A város legépebben fennmaradt római kori épülete a Piazza della Rotondán álló Pantheon. Ő is azért úszta meg ilyen jól, mert a 7. században templomként kezdték el használni. Agrippa emelte (ahogy a timpanon felett a feliraton olvasható is: Marcus Agrippa Cosinius Tertius fia állíttatta. De jó, hogy tanultam egy félév epigráfiát! Csak kár, hogy az ennél sokkal bonyolultabbak már nem mennek. :-) ) Kr. e. 27-ben, majd Hadrianus a tűz után helyreállíttatta, kör alakú formáját is ekkor nyerte el, valamint ő építette hozzá a porticust. Bernini még 2 harangtornyot is alkotott, de ( szvsz szerencséjére az épületnek) ezeket 1883-ban eltüntették. (A Pantheon név kb. annyit tesz, hogy „minden istenek temploma”, a középkorban viszont őt csak „kerek dolognak” – rotonda – nevezték). Az előcsarnoknak 8, egy tömbből faragott (!) gránitoszlopa van, korinthoszi márvány oszlopfővel. 
A kolosszális, kazettás mennyezetű kupola teljesen betonból készült, és egész a középkor végéig ő számított a világ legnagyobb kupolájának. Állítólag régen a kazettáit aranyozott bronz borította. Nem baj, szerintem így is zseniális, csak vigyázni kell, hogy az állad hamar felvedd a fölről, mert eltapossák a turisták. A tetején 9 méter átmérőjű „lyuk” található, az oculus. Mi pont akkor voltunk bent, amikor elállt egy frissítő zápor, és jó kis tócsa volt az épület közepén. Szép volt, valahogy ez a „rendellenesség” csak még jobban megszerettette velem az épületet. Amúgy is megrázó, ahogyan az oculuson árad be a napfény és az épület valamelyik részére vetül. Ráadásul fotósoknak igazi kihívás a fénypászma megjelenítése. Egyik kedvenc képemet is itt készítettem, jól alulexponálva a kupolát, hogy csak az oculus és a fény által megvilágított rész alkosson képet.
Amúgy Pollack a Nemzeti Múzeum kupoláját a Pentheonéról mintázta.Lényegében nagyon egyszerűek és harmonikusak a formák, a díszítés többsége csak az ő arányaikból ered, nem kell, hogy túldíszített, fülledt legyen, és mégis tiszteletet kölcsönzően monumentális az egész. És szerethető. Pl. a padlózat kör alakú és négyzetes márványlapokból áll, ezek teljesen passzolnak a többi díszítéshez. A fal alsó részében fülkék vannak kialakítva, itt állhattak annó az ókori istenszobrok, amíg a keresztény oltárok, sírok fel nem váltották őket. Itt van eltemetve Raffaello is, na meg sokan mások, de nem tudom kik…bíborosok, ilyesmi.
Kívülről kicsit nehéz „befogni” úgy a Pantheont, hogy jól kijöjjön a formája, kicsit magasabb nézőpont kellene, hogy a grandiózus porticustól láttszon a kupola, és ezzel a kör alakú alaprajz. (Talán kicsit felmászva a tér közepén álló szökőkútra…) Maga a környezete is klassz, igazi zsongó római tér, az oszlopok között láttam a nap elől megbújó, sziesztázó, gesztikuláló helyieket…olyan érzést kelt, hogy Róma szívében vagy. (És lényegében így is van.) Jó kinézni az oszlopok hűséből a ragyogó napban fürdő térre. A hajtogatós könyvet nézve majdnem minden lényegi részének sikerült átvészelni az évezredeket, az előcsarnokot szegélyező 2 lovasszobron, a timpanon 3 sarkát díszítő szobrokon, a timpanon domborművén és a kupola borításán kívül…merthogy (ha jól emlékszem) ezek alighanem aranyból voltak.Szóval ez is kihagyhatatlan. Valaki nagyon találóan írta a napokban egy fotósfórumon: Pantheon=Róma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése