2011. február 8., kedd

Tournent les violons - Forognak a hegedűk

Bár az előző bejegyzésem szemmel láthatóan nem sok embert foglalkoztatott, mivel úgy is a magam örömére csinálom, jöjjön hát a következő. A dal-illusztrációs project fejben remekül halad, elméletben már kisebb könyvre elegendő képet gyártottam...a gyakorlatban összesen 5-öt, ezekből most újabb kettőt megosztanék veltek.
Már a dal témaválasztását is rendkívül érdekesnek tartom, nem beszélve arról, hogy az ábrázolt kor némely hangszerét is megszólaltatják benne. A klipet is érdemes megnézni, szerintem nem akármilyen jól rakták össze.
Tehát:
Jean-Jacques Goldman: Tournent les violons





A dal szövege magyarul:

Forognak a hegedűk

Nagy ünnepség egy kastélyban, réges-rég
Úrnők és urak, nemesek, a nemes vér
Széles királyságból érkezik, s táncra tér

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Nagy mulatság virágvasárnap és Manon 16 múlt
Szolga a kastélyban, mint anyja is volt
Gyermeki kezének nehéz tálakat hord

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Milyen pompás egyenruha, milyen pompás főnemes
Más mint a helybéliek, szőke és délceg
Mosolya ragyog, mint egy sármos herceg

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Még több mulatság, zene és tánc
Manon álmodozik, míg a tálakkal jár
És a zajban, a fényben, ő épp felé jön már

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Felemel egy kupát, s felé hajol
Fülébe suttog, simítja derekától
„Te igazán gyönyörű vagy” (mondja) kísérve isteni mosolyától

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Évek telnek el, a szolgálat egyhangú és nehéz
Egy élet kemény munkája, élvezet oly kevés
De az akkori zavar emlékeibe beleég

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Gondol rá újra és újra, örökké
A hegedűk, a díszlet, szavai édesek, mint a méz
Illata, fehér fogai, a legapróbb részlet-kép

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Felemel egy kupát, s felé hajol
Fülébe suttog, simítja derekától
Csak négy szó: zavar egy életre
Csak négy szó, el is feledi rá egy percre

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Gondol rá újra és újra, örökké

4 megjegyzés:

királylgy írta...

Különösen a második tetszik

Gehring János írta...

Nekem mindkettő bejön. Az egyik ezért a másik meg azért. :)
Ja és jó a zene is! :))

shadow írta...

Köszönöm!
Igazi (na jó másolatról a levéltárban általam fotózott) középkori oklevelek hátuljára vittem fel a képeket.

Kerekes Zsuzsa írta...

Jó mindkettő, de nekem az első tetszik különösen...s jó hozzá tényleg a zene s klip.