2011. június 25., szombat

Mljeti panoráma

Családommal egy hetet a Mljet szigeten töltöttünk, az ottani panorámából mutatnék némi ízelítőt. Folyt. köv.

 Prozurska Luka felett
Mljet talán a legzöldebb horvát sziget, amit valaha is láttam. Regnegeteg különféle fenyőből álló áthatolhatatlan erdők borítják, magas hegyek övezik.

 Blato
Kozarica helység felé tartva az amúgy 100 méter egyenes szakasszal sem bíró út olyan kanyarokat vesz, hogy némelyiket egyszerre be sem lehet venni. A meredek hegyek közt, a völgy aljában nádtermesztés folyik.

Ahol a tenger a Nemzeti Park tavaiba folyik
 A sziget egyharmada ugyanis nemzeti parkká nyílvánított terület.

 A parkban

 Okuklje

Blace
Egy védett, homokos lagúna

2011. június 15., szerda

2011. június 8., szerda

Montázs készítés - Vatikán

Rövidebb szünet után itt vagyok.
+ 5-ös rendű diploma,
- 200 év az életemből
ez az elmúlt hónapok mérlege...
Viszont miközben Rómáról álmodoztam, összedobtam egy újabb montázst, és gondoltam röviden megmutatom, hogyan is megy ez. Konkrét adatokat több okból sem adok meg. Az első, és legfontosabb érvem ez ellen, hogy fogalmam sincs róluk. Többször készítettem úgy montázst, hogy feljegyeztem számszerűleg minden műveletet. Ezekből a képekből egy sincs már meg a gépemen, mégpedig azon egyszerű okból, hogy khm, sz*r lett mid. Valahogy elveszett az alkotás öröme. Nagyjából persze tudom, hogy mit csináltam, és nagyjából persze reprodukálni is tudnám, de csak nagyjából lenne hasonló. Másik fontos indok, hogy elég sokször használok előzményecsetet (helyileg alkalmazva :-) ), illetve retusálok részleteket jobbra-balra - ezt pedig meg sem lehet adni számszerű értékekkel. Harmadrészt pedig ezek nem standard, sorozatgyártásra készülő fröccsöntött dolgok (remélem), úgyhogy majd mindenki kitalálja, hogyan is esik jól neki, de esetleg tippnek, vagy kedvcsinálónak jó lehet a bejegyzés.

Nézzük az alapképeket:
Ha egy hely ízét, atmoszféráját szeretném felvillantani egy-egy montázzsal, többnyire arra szoktam törekedni, hogy kizárólag olyan képeim használjam fel, amelyek ott készültek. Na ez itt most pont nincs így, hiszen a felső kép Baranya megyében készült. Az alsók nem. :-)
Előszür a Vatikán Múzeum lépcsősoráról (kötelező jelleggel) készült képet helyeztem rá rétegként a málló (kerítés) vakolatot megörökítő vérpiros képre. Lány fény keverési módban egyesítettem őket, majd itt-ott előzményecsettel kicsit visszatörölgettem, különösen jobb oldalon, ahová a kupolát terveztem rakni. Az volt a cél, hogy bár látszódjon minden, de ne zavarják egymást túlságosan. Általában próbálok a rendezettség és a káosz határán mozogni, talán néha kevesebb sikerrel...
Ezután jött a monumentális kupola. Szendvicsnegatívra állítottam a keverési módot, ami egész jól nézett ki, viszont a pazar arany színeket nem adta vissza kellőképp, ezért megkettőztem a réteget, és a kupoláról készült rétegmásolatot "lágy fénnyé" alakítottam. Persz így üvöltve ugrott ki a kupola a képből, ezért visszahúztam némileg a csúzskán, és nem 100%-on egyesítettem a rétegeket. A kupola körüli részt, amire nem volt szükség, előzményecsettel visszatörölgettem.
A Bazilika képét szendvicsnegatívban helyeztem a többiekre. Itt is visszatörölgettem, hogy az előbbiek részletei is érvényesülhessenek, sötétítgettem is egy kicsit a szinteken, majd a felső kép lett a végeredmény.

2011. május 19., csütörtök

Bárka-darabok

Haltartó bárkák, a Duna-partról, Mohácsról

2011. május 9., hétfő

Van - Il y a

Újabb illusztrációt hoztam egy újabb fantaszikus Jean-Jacques Goldman dalhoz. Rémesen egyszerű, félelmetesen igaz, és elképesztően gyönyörű dal, ha van kedvetek hallgassátok meg (és a szöveg fordítását alul olvashatjázok).:
Először diaporámát terveztem készíteni hozzá olyan képeimből, amelyek az otthont idézik fel bennem, de a válogatás során rájöttem, hogy igazából a képeim nagy része ilyen...készüljön bárhol, talán az ember mindenütt ugyanazt keresi...







