2010. január 26., kedd

Múzeumlátogatás Bécsben II. - A KHM


Januári bécsi láblógatásom idején végre a Kunsthistorisches múzeumba is betértem – nem is értem, hogy eddig hogyhogy nem – barátom személyiével mindjárt vettem is egy Jahreskartét (29 eurós, 1 évre szóló jegy a KHM-be, és több helyszínre is, a múzeum szervezésében megvalósuló kiállításokra). Mondjuk elvileg nem átruházható, mert a személyidet is be kell mutatni hozzá, de ha ezt is kölcsönveszed attól, akinek éves bérlete van, azért megoldható…ennyit a bejutásról. :-) Egyébként ezt a kártyát őrültes módon hirdetik városszerte, és még a múzeumi dolgozók is jahreskartés kitűzővel járkálnak… de hogy miért is éri meg az éves bérlet? Ha valaki egyszer betér oda, rögtön meg fogja érteni: egyszerűen ez a hely „túl jó”. Túl jó azért is, mert több különféle tárgyú, elképesztően gazdag gyűjteményt kínál, amelyekből egyet is elég végignézni egy nap, továbbá a hihetetlenül pazar környezet is szerepet játszik az élményben. Az előkelő helyen, a Ringen, a Maria-Theresien-Platzon helyet kapó neoreneszánsz épület (csakúgy, mint szemben vele a párja, a Naturhistorisches) 1891-ben nyílt meg. Belépve már az előcsarnok is arisztokratikus pompájú… hatalmas terek, mind csupa márvány, minden második lépés után egy újabb tökéletesen faragott fehér szobor köszön rád. Felnézve a plafonon egy oculus-szerű lyuk, amin át csak halványan látszódik a magasban az épület kupolája. Fellépdelve a lépcsőn egy kiállítótérhez, magad felett egy Munkácsy freskót láthatsz... Az osztrákok a monumentális épülettel is megadták a tiszteletet a bemutatott tárgyaknak. Állandó és időszaki kiállítások egyaránt helyet kapnak itt. Folyamatos tárlatok az Egyiptomi és Közel-keleti, a Görög-Római, a Képgaléria, és az Érmegyűjtemény. Én igazán alaposan csak az Egyiptomi és a Görög-Római kiállítást tekintettem meg, de a többibe is be-benézegettem. A legnagyobb szobroktól és szarkofágoktól a legkisebb skarabeuszt formázó kavicsokig minden van itt, még különböző méretű krokodilok múmiái is, a hirtelen lekapcsolt lámpák keltette sötétségben fluoreszkáló apró, gyönyörű gemmák… megérdemelt környezetben. Természetesen a British Museum egyiptomi gyűjteménye is igen tetszett, de itt számomra egy hatalmas pluszt adott az, hogy tágas, klasszikusan berendezett szobák sokaságát járhattam végig, igazi kővel és fával díszítve, grandiózus ablakokon beáramló napfényben. Nem csak a kiállításai vannak a világ élvonalában, hanem a hely hangulata is. Mindenhol kényelmes süppedős bőrfotelek, a múzeum színvonalas katalógusai várják a pihenni vágyókat. Ha csak egy „szimpla” folyosón sétálsz is, márványszobrok övezik minden lépésed. Az első emeleten van egy elegáns kávézó, de, hogy ebben mekkora lehetőségek rejlenek, csak akkor fedeztem fel, amikor feljebb mentem. A második emeletről ugyanis, ami magasságát tekintve már közvetlenül a kupola alatt van, rá lehet látni erre a vendéglátóegységre. De innen, a már említett oculuson keresztül le lehet látni az előcsarnokba is, körülöttünk a kupola cizellált díszítéseiben gyönyörködhetünk, míg az ablakon kitekintve a Naturhistorisches épülete tekint felénk – ez utóbbi kicsit olyan érzés, mintha magunkat látnánk kívülről… döbbenetes eleganciával van ez kitalálva. Rám komoly hatást gyakorolt mind a hely, mind annak gyűjteménye, bátran merem mondani, hogy az egyik legjobb múzeum, amelyet szerencsém volt látni, és remélem lesz még alkalmam visszatérni. Az egyetlen fellelhető negatívum számomra az volt, hogy a kiállítások csak németül vannak feliratozva, én meg ugye ezen a nyelven nem beszélek. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy lehet kérni audio guideot is – ezt én sajnos nem tettem meg – nem tudom, hogy mit tud, de biztosan nem jön rosszul a nyelvet nem bíróknak. A múzeum anyaga iránt érdeklődőknek és kiéhezett fotósoknak egyaránt ajánlom – bár fotóstáskát (és egy retikülnél nagyobb akármilyet) nem lehet felvinni, de a gépet 1 obival igen, 1-2 kisebbet pedig esetleg beletuszkolhatunk a párunk/társunk kis válltáskájába. ;-)
Végzetül belinkelem a KHM honlapját, infóban nagyon gazadag, és elég jól össze is van rakva: http://www.khm.at/en/kunsthistorisches-museum/

2010. január 23., szombat

Reggeli kávé..

