Paleokastritsa ortodox monostora - Korfu

Korfu szigetén jártam a nyáron, és gondoltam néhány képben megmutatom egy részét, ami különösen tetszett. Paleokastritsa. Érdemes felmenni a közeli - joggal - Bella Vistának nevezett kilátóhelyre, ahonnan belátni a térséget. Mi például innen fentről választottuk k a kis öblöt, ahol később strandoltunk. Ha még egyszer mennék, akkor szállást csak itt foglalnék le, mert a partja messze a legszebb zöldeskék vizével, szikláival, víz alatti élővilágával. Az öbölrendszer felett magasodó dombon pedig a sziget állítólag legrégebbi (1220') monostora látogatható meg. Ez hatalmas élmény volt számomra, megkapó volt a nyugalom, és az egyszerű szépség. Egyszerű fehérre-sárgára meszelt, tiszta falak, a szerzetesek által gondozott buja zöld kertek, gyertyagyújtás a kis templomban, a lépcsőn szundító cica... Kontrasztban mindezzel az egyszerűséggel az ikonfestő múzeum hihetetlen bizánci ikonjai, tömör ezüst kegytárgyai, a hatalmas bálnacsontok...az egész mégis haromonikus, csendesen szép. A kis shopban helyben készített termékeket, olívaszappant, olajat, kis ikonokat lehet vásárolni emlékbe, szerintem ide is érdemes benézni, ha színvonalas, igazán helyi jellegű ajándékot szeretnénk vinni (az Ouzo és Metaxa mellé :-) ) Fedett vállal és térddel szabad csak belépni, és az is tetszett, hogy mennyire turistabarát a hely, mert ki voltak téve szoknyák és kendők, ha valaki netán nem öltözött fel kellőképp. Néhány kép innen:

Hundertwasser - Bécs

2 bécsi Hundertwasser épületről akartam - főképp - fotókat mutatni, de miközben néztem át a gépemen, hogy mit is sikerült képbe foglalnom belőlük, fanyalogva kellett rájönnöm, hogy bizony nem sokat...1-2 kép van csupán, amivel úgy-ahogy meg vagyok elégedve, de ezek sem az épületeket ábrázolják, hanem az oszlopok csempéiben visszatükröződő színes vízióit...Mégis szeretem őket, mert valahogy a dolog "hangulata" népiképp tetten érhető bennük. A vidámság talán. Hiszen a Hundertwasser-Krawina ház például olyan bohó, hogy szinte kinevet a környezetéből. Na persze ha a létező legegyszerűbb módon, az "N" - jelű villamossal közelít az ember a belváros felől, akkor nem okoz akkora meglepetést, messzebbről látszik, a jóöreg villamos jóformán előtte áll meg. De ha véletlen másfelől jön az ember, a jól szituált, korrekt utcákban sétál, és onnan lepi meg a ház, akkor már sokkal váratlanabb az egész... Szerintem amúgy sem rossz szó ez, hogy váratlan, jól jellemzi az épületet. Mert miközben nézelődsz, egyre-másra fedezheted fel a "meglepetéseket" - egy-egy elrejtett kőarcot, csillogó mozaikdarabokat, foltokból "összevart" kis világokat...Barátságos egy ház, elég egy kis időt eltöltened ott, és egyre-másra fedi fel előtted a titkait...Hogy a mindenféle alapanyagot felhasználó, a színekben tobzódó, csapongó-hullámzó, minden szögletet ívvé formáló, szabálytalan, tökéletlen ház valójában maga a harmónia. Kreatív és szellemes. És nagyon szerethető. Szemben vele egy kávézós - galériás belső tér, ami télen-nyáron zöldell. Na és nem utolsósorban a Toilet of Modern Art, ami szintén a mester alkotása, és hát olyan is. :-)




























































