2011. november 14., hétfő

Veiller tard


Ennek a szívbemarkoló dalnak a hangulata jutott eszembe egyik este az ablakra vetülő árnyékról


Jean-Jacques Goldman: Veiller tard

Egy véget érő nap gyenge fényei
Egy ugató kutya fájdalmas panaszai
Az aggasztó csend mi az álmot megelőzi
Mikor a világ eltűnik, s magunkkal nézünk frakasszemet

Borzongások mikor szerelem és ősz összekuszálódnak
Az éj mikor hitünk, törvényeink felfalják magukat
Ez a fojtott szorongás mi az ereinkben folyik
Ami még a legnagyobb öröm után is átjár

Ezek az elfeledett látomások mik tovább erősködnek
Ezek az ölelések mikről álmodunk, százszor is meg tudnánk élni őket
Ez az igazság itt, ami a mi igazságainkat hiábavalóvá teszi
Ezek a dolgok legbelül, melyek soká ébren tartanak

Ezek az elzárt szavak miket nem tudtunk elmondani
Ezek az erősködő tekintetek, melyeket nem értettünk meg
Ezek az egyértelmű hívások, ezek a kései fények
A megbánás marásai melyek átadják maguk az éjnek

Ezek a méltóságteljes magányok a csend közepén
Ezek a nagyon szelíd könnyek mik magyarázat nélkül folynak
Ezek a beteljesületlen vágyak melyekre azért gondolunk
Mint egy vén láda teli törött, öreg játékokkal

Ezek a kötelékek melyeket feszítünk, s melyek összekötik az élőket
Ezek a szökevény vágyak melyek szeretni sarkallnak
Ezek az igazságok melyek a mi igazságainkat hiábavalóvá teszik
Ezek a dolgok legbelül, melyek soká ébren tartanak.

2011. november 3., csütörtök

Őszi feszület

Tudtam, hogy körülbelül mit szeretnék, és azt gondolom, hogy a harmadik képnél ez nagyjából sikerült is. De annyira élveztem a próbálkozást, hogy gondoltam megmutatok még kettőt. :-)