2008. július 23., szerda

Hermész


III. Hermészhez

Zeusz és Maia fiát, Hermészt zengd, Múzsa, e dalban,
Küllénének urát, meg nyájdús Arkadiáét,
ég hasznos követét, kit Maia hozott a világra,
széphaju, tisztes nimfa, mivel szerelembe vegyült el
Zeusszal; a boldog olümposziaktól messzehúzódott,
otthona mélyárnyú barlang volt, éji fejéskor
ott hált együtt a széphaju nimfával Kronidész, míg
édesen elfogta az álom a hókaru Hérát;
s ezt örök isten nem láthatta, se földi halandó.
Ám miután a hatalmas Zeusz szándéka elérte
célját, s már tizedik hold jött számára az égen,
akkor szült s minden kiderült, ami rejtegetett volt:
mert fiu jött a világra, ravasz, nyájasszavu csalfa;
nyájhajtó tolvaj, rabló, álmok vezetője,
éjszaka is figyelő, kapukon beleső, ki csodákat
volt hivatott hamarost cselekedni az égilakók közt.
Hajnalban született, délben pengette a lantot
s este, a hó negyedik napján, amikor született, a
messzelövő nagy Apollón barmait elhajtotta.

...
/Homéroszi himnuszok, fordította Devecseri Gábor, Európa, Budapest, 1981./

Aphrodité


X. Aphroditéhoz

Küproszban született Küthereiát zengem, a népnek
ő nyújt édes ajándékot, kívánatos arca
szüntelenül mosolyog s fut rajta virága: a szépség.
Üdv neked, istennő, jólépített Szalamiszt ki
őrzöd s tengeri Küproszt, adj nekem elbűvölő dalt.
Éneklek mást is, de fogok még zengeni rólad.

/Homéroszi himnuszok, fordította Devecseri Gábor, Európa, Budapest, 1981./

Poszeidón


XXII. Poszeidónhoz

Büszke Poszeidáónt, a nagy istent zengem e dalban,
föld rendítőjét meg a meddő tengeri árét,
őt, akié az egész tenger, s Helikón, s a nagy Aigai.
Földrázó, kettős tisztet kaptál te az égtől,
hogy lovakat szelidíts és hogy megmentsd a hajókat.
Üdvözlégy, boldog, földtartó, kékhaju isten,
légy a hajósoknak jószívű megsegítője.


/Homéroszi himnuszok, fordította Devecseri Gábor, Európa, Budapest, 1981./

2008. július 18., péntek

Római vakáció - végszóra

Annyi mindent lehetne még mutatni...de talán majd legközelebb. Végezetül egy kis talált tárgyak osztálya erről-arról...

A hamisítatlan római délutánból...

A Villa Borghesetől, ahová nem jutottunk be....
A Therme di Caracallából...
Útközbenről... A magyarok temploma elől... Egy ferences kolostor "kulcs"lyukából.

Köszi a figyelmet!

THE END.

2008. július 17., csütörtök

Római vakáció - Útitársaim

Akiknek ezúton is hálás köszönet, mert miattuk még jobb volt az egész.

Márti


Judit


Judit

Kis csapat...

2008. július 16., szerda

2008. július 15., kedd

Római vakáció - ami kimaradt - Római utcákon

Túljutottam nagy kedvenceimen, de végülis olyan dolog nem nagyon volt a városban, ami ne tetszett volna...Néhány életkép, néhány római utcáról...és kicsit kevesebb rizsa... ;-)

A Piazza Navona Róma egyik legnyüzsgőbb tere. Az impozáns kőszobrok árnyékában élőszobrok, utcazenészek, művészek és álművészek, műértők hadai. Olyan jóféle zsivajban olvad össze minden, vidám hely.
A hajdanvolt Circus Maximus most olyan, mint egy jobbféle park. Harsogózöld fű, a rajta heverészőkkel, tollasozók, focizók, körben az önsanyargató futók. Családi programokhoz is ideális. Őket meg csak úgy lekaptam, mert tetszett, ahogyan pizzát pusztították a szemerkélő esőben.
Nem tudom pontosan a város melyik pontján készültek a következő képek, de nem is lényeg, mert általánosan jellemző a rengeteg képeslap-naptár-puzzle(!)-hűtőmágnes...de az a tök jó, hogy ezek általában színvonalasak, jó minőségűek, ötletesek. És az emberekből sem hiányzik a kreativitás, ha egy kis pénzhez akarnak jutni. Ő például nagy szivacsdarabokat tett a vállaira, felhúzta rá a pulcsit, a kalapot és napszemüveget meg rögzítette az oszlophoz. Lényegében még anyagi ráfordítást sem igényel a dolog, és tényleg mulatságos.

