Római vakáció - folytatás - Via Giulia

Van még egypár hely, amit szívesen megmutatnék Rómából. (már csak az kéne, hogy olvasó is legyen... na mindegy ;) ) Egyik ilyen a 16. század elején épült Via Giulia, a város egyik legrégibb ma is meglévő "sugárútja". II. Gyuláról nevezték el, az ő pápasága alatt épült a Capitoliumot és a Vatikánt összekötő kis utcák helyén. Végig a makadámköves utca hosszán akadémiák, konzulátusok, templomok, paloták - kimeríthetetlen élvezet fotósoknak! (és talán nem csak nekik).

Itt található példának okáért a Római Magyar Akadémia is, tetejéről pazar kilátással mindenfelé, kertjében szobrok és kis csobogó-kút...ahogy minden arra előforduló épületnél. Mi az Akadémián laktunk, ennek ellenére, vagy talán pont ezért, mert ez volt a kiindulópontunk, nem láttam annyira sokat az itteni híres épületekből, csak be-benéztem az udvarokra néha, de a többieknek így is türelmesen várniuk kellett ilxenkor. (ezért így utólag is hálás köszönet.) Egyedül meg nem mentem, mert túl jó volt a társaság ahhoz, hogy egyedül császkáljak.

Szóval így bizonyítványmagyarázás után: bármelyik lépcsőház, vagy udvar amibe bepillantottam, bemászkáltam, kincseket rejtett. Kifogyhatatlanok pazarul faragott szobrokból és hirtelenzölden mohos, gyönyörű kis kutakból, mintha ezeknek kötelező jelleggel megtalálhatónak kellene lenniük minden udvaron. És annak ellenére, hogy az itt találhatóak nem akármilyen épületek, bármelyik kertbe simán beengedtek a gondnok-őrök, ha egy mosollyal jeleztem, hogy én oda benéznék... Egyébként ez kút dolog valószínűleg nem véletlenül van így, mert amellett, hogy annyira hangulatos az egész, hogy minden alkalommal azt kívánja az ember, hogy bárcsak ott élhetne, a nyári hónapokban annyira meleg van, hogy nem árt egy kis hűsítés. De nem is fukarkodnak a szökőkutakon, csobogókon kívül az ivókutakkal sem, rómaszerte minden utcasarkon találhat felfrissülést aki eltikkadt.

Már az elhelyezkedése sem akármilyen az utcának, hiszen mint fentebb írtam, nagyjából a Capitoliumot és a Vatikánt köti össze. Mellesleg fél perc alatt ki lehet érni a Campo dei Fiorira, és a Teverétől és a Piazza Navonától is hasonlóan hatalmas távolságokra van. A Campot is kötelező jelleggel ajánlanám minden a városba látogató figyelmébe, szebbnél szebb virágokat és friss, gyönyörű árukat találhat itt (majdnem) minden reggel, helyi különlegességekkel, piákkal, fűszerekkel egyetmben. Mikor egyszer kint vásároltunk, az illat és látványkavalkádhoz még zene is társult, tök jó volt.
Egyedül a motorosokra nem árt figyelni erre, főleg, ha az ember elmélyülten fotózik, mert ezerrel tépnek a köveken. Egy másféle pozitív élmény is ért itt. Egyik reggel fel kellett bontani egy elég nagy sávban a macskaköveket, fel is túrták az utca egy szakaszát. De mikor a délután derekán hazabattyogtunk, mintha semmi sem történt volna ott, nyoma sem látszott a munkálatoknak, még a sár is fel volt slaggolva...szóval szieszta ide vagy oda, azért nem az a magyar tempó volt, hogy még hetekig otthagyják feltúrva, körbekerítve szép kis sárga szalaggal. És a Campo dei Fiorin sem látszik délutánra, hogy reggel ott piac volt, nem hagyják ott magyar módra a szemetet maguk után. Nagyonrómai és nagyon szép a Via Giulia is, és ez sincs nagyon benne az útikönyvekben, de a Navonáról vagy a Camporól könnyen ide lehet találni.