...gondolata az álmos villamoson.

2010. január 15., péntek

Múzeumlátogatás Bécsben I. - Ezüstkamra, Sisi múzeum, Császári lakosztályok

Úgy alakult, hogy legutóbbi bécsi tartózkodásom alatt betértem néhány múzeumba is - pótolandó, hogy eddig ezt nem sokszor tettem meg... :-)
Az egyik ilyen múzeumi élmény, amit megosztanék veletek, a Hofburg három kiállításához kapcsolódik. Igaz, hogy ez a trió nem lett az abszolút kedvencem, de olyan tematikát járnak körül, amit szerintem egy pár bécsi kirándulás után/alatt "illik" szemrevételezni. Azért is vontam össze őket, mert egy kombinált 9.90 euros jeggyel (egyéb kombinációk, kedvezmények, nyitvatartások, fontos infó: http://www.hofburg-wien.at/en/home.html) egyszerre tekinthetőek meg. (A jegy magában foglalja a választható nyelvű audio guideot is.) Fotózni csak az ezüstkamrában szabad. Persze az étkészletek és edények sokasága először sem leendő történészi, sem fotós érdeklődésemet nem mozgatta meg kellőképp, de kis idő és néhány vitrin eltelltével kezdtem ráérezni a részletek ízére, és készítettem néhány makrót a cifra, pazarul csillogó készletek kisebb figuráiról.
A Sisi múzeumban és a császári lakosztályokban ugyan tilos fényképezni, de ha valaki hatalmas késztetést érez (én egyébként nem voltam így) akkor kis körültekintéssel, ha éppen nincs a teremben őr, azért lőhet párat. A királyné szépszámú rajonótáborának valószínűleg nagy örömet okozhat ez a számos ruhával, ékszerrel, apró személyes tárggyal teli tárlat. Engem itt leginkább a falakra kiírt levél-, újságcikk részletek tartottak fogva. (Külön élmény volt, hogy a magyart csak én tudtam elolvasni, más nem. :-)) Felvillanyozó pontja volt a kiállításnak a külön királyné számára tervezett, minden kényelemmel felszerelt vasúti kocsi is.
A megtekinthető lakosztályok nagyban emlékeztettek a Gödöllőből, Fertődről is ismert enfilade-os, díszes szobákra-termekre. Háló- fürdő- konferenciaszobákat, szalonokat, Ferenc József dolgozószobáját járhattam végig. Itt-ott hiányoztak tárgyak - például először megrökönyödéssel tapasztaltam, hogy az egyik hálószobában nincs ágy - de csupán helyreállítás okán, és osztrák precizitással ki is volt írva, hogy pontosan mikor kerülnek vissza a helyükre. Egyébként később hallottam, hogy van egy Habsburg bútordepó a Mariahilferen, ami talán (még) érdekesebb, de ide még nem jutottam el.

2010. január 11., hétfő

Annie Leibovitz kiállítás Bécsben

Pár napot ismét Bécsben tölthettem egy barátomnál. Ezek a napok jórészt fotózással és múzeumozással telltek, és többek között eljutottam Annie Leibovitz a Kunsthausban (http://shadowfotoblogja.blogspot.com/2009/07/kunsthaus-wien.html) megrendezett kiállítására is.
http://www.kunsthauswien.com/en/ausstellungen/leibovitz.html
"A Photographer's Life" címmel a tárlat 1990-2005 között készült 200 képet mutat be, köztük sok ismert zenészről-színészről-hírességről készült portrét, néhány hatalmas méretű tájképet, és a fotós családi albumának tartalmából is szemezget. Ha alkalmatok nyílik megnézni nagyon érdemes...egyébként hétfőnként féláron lehet megtekinteni a múzeumot, így csak 4,50 euro, ami szerintem bőven megéri. Engem főleg a portrék fogtak meg az "egyszerű" zsenialitásukkal. A tájlépekből kevés tetszett, szerintem tájfotósok (nem meglepő) de jobban művelik ez a műfajt - volt egy egész falat betöltő bemozdult kép is...nem tudom, biztosan művészi, de én kevesebb örömet leltem benne, mint a fanasztikus portrékban. A családi album intim képeinél néha úgy éreztem, hogy nem biztos, hogy ez rám tartozik...persze ezek között is volt egy-egy "leibovitzosan" megkapó, és kegyetlen őszínteségében irtó hatásos kép, mások meg teljesen átlagos családi képek voltak. Számomra ezekből kevesebb több lett volna.
Bécs nincs messze, van egy viszonylag olcsó (8ezer HUF körüli) négynapos vonatjegy - ebben benne van az oda-vissza út, és az első két nap helyi közlekedése is - és a császárváros télen-nyáron szuper, szóval ha tehetitek...hajrá! ;-)