Hermész

III. Hermészhez

Zeusz és Maia fiát, Hermészt zengd, Múzsa, e dalban,

Küllénének urát, meg nyájdús Arkadiáét,

ég hasznos követét, kit Maia hozott a világra,

széphaju, tisztes nimfa, mivel szerelembe vegyült el

Zeusszal; a boldog olümposziaktól messzehúzódott,

otthona mélyárnyú barlang volt, éji fejéskor

ott hált együtt a széphaju nimfával Kronidész, míg

édesen elfogta az álom a hókaru Hérát;

s ezt örök isten nem láthatta, se földi halandó.

Ám miután a hatalmas Zeusz szándéka elérte

célját, s már tizedik hold jött számára az égen,

akkor szült s minden kiderült, ami rejtegetett volt:

mert fiu jött a világra, ravasz, nyájasszavu csalfa;

nyájhajtó tolvaj, rabló, álmok vezetője,

éjszaka is figyelő, kapukon beleső, ki csodákat

volt hivatott hamarost cselekedni az égilakók közt.

Hajnalban született, délben pengette a lantot

s este, a hó negyedik napján, amikor született, a

messzelövő nagy Apollón barmait elhajtotta.

...

/Homéroszi himnuszok, fordította Devecseri Gábor, Európa, Budapest, 1981./