Római vakáció - folytatás - Castello di San Angelo

A "híres" nevezetességek közül az egyik kedvencem az Angyalvár. Ez a hatalmas "labirintus" nagyon sokat megért, minden kor rajta hagyta a nyomát, és talán pont ezért is lett olyan izgalmas. Eredetileg Hadrianus mauzóleumának épült, a középkorban alakították erőddé, majd pápai rezidenciává a reneszánsz alatt. A középkorban veszély esetén pápai menedékként szolgált, közvetlenül a Szent Péter-bazilikától vezetett át hozzá egy híd (azaz pasettonak nevezett fedett átjáró, lsd lejjebb, a kilátás-panoráma jobb oldalán.) A XIV.. századig ez volt az egyetlen jelentősebb erődje a városnak, mindenki aki valamit is akart erre, az ő birtoklásáért küzdött. Az Avignoni-fogság után visszatérő pápák egyik feltétele is nem véletlenül volt az, hogy ők bírhassák. Szóval 1379-ben a Szentszéké lett. (persze - sajnos - a pontos adatokat nem fejből köpöm, évszámokban sosem voltam jó, de plagizálni sem akarok, és ráadásul ez az útikalauzok közül egy nagyon színvonalas darab: Művészeti Kalauz Róma és a Vatikán, Vince Kiadó, 2005. + a kis hajtogatós könyv, amit ott vettem: Rome Computerized Reconstruction of Sites and Monuments, ed.: Annamaria Beltrami, Mondadori Electa S.p.A., Milan, 2006. + na meg amit felcsipegettem itt-ott.) Ezután erősítgették, bástyákat építettek hozzá, és kényelmesebbé, lakhatóbbá tették. A henger alakú építményre ekkor került a felső téglás rész, ez adott helyet a pápai lakosztályoknak, ma pedig a múzeumnak.
Legjobban azt imádom az egész castrumban, hogy tényleg olyan, mint egy labirintus, bemész egyik helyen, felmész egy-egy lépcsőn, és nem tudod, hogy hová lyukadsz ki, olyan is akad, hogy 3-4x ugyanoda. (najó, aki szereti tudni, az persze tájékozódhat, vannak térképes-táblák is) Középkoros érdeklődésűként, ráadásul fotózást kedvelőként nagyon izgalmas az egész, mindenhol gyönyörű szobákra, freskókra - akár XVI. századiakra, szobrokra lehet bukkanni. Több kis udvar is van, régi ágyúkkal, golyókkal, fegyverekkel. Még reneszánsz fürdőszobát is meg lehet tekinteni, bár mikor mi voltunk, pont renoválták. Van egy olyan, 2 szoba közötti átvezető folyosó, ahol tökéletes állapotban maradt meg a faldísztítés, és nyugodtan lehet nézelődni, nem liheg a nyakadban őr, mert beüvegezték körbe az egészet. Így láthatsz mindent- példának okárt a pazar ornamentikájú falfestést - és nem kell félniük a rongáló vandáloktól sem. Szerintem ügyes. Némely részlegben még kortárs kiállítások is helyet kapnak, ezek is érdekesek, pl amit mi láttunk, ott különböző művészeti ágakból fordultak elő alkotások, csak a tematika - angyal - volt közös bennük. Nem vagy magadrahagyva sehol, ha nem értesz valamit, jó múzeumhoz illően több nyelven is kisegítenek, még interaktív rekonstrukciókat is kínálnak. Nem is érdemes úgy elindulni, hogy csak 1 órát szán rá mondjuk az ember (mint ahogy az ilyen "2 nap alatt megnézzük egész Rómát" utazások hirdetik), ha a teljesség igénye nélkül ide oda kapva nézelődsz is, egy 3-4 órát kényelmesen el lehet tölteni. Különböző szinteken ki lehet menni, ki lehet nézni, van egy kellemes kávézós, lugasos rész is, lehet kézenfogva üldögélni... ;-)
A tetőről is pazar kilátás nyílik pl a Szent Péter térre, az Angyalhídra, Teverére...na meg a gyönyörű fákra, amik így felülről magukl is úgy néznek ki, mintha puha felhők lennének. Itt a tetőn áll a névadó angyal szobra is (nem mintha máshol a várban nem találhatnák angyalokat). Ez a szobor azt a pillanatot ábrázolja, ahogyan Mihály arkangyal visszadugja véres kardját a hüvelyébe, jelezve, hogy a várost pusztító járványnak (509) vége, Gergely pápa bűnbocsánata meghallgatásra talált odafönn.


















Amikor már azt hinné az ember, hogy oké, végzett, mindent látott, és megy kifele, még akkor is belebotlik csomó minden érdekességbe, szóval pazar egy hely, kedvenc, mindenképp meg kell nézni, ha lehet!