2012. október 28., vasárnap

Szüret

Szeptember elején szüreten jártunk Tuffival a Joó Picészetben. Már a reggel is vidáman - és részemről kicsit korán - indult. Vidáman, merthogy bár a gazdasszony, Marica nagyon pontosan körülírta nekem telefonon, hogy merre menjünk, ráadásul remekül ki is van táblázva a pincészet, én egy lehajtóval előbb mondtm Tuffinak, hogy forduljunk be. Hozzá kell tenni, hogy e ponton játszott be a "korán faktor", mert előtte nap déltől hajnal 3-ig esküvőt-lagzit fotóztam, utána még átraktam a képeket, illetve majdhogynem lehunytam a szemem is...na mindegy, ez még nyílván nem hangzik nagy poénnak. De mivel nem találtuk a pincészetet, rákédeztünk egy, az út szélén kissé imbolygó úriembertől, hogy hol is lehet. Számára is hosszú lehetett az előző nap, legalábbis erre utalt, hogy nem tudott különbséget tenni határozott és határozatlan névelő között. Merthogy mi a következőt érdeklődtük meg:
- Nem tudja merre találjuk A Joó Picészetet?
- Hááát...jó a Gere is, meg az a másik is....
- Nem, nem, mi A Joó Picészetet keressük, ezt így hívják.
-Há' mondom, a Gere az jó...
Végül az úrimber segítsége nélkül is rájöttünk, hogy én kapkodtam el a dolgot, és kicsit tovább kell mennünk - pár percen belül meg is érkeztünk. Innen már ment minden, mint a karikacsapás, egy nagyon kellemes délelőttöt töltöttünk a szőlőben-pincészetben. Tökéletesen kiélhettük a fotós vágyainkat, talán nem nagyon zavarva és tartva fel ezzel munkát. De nem csak ezért éreztük jól magunkat. A háziak kedvessége, melegszívű fogadtatása volt az, ami igazán emlékezetessé tette a napot. A fantasztikus vendéglátáson, finom borokon, pálinkán, pogin és disznótoroson túl az esett a legjobban, hogy már pár perc után érezte az ember, befogadták. A borászatról és a háziak életéről egyaránt sok vidám történetet őrzünk, és ezúton is nagyon köszönjük a szép napot!

Egy teljesebb képanyagért KATT IDE!






2012. október 23., kedd

Kőszegi vegyes

Nyár végi kiruccanásunk előtt nagyon régen jártam Kőszegen...úgy emlékeztem rá, mint az egyik legszebb kisvárosra, ahol jártam. Bár rengeteget változott azóta, az előbbi tételmondatot most is tartom. :-)