A másik megmutatandó épület, a Fernwärme sem kevésbé játékos. Ez egy szemétégető gyár, na de nem az a megszokott környezetszennyező, lélektelen valami. Ez bizony úgy égeti el a város szemetét a legmodernebb technológiákkal, hogy a levegőbe nem jut semmi, ellenben 60 000 lakást kifűtenek a termelt energiával. Szóval innentől már eleve szimpatikus. És ha véletlenül leszállsz a Spittelau-i állomáson az U4-ről vagy U6-ról, rögtön érzed, hogy ki kell menned az állomásról meglátogatni ezt a gyár módjára tekintélyt parancsoló, de mégis derűsnek tűnő épületet. Monumentális, és a fal nagy része szürke alaptónusú - na kb ennyi is, ami gyárra emlékeztet benne, az ablakokon kikukucskáló jól megtermett fák már kevésbé. A falon színes mozaikokból foltok, hívogató ál-ablakok...van is Hundertwassernek egy olyan mondása, hogy: "Néhányan azt állítják, a házak falakból állnak. Szerintem ablakokból." Az aranyszínű tornya meg kb úgy szórja szét a Nap sugarait, mint valami kacsalábon forgó palotáé... Jól megértettük egymást, hiszen 87-ben építették újjá, így nagyjából egyidős velem. :-)





























Csak úgy mottó(k)nak a végére, a művésztől:

"Ha valaki egyedül álmodik, az csak egy álom. Ha sokan álmodnak együtt, az egy új valóság kezdete."

Vinkó József Hundertwasserrel készült interjújából (köszönet egy kedves barátomnak, aki megismertetett vele):

VJ: - Miért van Önön eltérő színű zokni?
FH: - Miért van Önön egyforma színű?

ugyaninnen:
"A világon semmi sem szimmetrikus. Egyedül az ostobaság az."

MuseumsQuartier

Az MQ számomra az egyik legkedvesebb hely Bécsben. Egy amolyan város a városban, mégpedig nem is rossz környezetben, a császárváros szívében. Sokminden közel van, pl a Hofburg, Volkstheater, Kunsthistorisches-, Naturhistorisches Museum, Karlzplatz, Secession...és nem kívánok senkit tovább untatni a felsorolással. Egyébként, mint ahogyan az a nevéből is kiderül, az MQ egy afféle "múzeumnegyed" mégpedig a világ 10 legnagyobb kultúrális komplexumának egyike, 60 000 négyzetméternyi területen, 20-nál is több kultúrális intézménnyel. A legnagyobbak mellett - Leopold Museum, MUMOK (Museum of Modern Art Foundation Ludwig Vienna), Kunsthalle Wien (avagy Art Hall), Architekturzentrum, Tranzquartier Wien, stb. - egy tucat kisebb projekt is helyet kap itt.

Ennek megfelőlen persze a tárlatok kínálata is sokszínű, egyaránt vannak osztrák alkotók munkáit bemutató és internacionális kiállítások; modern és kortárs művészet mellett klasszikusok is. Műfajilag is változatos lehetőségeket kínál a hely: festészet, fotográfia, digitális részleg, média, hang, zene, tánc, gyerekbemutatók, jövőbe tekintő kiállítások...vagy épp ennek egy jó része együtt, interdiszciplinálisan.

A kultúráis kikapcsolódás mellett egyéb rekreációs tevékenységekre is lehetőségünk nyílik, válogatni lehet az igényes kávézók, éttermek, shopok között. Egyik kedvencem egy kisebb, talán kevésbé központi helyen elterülő terasz, ahonnan egészen jól rálátni a nagy térre, de úgy, hogy mégsem zavar meg senki, nyugalom uralkodik és jókedv. A kicsi, de annál formásabb olajfák mellett nagy színes napernyők adják a hűs árnyékot, az asztalok, a székek, körben a terasz fala is színes és vidám...Talán a színskála minden színe előfordul, de mégsem tolakodó a tarkaság, inkább olyan megnyugatatóan, "mindenrendbenvanfélén" derűs...