Jean-Jacques Goldman: Il y a

Van
Kakukkfű és hanga
És fenyves
Semmi nagyon veszélyes

Vannak
Madarak, tisztások
Nincsenek tennivalók
Egy tál a sarokban

Van
Mentaillat
És a kéményeké
És a benti tüzeké

Vannak
Nappalok és lassú éjjelek
Tovatűnő történelem
Elcsépelten

És messze mindentől, messze tőlem
Itt van, ahol otthon vagy
Ahonnan elindulsz, ahová visszatérsz mindig
És ahol majd minden végződik

Vannak
Gyerekek, nagymamák
Egy apró templom
És egy nagy kávézó

Vannak
Közepén a temetőnek
Bánatok és örömek
És elmúlt idők

Van
Egy kicsi iskola
És a fa padok
Pont mint régen

Vannak
Képek amik hozzátapadnak
Az ujjaid végéhez
És a szíved ami ver

És messze mindentől, messze tőlem
Itt van, ahol otthon vagy
Ahonnan elindulsz, ahová visszatérsz mindig
És ahol majd minden végződik

És a föld szárazabb, és a szerelem nagyobb
Mint a bányász bányájával, tengerész óceánjával
A természet hálátlanabb, kapzsibb a verítékre és sárra
Mert szükségünk van rá, hogy szükség legyen ránk
Hordozza a bélyegét fájdalmuknak és vérüknek
Mint ahogy az anya kicsit jobban szereti törékenyebb gyermekét

És messze mindentől, messze tőlem
Itt van, ahol otthon vagy
Ahonnan elindulsz, ahová visszatérsz mindig
És ahol majd minden végződik

2011. május 2., hétfő

2011. április 26., kedd

Vízió - Blogger játék

E képpel neveznék az aktuális játékra.
Bővebben itt olvashatsz róla:
http://fotosjatszoter.blogspot.com/

2011. április 22., péntek

2011. április 12., kedd

C'EST PAS VRAI!!!

Fogadjatok szeretettel - türelemmel egy újabb dal-illusztrációt. Rendhagyó módon most nem mellékelem a szöveget, de amint ránéztek a képre, meg fogjátok érteni az okát. ;-)
A terv az volt, hogy megcsinálom a képeket, kinyomtatom, majd plakátokként tűzöm-ragasztom fel őket, és a végeredményt újra lefotózom...de ahogy alakult a dolog, rájöttem, hogy ez már túl "sok" lenne, ha még fednék is egymást, garantáltan nem lehetne elolvasni, így maradt ez a verzió.
Hogy miért így gondoltam ki? Je pense que...a forma talán passzol a tartalomhoz, ha szerintetek nem, nyugodtan mondjátok meg! :-)
Használati utasítás annyi, hogy NAGYBAN lehet csak elolvasni.
Vive Jean-Jacque Goldman!

A dal: JJG: C'est pas vrai:
http://www.youtube.com/watch?v=s-YdPZonKXA



2011. április 5., kedd

Angyalvár

Kizárólag a helyszínen készített fotókból.

2011. március 30., szerda

2011. március 23., szerda

2011. március 15., kedd

2011. március 8., kedd

2011. február 22., kedd

Téglába vésett délután

 Dublini, egy délután alatt "kattant" képek...


2011. február 15., kedd

Et l'on n'y peut rien - És semmit sem tehetsz ellene


Egy újabb dal-illusztráció, remélem még nem nagyon unalmas - egyelőre ez az utolsó, ami készen van megfogható formában (már amennyire egy képfile az). Szerencsés (szerencsétlen?) esetben talán jövő hétre is lesz valami (ha más nem, talán befejezem végre a szakdolgozatom. :-))
Szeretem ezt a számot, mert azon túl, hogy jó, még nagyon jópofa is, főleg élőben, némi bohóckodással fűszerezve, szóval kaptok egy ilyen linket is.
p.s. M-től bocs, hogy mindig felhasználom a képeit mindenféle célokra, E-nek pedig üzenem, hogy nem, még nem daraboltam fel a hegedűjét (a látszat ellenére).