2008. július 14., hétfő

Római vakáció - folytatás - Basilica di San Clemente

A Bsilica di San Clemente belső udvaráról és homlokzatáról láttam régebbi képeket, ahol még téglaszínű és kopottas volt a fala, mögötte az égen bárányfelhők úsztak…szebb volt, mint most életben, nagymértékben köszönhetően a színeinek. Fehéren és tip-topon jóval sápadtabb. De itt is megmutatkozik, hogy nem a külső alapján kell ítélni. Mert ami benne van…három korszak. Késő középkori felső templom, kora keresztény alsó templom, és ókori Mithras-szentély, lakás és iskola. A templom már a III. században is állt. Siricius pápa (384-399) építtette a bazilikát egy római lakás fölé, Szent Kelemen, Róma harmadik püspökének tiszteletére. A normann betörés rombolta le, majd II. Paszkál (1099-1118) idején épült újjá, a régi darabjait is felhasználva (oszlopok, szentélykorlát), majd fokozatosan építgették-egészítgették.
Visszatérve a külsőhöz, kívülről sem túl esztétikus, legalábbis amikor mi láttuk, hajléktalanok fetrengtek körbe, szemét és szag is volt. Pedig amúgy nem lenne rossz, érdekes, mert nagy szintkülönbségei vannak, az oldalához a két vége felől lépcsősor vezet le. Itt üldögéltünk kicsit, mert korán értünk oda. Eddig elfelejtettem megemlíteni, de Rómában nagyon nem árt figyelni a nyitvatartási időkre (ezek ráadásul télen-nyáron változnak is), merthogy bizony tartanak sziesztát, és úgy sacc dél és három között nem igazán vannak nyitva a templomok, múzeumok. De ez tényleg csak durván, mert esetenként eltérő, van, ami később zár, később nyit, stb. Ha jó pár napot ott van az ember nem akkora tragédia, egyszer mi is lecsúsztunk pl. Caracalla fürdőiről, de másik nap megnéztük. Viszont vannak nagy távolságok, és nem biztos, hogy jó érzés lejárni a lábadat hiába, meg ha be van osztva az időd, ilyenek miatt nem szabad lemaradni, tájékozódni kell. És olyan helyek is vannak, ahová előre be kell jelentkezni, pl. a Villa Borghese (mi kedden vagy szerdán akartunk menni, és szombatig már nem volt jegy), vagy a Domus Aurea, amit csak bejelentkezett csoportoknak nyitnak ki.
Szóval üldögéltünk pár percet, meg körbesétáltuk, és kisebbfajta tömeg gyűlt össze mikorra megnyíltak az ajtók. De ez a tömeg nagyon jól eloszlott a három korban. Számomra a Mithras-szentély volt a legnagyobb élmény ott, de a másik két rész is szép. A felső templom apszisában gyönyörű a mozaik, és a VI. századi szentélykorlát. Innen lehet kimenni a belső udvarra, van egy kis szökőkút, amit három oldalról oszlopos galéria fog körül. Az alsó templomban a freskók az igazán lenyűgözőek, román stílusúak, és nem tudom mennyi bennük a restaurálás eredménye, de erőteljes színűek és nagyon ép állapotúak. Innen egy lépcső vezet le a legrégibb részbe, hangulatos a sötétség, ügyesek a padlóba-falba beépített spotlámpák, majdnem olyan a hangulat, mintha fáklyák égnének…misztikus az egész. Több szobából áll ez a rész, és nemrégiben kezdték feltárni egy iskola maradványait is. A Mithras-oltár egy hosszúkás szoba vége felé áll, sajnos bemenni nem lehet (persze ez érthető), egy rácsos ajtón keresztül lehet benézni. Benyúlni sem célszerű, ha el akarod kerülni az éktelen sípolást. Persze nekem sikerült jól belógnom a géppel,
akkor ciki volt, de utánam még vagy 12x hallottam a hangot, szóval eszerint nem volt egyedi az eset. :-)
A szoba oldalain padok futnak végig, felül dongaboltozat, és pontosan az oltár felett egy lyuk, nem tudom ez így volt-e régen, de mindenképp ötletes, mert sejtelmes, zöldes-sárgás vetül rajta keresztül az oltárra. Az oltár domborműve a napistent mutatja, ahogy megöli az ősi bikát, ilyesmi áldozatot mutattak be a Mithras-kultusz követői is.
A kultusz nagyjából a kereszténységgel egyidőben jelent meg a birodalomban (Kis-Ázsiából jött), és az egyik legnépszerűbb misztikus vallás volt kb a IV. századig. Később nagy szerencsénkre sok helyen a keresztények ráépítkeztek a Mithras vallási épületeire, így maradhattak fenn az emlékei. Elég kevésszámú forrás áll rendelkezésre arról, hogy miből is állt ez a hit, egy titkos kultusz volt, bonyolult beavatási szertartással és akkoriban még szokatlanul az egyenlőségen alapult, akár rabszolgák is csatlakozhattak. (Persze nők azért nem. Ejj. :-)) Némely tudósok szerint asztrális hit volt, az égbolt csillagait imádták. A korai kereszténységnek és az ősi görög-római isteneknek egyaránt riválisa volt, és ebből kifolyólag a róla fennmaradt írásos források is nehezen használhatóak, hiszen a különböző vallások tagjai előszeretettel jelentgették fel egymást különböző bűnös rítusok űzésének vádjával, például, hogy gyerekeket áldoznak. Ez valószínűleg nem volt így. Aztán Constantinus császár a kereszténységet tette államvallássá, de a Mthras-kultusz némely elemei is beleolvadtak ebbe, szerintem pont azért lett ilyen sikeres időben és térben, mert megpróbálta egybeolvasztani a többi vallásból azokat a jó elemeket, amik beleférhettek az ő keretei közé.
A San Clemente egy izgalmas és hangulatos időutazás, ezt is csak ajánlani tudom mindenkinek. Az alábbi linken egy jó kis virtuális túrát lehet tenni:
http://www.basilicasanclemente.com/