Ezt szeretem az egész MQ-ban, a színeket, vonalakat, formákat, ritmusokat... Én történész és latinos hallgatóként - el lehet gondolni - vonzódom a régi, történelmi helyekhez, épületekhez, művészeti emélkekhez, de ez a nagyon modern negyed (1998-2001-ig épült) mégis az egyik kedvencem tud lenni. Minden épülete más - bár van egy keret, ami összefogja - de megint csak azt tudom mondani, hogy nem elvakítóan, bántóan sokszínűek az architektúrák, hanem inkább elfogadóan, beolvasztóan. A formák letisztultak, egyszerűek, az épületek tömegei kiegyensúlyozzák egymást - lsd. pl a Ludwig Museum nagy szürke tömbjét és vele kontrasztban a tér másik felén a fehér Leopold Múzeum épületét - és nem értek hozzá, de nekem olybá tűnik, hogy minőségi anyagokból készülhetett. (Ami lássuk be, a ráfordított 2 billió eruróból sikerülhetett is.)

A komplexumban a belső kiállítóterek és a nagy központi tér mellett a különböző oldali bejáratok - na és a korlátlan kávézási lehetőségek - miatt van még 5 kisebb tér. Ha már itt tartunk, a bejáratoknál, és a terek közötti átvezető folyosókon éremes megnézni a plakátokat és a rengeteg kirakott szóróanyagot, mert egy sor jó programról, kedvezményes-kombinált jegyekről értesülhetünk. Én spec egyszer egy kisebb, de később rendkívül hasznosnak bizonyuló várostérképet is beszereztem ott. Jófejség, és a helyre annyira jellenző, hogy az átvezető részek némelyike felett vicces alakzatokat láthatunk, pl lófejet, ez gondolom a hely régi funkciójának állít emléket. (Ha jól értelmeztem a királyi palota istállói voltak itt.) De nem csak a lófejek és egyebek poénosak, hanem a tárlatokat bemutató-reklámozó háztömbnyi méretű, nem egyszer meghökkentő plakátok is.

Érdemes jól körbesételni a negyedet, fel lehet menni például körben a tetők szintjéig, akár egy enyhe emelkedőn sétálva, akár lépcsőn, vagy lifttel (mozgássérültek is megközelíthetik bármelyik helyszínt, a hely akadálymentesítve van!). Megéri, mert pazar a kilátás a térre - egy igazi álom a fotósoknak és lesifotósoknak felülről sasolni az embereket és ámulatba ejtőek a formák...tükröződések, árnyékok, ritmusok, tetőívek pl. Azért is érdemes körbenézni, mert nem tudhatod - ha csak nem tájékozódtál előre - hogy éppen hol zajlik valami esemény...egyszer például egy gyerekeknek szóló bemutatót láttunk a DNS-ről, hihetetlen, de annyira mókás volt, hogy még ezzel a témával is sikerült lekötni a a kicsiket. És akkor még szó sem esett az éületek belsejéről...hát nem is fog, mert villámlátogatásaim során nem sokat láttam belülről, de a honlap (fhttp://www.mqw.at/) felvételei szerint rendkívül ígéretes, a külső helyszínekhez hasonlóan kreatív belső tereket láthatunk.

Egy afféle igazi urbánus életmódot közvetít a hely, mégpedig jobbfélét, a városi lét majd minden jóságával. Na és persze ott vannak a kockák. Amik lényegében egyáltalán nem is kockák, hanem - matektanárnak való feladat meghatározni milyen - geometriai testek. Így én inkább képet mutatnék. Szóval ezeket imádom, jellegzetesek a helyen, talán nélkülük nem is volna MQ az MQ. A modern formájú gumis-műanyagos izékben lehet heverni, olvasni, nézelődni, hesszelni - bárkinek. Talán párosával a legjobb, pont kényelmesen el tud fekülni két ember egymás mellett. Télen pedig épületformára rakják össze, lehet benne puncsot inni. :-)Állítólag ezek a kockák minen évben más színűek - én pasztellsárgát és lilát láttam eddig - és azt olvastam, hogy időnként különböző formákra rendezik át, pl körberakják, spirálba, összefordítják, felfordítják, egymás tetejére rakják...és van még számtalan lehetőség...Tűnődöm, vajon milyen lesz jövőre?