2009. április 14., kedd

Cserkúti templom

Cserkút Pécstől mintegy 10 km-re, a Jakab hegy lábánál fekszik, ha az ember felsétál a fölötte magasodó dombra, már odalátszanak a hegy Babás szerkövei. Már korábban, tanulmányaim során is hallottam árpád-kori templomáról, de igazából csak akkor kezdett foglalkoztatni, amikor nemrégiben véletlenül a környéken jártunk kökörcsinvadászat céljából. Ahogy elhajtottunk a templom mellett, és megláttam a napfényben az éületet a maga rózsaszínes, rücskös, mesélős falával, tudtam, hogy vissza fogok még menni.
Pár nappal később, szép délutáni fényekben oda is látogattam. Az ébredező tavaszi levegő üdítő volt – főleg, hogy hetek óta savanyodok „záróvizsgára való készülés” címszó alatt – a fények pont ideálisak, a templom tiszteletet kivívóan magasodott fölém. Ami mindjárt első ránézésre is érdekes volt, hogy szemben a torony alatt ugyan van egy ajtófülke, de ajtó nélkül. A bejárat ugyanis a déli oldalon található, úgy olvastam, hogy talán az északi széltől való védettsége miatt került ide. Az ajtó mellett jobbról-balról freskómaradványok, témájuk nem vehető ki. A déli oldal példásan gondozott kis kertjében piros tulipánok bólogattak, keletre egy tekintélyes gesztenyefa hajolt a templom fölé. Az északi oldalon egy talpalatnyi kis füves részen 3 sír, nem tudtam elolvasni, kik nyugodhatnak ott a napfényes csendben. Mivel délután öt is elmúlt, a templom már nem volt nyitva, de az ajtóra ki volt írva (címmel és telefonszámmal), hogy a szomszéd házak egyikében lakó néni szívesen megmutatja 9-12, 14-16 óra közt, bármikor, amikor otthon tartózkodik. Körbejártam néhányszor, készítettem pár felvételt, a közeli viszontlátásra gondolva hazatértem.

Itthon ellátogattam a falucska honlapjára – ami módfelett színvonalas és informatív – és elolvasgattam a település és temploma történetét. A falu a római korban is lakott volt, sőt, már a vaskorból is maradtak emlékek. Az első úrbéri felmérés szerint nevét egy forrásról nyerte, ami a község déli részén, cserbokrok és vörös sziklák tövében tört a felszínre. Az első írásos emlék, amelyben a település említve van, 1291-ből származik, Cherkuth falu nemesembereiről egy per tanújaként ír. Az oszmánok deftereiben (adóösszeírások) folyamatosan jelen van, ami azt mutatja, hogy uralmuk alatt sem néptelenedett el, folyamatosan lakott volt. A templom valószínűsíthetően már a tatárjárás előtt is állt, harangtornya pedig XIV. századi. Megnézegettem a benti falfestések képeit, és elolvastam Kerti Sándor cikkét, hogy tudjam mit ábrázolnak, és örömmel láttam azt is, hogy a legrégebbiek, amelyek a korból épségben fennmaradtak. Paradox módon a reformáció volt az, ami megőrizte őket a mai kornak, a tiszta fehérre meszelt falak alatt megbújhattak egészen 1965-ig, amikor is Rádi Ferenc régész felfedezte őket. A meginduló renoválási munkálatok részeként az épület újra fazsindelyt kapott, mint egykor. A freskók 1972-re befejeződő restaurálását Szegedi Rozália és Illés János végezték.

Ma a megadott délelőtti időpontban újra elmentünk oda, és felhívtuk a nénit, aki készségesen ki is nyitotta nekünk a templomot. Panaszkodott, hogy sajnos nem sok a látogató, így nem éri meg állandóra fenntartani valakit azért, hogy megmutassa, de ő szívesen jön, amikor tud. Bent szinte tobzódtam a szebbnél-szebb falfestésekben, fantasztikus, hogy ilyen kis alapterületre mennyi csoda jutott… Bibliai és profán jelentek egyaránt, gazdag szín-, és formavilággal. A belépő szemben mindjárt megcsodálhatja a téglalap alakú, 12 apostol egészalakos képét ábrázoló szelvényt. A festő nem bízta a véletlenre a felismerhetőségük, nevük a fejük fölé van írva. Kezükben művelt emberre utaló könyv vagy papírtekercs, átszellemült arcuk, redős ruhájuk bizánci stílus elemeit mutatja. Alattuk Krisztus. A hajót a szentélytől elválasztó diadalív jobb oldalán mélykék háttérből Szent György képe ugrik ki, aki almásderes lovon, lándzsát tartva ül. Ami mindjárt kitűnik, hogy ez a Szent György bizony „sárkánytalan”. Dél-Franciaországból ismert hasonló ábrázolás, ahol a sárkány hiányát azzal magarázzák, hogy a kép valószínűleg már a legyőzése utáni pillanatot ábrázolja. Kicsivel alatta keltezés is van, ami megadja, hogy a kép az Úr 1330. esztendejében készült, de a világlátott festő kilétéről nem tesz említést. Az ív bal oldalára világi témát festett, hordókészítés, szőlősajtolás, kalácsgyűjtés képei elevenednek meg. További világi témákat láthatunk a szentély jobb oldalán, 2 méter magasban. A töredékes figurákon 3 pár láb látható, lovagi öltözetek-, bíborpalástok darabjaival. A kutatók arra gondolnak, hogy talán Istvánt, Imrét, és Lászlót ábrázolhatták. Bal oldalt, pedig valószínűleg az Árpád-ház női szentjeit jelenítették meg.
A templomban ma is tartanak miséket...érdekes lehet az évszázados falak és képek alatt üldögélni, tűnődöm, hogy vajon mit érezhetünk ilyenkor, megsejthetünk-e valamit abból, hogy milyen lehetett az az ember, aki súlyos száz évekkel korábban ugyanazért, ugyanott ült…

Cserkút község honlapja:
http://www.cserkut.hu/
















2009. április 9., csütörtök