2010. február 4., csütörtök

Múzeumlátogatás Bécsben III. - Österreichische Nationalbibliothek - Díszterem

Nem is lennék igazi történésztanonc, ha előbb-utóbb nem látogattam volna el az Osztrák Nemzeti Könyvtár dísztermébe. Korábban már jártam a könyvtár felhasználói részeiben. Ezek nagyon modernek és felszereltek, a díszterem pedig inkább múzeumot idéz, amolyan "hangoló" jellegű, az ember hirtelen beavatottnak érzi magát, közel a régi korokhoz, a felhalmozott tudásanyaghoz...
A barokk díszterem építését VI. Károly császár (1685/1711-1740) - aki a mi III. Károlyunk - kezdeményezte, és Johann Bernhard Fischer von Erlach valamint fia, Joseph Emmanuel keze munkáját dícséri a csarnok, a freskók pedig az udvari festő, Daniel Grain művei. A helységet két szint magasságban végig mogyorófa könyvespolcok, könyvesszekrények övezik, melyeken 200 000 db, 1501 és 1850 között nyomtatott könyv kapott helyet, melyek Habsburg gyűjtemények beolvasztásával, donációkkal, cserékkel, szisztematikus gyűtéssel kerültek az intézmény tulajdonába.
Az ÖNB egyébként összesen 8 millió könyvvel és tárggyal rendelkezik. Időszaki kiállítások mellett a könvtárhoz szervesen kapcsolódik három nagyszerű állandó tárlat is - a Földgömb Múzeum, a Papyrus Múzeum és az Eszperantó Múzeum. Közeli terveim közt szerepel a földgömbök meglátogatása. Meglepő, de mintegy 6000 kiállítási tárgyával ez a legkomolyabb (sőt mondhatni, talán egyetlen) ilyen tárgyű múzeum a világon.
Visszatérve a díszteremhez (ahol a vaku használata nem, a fotózás viszont megengedett), belépéskor rögtön le voltam nyűgözve a méreteitől. A csarnok 77,7 m hosszú, 14,2 m széles, 19,6 m magas, mindenhol márvány, fa és aranyozott gerincű könyvek sokasága hívogatja a látogatót. A bejárathoz közeli freskók inkább világi és háborús témájúak, bejjebb viszont a vallási tematika dominál. A 30 m magas, ovális alakú kupola VI. Károly apoteózisát jeleníti meg. A hatamas méretű freskón láthatjuk például magát Herculest és Apollót, mintegy az erő és bölcsesség megtestesítőit, amely erényekkel kora VI. Károlyt is felruházta. Más istenek és dicsőséges Habsburg császárok között egyébként - nem kis örömömre - a mi Hunyadi Mátyásunkat is ábrázolták, követendő példaként állítva az eljövendő nemzedékek elé. A kupola eredetileg két oszloponnyugodott, azonban nem sokkal Károly halálát követve repedezni kezdett a mű, így "Hercules pillérei"-t, a császár mottójának ("Állhatatosság és bátorság") megtestesítőit két támogató oszloppal erősítették meg. A kupola alatt áll VI. Károly, a "Hercules Musarum" tiszteletet parancsoló mása, amely - csakúgy, mint a helység többi szobra - Peter és Paul Strudel munkája.
A monumentális, ugyanakkor könyvtárhoz méltóan csendes dísztermet szerintem mindenképpen érdemes megnézni, végigbogarászva a "puszta" látványon túl sok érdekességre, régiségre lehet bukkanni, és néha időszaki kiállítások is vannak, például ottjártamkor Szt. Vancelről is informálódattam.

3 megjegyzés:

Gehring János írta...

Nagyon klasszak ezek a tárlatvezetések, és a képek is. Az első kettő különösen tetszik.

Kerekes Zsuzsi írta...

Az első kép az a valami csodás, és a két könyves még a kedvenc. Lenyűgöző lehet ez a könyvtár, csodaszép.

shadow írta...

Köszönöm!