2008. július 13., vasárnap

Római vakáció - folytatás - Pantheon

A város legépebben fennmaradt római kori épülete a Piazza della Rotondán álló Pantheon. Ő is azért úszta meg ilyen jól, mert a 7. században templomként kezdték el használni. Agrippa emelte (ahogy a timpanon felett a feliraton olvasható is: Marcus Agrippa Cosinius Tertius fia állíttatta. De jó, hogy tanultam egy félév epigráfiát! Csak kár, hogy az ennél sokkal bonyolultabbak már nem mennek. :-) ) Kr. e. 27-ben, majd Hadrianus a tűz után helyreállíttatta, kör alakú formáját is ekkor nyerte el, valamint ő építette hozzá a porticust. Bernini még 2 harangtornyot is alkotott, de ( szvsz szerencséjére az épületnek) ezeket 1883-ban eltüntették. (A Pantheon név kb. annyit tesz, hogy „minden istenek temploma”, a középkorban viszont őt csak „kerek dolognak” – rotonda – nevezték). Az előcsarnoknak 8, egy tömbből faragott (!) gránitoszlopa van, korinthoszi márvány oszlopfővel. A kolosszális, kazettás mennyezetű kupola teljesen betonból készült, és egész a középkor végéig ő számított a világ legnagyobb kupolájának. Állítólag régen a kazettáit aranyozott bronz borította. Nem baj, szerintem így is zseniális, csak vigyázni kell, hogy az állad hamar felvedd a fölről, mert eltapossák a turisták. A tetején 9 méter átmérőjű „lyuk” található, az oculus. Mi pont akkor voltunk bent, amikor elállt egy frissítő zápor, és jó kis tócsa volt az épület közepén. Szép volt, valahogy ez a „rendellenesség” csak még jobban megszerettette velem az épületet. Amúgy is megrázó, ahogyan az oculuson árad be a napfény és az épület valamelyik részére vetül. Ráadásul fotósoknak igazi kihívás a fénypászma megjelenítése. Egyik kedvenc képemet is itt készítettem, jól alulexponálva a kupolát, hogy csak az oculus és a fény által megvilágított rész alkosson képet.
Amúgy Pollack a Nemzeti Múzeum kupoláját a Pentheonéról mintázta.
Lényegében nagyon egyszerűek és harmonikusak a formák, a díszítés többsége csak az ő arányaikból ered, nem kell, hogy túldíszített, fülledt legyen, és mégis tiszteletet kölcsönzően monumentális az egész. És szerethető. Pl. a padlózat kör alakú és négyzetes márványlapokból áll, ezek teljesen passzolnak a többi díszítéshez. A fal alsó részében fülkék vannak kialakítva, itt állhattak annó az ókori istenszobrok, amíg a keresztény oltárok, sírok fel nem váltották őket. Itt van eltemetve Raffaello is, na meg sokan mások, de nem tudom kik…bíborosok, ilyesmi.
Kívülről kicsit nehéz „befogni” úgy a Pantheont, hogy jól kijöjjön a formája, kicsit magasabb nézőpont kellene, hogy a grandiózus porticustól láttszon a kupola, és ezzel a kör alakú alaprajz. (Talán kicsit felmászva a tér közepén álló szökőkútra…) Maga a környezete is klassz, igazi zsongó római tér, az oszlopok között láttam a nap elől megbújó, sziesztázó, gesztikuláló helyieket…olyan érzést kelt, hogy Róma szívében vagy. (És lényegében így is van.) Jó kinézni az oszlopok hűséből a ragyogó napban fürdő térre. A hajtogatós könyvet nézve majdnem minden lényegi részének sikerült átvészelni az évezredeket, az előcsarnokot szegélyező 2 lovasszobron, a timpanon 3 sarkát díszítő szobrokon, a timpanon domborművén és a kupola borításán kívül…merthogy (ha jól emlékszem) ezek alighanem aranyból voltak.
Szóval ez is kihagyhatatlan. Valaki nagyon találóan írta a napokban egy fotósfórumon: Pantheon=Róma.

