egy kicsit megszívhattuk magunk az immár napfényes Krakkóval.
Kazimierz
A város régebbi zsidó negyede, a Kazimierz kihagyhatatlan krakkói program. Még ha nem is térünk be sehova (bár állítólag a kulturális program mellett a legjobb kocsmákat, éttermeket is ez a negyed kínálja), akkor is élmény a múlt századi hangulatú utcákat járni. Mi tettünk egy rövidebb zsinagóga-túrát. Érdemes tudni, hogy ezek közül csak egy van, ami jelenleg is működő, mégpedig a XVI. század közepén épült Remu-zsinagóga a régi temetővel. Szinte furán érzi magát az ember, olyan olcsó a belépőjegy (2 zloty) ahhoz a hangulathoz képest, amit a hely nyújt. Bár az épület ottjártunkkor éppen átépítés alatt volt, a temetőben szabadon bóklászhattunk. Nagyon szép a nagy zöld területen egymásból kinövő régi sírok tömege, illetve a leromboltak darabjaiból kirakott kőfal, a minták, szövegek, kavicsok… Amit még mindenképpen javaslok az ide látogatóknak, az a XV. századi Öregzsinagóga megtekintése. Maga az épületbelső is hangulatos, de amiért még igazán jó, az a hatalmas mennyiségű információanyag, amit kiállítása kínál zsidó tradíciókról, ünnepekről számos fotóval, bemutatott tárgyakkal illusztrálva a leírtakat.
A Régi temető
A későbbi zsidó negyedben, a Podgórzéban találjuk az Oskar Schindler gyárában berendezett múzeumot. Kevés volt az időnk, nagy a sor, és nem tudtuk pontosan, hogy mit kínál a múzeum, így nem mentünk be. Minket a gyár érdekelt volna leginkább, de sajnos nem derült ki számunkra, hogy ebből mennyit őriztek meg (az épület gyanúsan modern volt). Annyi biztos, hogy van egy kiállítás a II. világháborús Krakkóról. Ha már itt tartunk, a közelben van egy régi patikaépületben berendezett múzeum, jó leírásokkal, fotókkal-filmekkel a krakkói gettó életéről. A Pod Orłem gyógyszertárat egyébként a gettó egyetlen nem zsidó lakója üzemeltette, a hely hamarosan a gettó és külvilág közti összekötő kapoccsá vált.
Az elő pár nap elfuserált időjárása miatt talán néhány dologról le kellett mondjunk, de remélem ezzel a poszttal azért sikerült egy kis kedvcsinálóval szolgálnom Krakkóhoz, és adnom néhány tippet a hozzánk hasonló utazóknak. Egy utolsó: aki tavasszal megy, azért pakoljon be meleg ruhát, biztos, ami biztos!