2009. augusztus 13., csütörtök

Montázsrecept Rómától Bécsig

A Róma c. motázsom publikálásakor többen is kérdezték mailben, vagy képek alatt, hogyan is készült...volt, aki sajnálkozott, hogy ő "ilyen nagyon" nem ért a ps-hoz... :-)
Ez indított arra, hogy egy kicsit írjak a készítés körülményeiről - mert rémesen egyszerű, csak ki kell próbálni! Azóta készítettem egy hasonló jellegű montázst Bécsről is, szinte ugyanúgy. Amúgy is nem kevés nem rossz-nem jó turistaképpel rendelkeztem, és régóta terveztem már valamit kezdeni velük.
Mindkét képnél egy-egy repedezett-málló vakolatú, színes fal adta az alapot. Erősen, (akár kiégésig) növeltem a kontrasztot, tetszés szerint (és témához, helyhez illően) játszottam a színekkel - ezt egyébként a kép készülte közben és után is megtettem.

A falra pakolt képek rétegeit többnyire ff-be konvertáltam csatornakeverővel + sok kontraszttal, és utólag megszíneztem. A színegyensúly menüpont alatt csúcsfényeknek kevés vöröset, középtónusoknak és árnyékoknak finoman sárgát adtam (persze jó lehet a célra a fényképszűrőknél beállítható szépia is, de szerintem saját kezűleg általában szebb színeket lehet összehozni). Előfordult olyan is, hogy rétegmásolatot készítettem a felhasználandó képről, csak ezt monochromizáltam az előbb említett módon, és összeillesztve a két réteget a kép kicsit kontrasztosabb és deszaturáltabb lett, éppen megfelelő.
Az ily módon előkészített képeket aztán ráhelyeztem a falrétegre, és szinte kivétel nélkül szendvicspozitív / szendvicsnegatív (ez ott működik jobban, ahol a kép nagyobb része világosabb tónusú) módban illesztettem össze őket. Ebben a keverési módban az volt a jó, hogy bár megmaradtak az épületek körvonalai, ugyanakkor a fal texturájára rajzolódtak ki. Ahol kellett, ott persze visszatöröltem, hogy többé-kevésbé, amennyire épp jól esik "élethűbb" legyen. (Mármint pl egy épület feletti égre, vagy képszélek látványára semmi szükségem nem volt. Ezt úgy is ki lehet küszöbölni, hogy mindjárt csak a gondosan kijelölt részletet másoljuk a képünkre, de ez szerintem sokkal aprólékosabb és idegörlőbb, mint letörölni a felesleget. Én amúgy is minden egyes újabb réteg előtt mentettem a képet, hiszen hiába van jól kitalálva és megtervezve, később mégsem minden oda passzol, ahová reméltük. Szóval nekem jobban bejön lépésenként dolgozni, de persze ez szubjektív. Egyébként a képeket nem is méreteztem át előre, sokkal egyszerűbb a külön rétegként a falra kerülő képek sarkait megfogva tetszés szerintire kicsinyíteni-nagyítani)

Mikor nagyjából készen voltam, jól ránagyítva a képre végignéztem, és klónbélyegzővel csiszoltam itt-ott az illeszkedéseken, sötétítettem-világosítottam, színeztem ahol jónak éreztem, mondjuk ezt a rétegek illesztésekor is végig megtettem. Mielőtt végeztem volna, felhőkkel, és egy-egy plusz dologgal megspékeltem még a képeket, a Rómán ilyenek voltak az Ara Pacis Augustae-ról kölcsönzött-fotózott spirálminták (bal szélen és a jobb felső sarokban); a bécsin pedig egy gyertyalángokról készült kép fénykörei - szintén szendvicspozitív-szendvicsnegatív módokban.
Szóval ennyire rém egyszerű a történet. Kellet persze dolgozni velük egy kicsit, de relatíve gyorsan ment, 1-2 óra a tényleges megvalósítás +előtte kigondolni, kiválogatni a képeket.

2 megjegyzés:

Kerekes Zsuzsa írta...

Még jó, hogy szabin vagyok, így valamelyik nap ezen majd részletesen átrágom magam, a ps-sel az oldalamon. :) Köszi a hasznos leírást! :)

Főfüge írta...

Hatalmas gesztus, hogy ezt leírtad!
Én is azt vallom: mindenkinek kezébe kell adni a lehetőségeket, az ecsetet, a palettát, meg kell mutatni a sakklépéseket, és mindenki fessen egyedül és legyen sakk világbajnok! Feszültséggel teli, érzéki képek!