2008. július 12., szombat

Római vakáció - folytatás - Ara pacis Augustae

Augustus békeoltárát Kr. e. 13-ban állíttatta a Szenátus a császár győzedelmes hazatérésére Galliából, és az így "helyreállított" béke emlékére. Nem tudom ki mennyire van tisztában a "római béke" fogalmával, ez kb annyit tesz, hogy "béke van, hiszen leigáztunk mindenkit". :-) Az utókor 1568-ban kezdte el feltárni az oltárt, és egy remek döntéssel 1938-ban újra összeállították, kipótolva a hiányzó részeket. Szerintem ezt is nagyon jól csinálták, mert darabokból mindig sokkal nehezebben képzeli el az ember, hogy hogyan is voltak ezek a dolgok, na meg az sem utolsó szempont, hogy, több mint 2 évezred elmúltával is áll... Egy csupa üveg múzeumépületben helyezték el a Tevere partján. Ez a modern formavilágú épület olyan kontrasztot alkot az ókori oltárral, hogy az már harmónia. :-) Lehet furán hangzik, de tényleg. Talán azért lehet ez így, mert tiszta, világos pasztell színekből, egyételmű, egyszerű formákból alkották meg az épületet, és a sok üvegen csak úgy árad be a napfény...A jegy megváltása után súlyos, jól szigetelő üvegajtón kell bemenni (alig bírtam kinyitni), bent csend van, és ott fogad a maga az impozáns oltár az üvegen beáradó fénypászmákkal...körbe lehet járni, bele lehet menni, lehet körülötte üldögélni, és semmi sem zavarja meg a jóleső csendet és nyugalmat...gyönyörű.
Majdnem tökéletesen rekonstruálták a hiányzó részeket, csak néhány reliefet nem sikerült pótolni. Az eredeti kövek a sötétebbek, a pótlások világosabbak, ez mindjárt a lépcsőnél is kitűnik, és utána is minden domborművön. Nem akármilyen mesterek alkothatták, pazar az ornamentika, nagyon finomak a faragások, igazi élvezet a szemnek. Az egész majnem kocka alakú, 2 bejárata van, és a már említett lépcső vezet fel a pódiumhoz. A külső oldalak gazdagon dekoráltak, a belsők talán kicsit kevébé (?) de ezt nem merném kijelenteni. Mindenesetre kívül 2 részre lehet osztani a reliefeket, alul főképp növányi és állati ornamentika látható, míg feljebb Róma mitikus eredetét bemutató csoportok vannak, maga az Augustus család is megjelenik, a
császárral együtt.
Maga az oltár, és környezet is gyönyörű, olyan tágas-fényes-békés ami talán soha nem is volt jellemző a birodalomra... De kíváncsi lennék mit szólna Augustus, ha látná, hogy 2 évezred után is áll oltára. És tényleg béke van körülötte.