Római vakáció - folytatás - A Tiberis szigete

Római sétáink egy másik, sokkal rövidebb állomása volt a Tevere (bár a szívemhez latinosként közelebb áll az, hogy Tiberis, így a továbbiakban úgy is, mint Tiberis :) ) kis szigete. Valóban kicsi (egyébként maga a Tiberis is keskenyebb jóval ezen a szakaszon, mint én azt előzetesen gondoltam), minössze néhány épületnek, egy kórháznak - amely a Fatebenefratelli szép névre hallgat már 1584 óta - és a S. Bartolomeo templomnak ad helyet. A legenda szerint a sziget alapját az a nagymennyiségű gobona alkotta, amelyet Tarquinius Superbus (=gőgös/büszke, az ókori Róma 7. azaz utolsó királya) elűzése után a rómaiak a folyó habjaiba szórtak.
Mi a szigetre a Ponte Fabricio nevű hídon jutottunk át, amiről azóta olvastam, hogy már Kr. e. 62-ben is megvolt, kiváló állapotban maradt meg az évszázadok így 1679-ben jól tudták restaurálni. Egyébként még egy híd van épségben a másik part felől - Ponte Cestio - na ezen nem voltunk. Van egy olyan híd is, ami darabokban van, de nagyon jól néz ki így fotós szemmel, hozzáad a sziget ősi atmoszférájához. Amúgy a kis templomnak is Kr. e. 1. századi alapjai vannak, szóval az sem egy mai darab.
Egyébként ez a templom volt az egyik kedvencem a városban meglátogatottak közül, talán pont azért, mert nem volt olyan monumentális, hogy elvsszen benne az ember, inkább meghitt, egy olyan hely, ahol a magam fajta nemteljesenhívőegyénnek is az ötlik eszébe, hogy gyertyát kellene gyújtania... (Talán csak a Santa Maria in Trastevere foglal el előkelőbb pozíciót a szívemben.) By the way maga a sziget sem hemzsegett a turistáktól egészen addig, amíg mi oda nem jutottunk, de tényleg, mindig mintha jött volna utánunk a tömeg...ahová bementünk perceken belül követtek minket. Útikönyvekben nem nagyon láttam leírást a szigetről (kivéve a Rómában vásárolt hajtogatós kiskönyvemben.) Persze csak néhány ilyen művészeti kalauzzal rendelkezem, de csodálkoztam, hogy egyikben sem volt benne, bár így legalább nincs tele annyira turistákkal. Persze talán nem is annyira az a tipikus "látnivalós" hely, de szerintem egy olyan igazi római-szelet. Hogy miért? Szimplán mert gyönyörű, és mert egy olyan hely, ahová az emberek kimehetnek sétálni, írni, zenélni, kifeküdni a partra a lapos-meleg napfényben, lógatni a lábukat...szóval romantikus na. :)
Mi is leheveredtünk a parton pihenni egyet, közben nézegettük a sirályokat-kacsákat-vidrát. Igen, vidrát!!! Az ember egész más dolgokat gondol egy nagyváros-fővároson keresztül kanyargó folyó tartalmaként, de legkevésbé sem vidrát...szóval ez is nagyszerű Rómában. :) . De rajtuk kívül is még számos különféle állat- és növényfaj megtalálható benne és körülötte, nagyon gazdag a természeti környezete.
Megkedveltem ezt a nyugodt, derűs, napfényes szigetet, amely talán nem annyira "híres" látnivaló, de náluk sokkal inkább "rómább".