Jean-Jacques Goldman: Et L’On N’Y Peut Rien




Dalszöveg magyarul:

És semmit sem tehetsz ellene

Mint egy fonál egyik és másik közt
Láthatatlanul, kifeszíti csatlakozásait
A tudatalatti vándorlásaiban
Büntetlenül lépdel

És minden megremeg egy kissé
A többi elhalványul
Csak a gyomrunkban
Egy csomó, egy éhség

Királlyá emeli a szolgát
És képes letaszítani a szentet
Becsületest és józant
És semmit sem tehetsz ellene

Van aki ellenáll neki, falakat emel
Boldog idők, jól válogatott fotók
Mint egy terrorista, áttöri a páncélokat
Egy pillanat és minden el lett törölve

Csúszol-mászol és kémkedsz
Hazug szavakat ejtesz
Verseit olvasod
A képét imádod

Megpróbálod az útját keresztezni
Hirtelen újra 15 kezdesz lenni
Mindennek az alapja fordul át
És semmit sem tehetsz ellene

Meghívatja magát, mikor nem várod
Ha hinni kezdesz benne, máris távozott
Testvérem, ki egyszer belekóstolhattál
Soha fel nem gyógyultál

Üresen hagy itt minket
És inkább holtan mint élve
Ő, aki dönt feletted
Míg te csak eljátszod
Ő választja az ösvényeket
Jön és távozik
Így működik a szerelem
És semmit sem tehetsz ellene

2011. február 8., kedd

Tournent les violons - Forognak a hegedűk

Bár az előző bejegyzésem szemmel láthatóan nem sok embert foglalkoztatott, mivel úgy is a magam örömére csinálom, jöjjön hát a következő. A dal-illusztrációs project fejben remekül halad, elméletben már kisebb könyvre elegendő képet gyártottam...a gyakorlatban összesen 5-öt, ezekből most újabb kettőt megosztanék veltek.
Már a dal témaválasztását is rendkívül érdekesnek tartom, nem beszélve arról, hogy az ábrázolt kor némely hangszerét is megszólaltatják benne. A klipet is érdemes megnézni, szerintem nem akármilyen jól rakták össze.
Tehát:
Jean-Jacques Goldman: Tournent les violons





A dal szövege magyarul:

Forognak a hegedűk

Nagy ünnepség egy kastélyban, réges-rég
Úrnők és urak, nemesek, a nemes vér
Széles királyságból érkezik, s táncra tér

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Nagy mulatság virágvasárnap és Manon 16 múlt
Szolga a kastélyban, mint anyja is volt
Gyermeki kezének nehéz tálakat hord

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Milyen pompás egyenruha, milyen pompás főnemes
Más mint a helybéliek, szőke és délceg
Mosolya ragyog, mint egy sármos herceg

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Még több mulatság, zene és tánc
Manon álmodozik, míg a tálakkal jár
És a zajban, a fényben, ő épp felé jön már

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Felemel egy kupát, s felé hajol
Fülébe suttog, simítja derekától
„Te igazán gyönyörű vagy” (mondja) kísérve isteni mosolyától

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Évek telnek el, a szolgálat egyhangú és nehéz
Egy élet kemény munkája, élvezet oly kevés
De az akkori zavar emlékeibe beleég

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Gondol rá újra és újra, örökké
A hegedűk, a díszlet, szavai édesek, mint a méz
Illata, fehér fogai, a legapróbb részlet-kép

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Felemel egy kupát, s felé hajol
Fülébe suttog, simítja derekától
Csak négy szó: zavar egy életre
Csak négy szó, el is feledi rá egy percre

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek
Forognak az életek, forognak a hegedűk

Gondol rá újra és újra, örökké

2011. február 2., szerda

Je voudrais vous revoir - Szeretnélek újra látni

Egy korábbi bejegyzésemben már meséltem nektek Jean-Jacques Goldmanről, egyik nagy kedvencemről. A zenéje olyan hatással van rám, olyan inspirációt jelent, hogy úgy éreztem, a zenehallgatáson felül is foglalkoznék valahogy a dalaival. Úhgyhogy azt gondoltam ki, - összekapcsolva másik szenvedélyemmel, a fotózással - hogy illusztrálnék néhányat, főleg a magam örömére. De nagyon szívesen fogadnék konstruktív véleményeket, sajnos mostanában kevés ilyen jut.
A most feltett kép eddigi utolsó lemezéről, a 2001-es Chansons pour les pieds-ről (Dalok a lábaknak - azaz olyan dalok, amelyekre táncolni is lehet) a Je voudrais vous revoir.
http://www.youtube.com/watch?v=69OJRVTHzU0
A kép alatt olvashatjátok a dalszöveget magyarul - én fontosnak tartom. Fogadjátok szeretettel.


Szeretnélek újra látni

Ez a levél meglephet téged
De ki tudja? Talán mégsem
Néhány elszökött parázs, hamujából
Egy régi szerelemnek

Emlékszel ránk?
Egymás bolondjai voltunk

Az érveink elfogytak, de az emlékeink nem
Gyengéd kamaszkor, gondolok rá s újragondolom
Az est kezd rám leszállni, és szeretnélek újra látni

Megéltük az idejét, a levegőjét
Szemtelen, mint a szerelmesek
Hétköznapi büszkeségét
„Mi ketten mások vagyunk”, veled
Minden rendben volt számunkra,
Az életünk egy bál volna
Oly ritkák a szép táncok, idővel megtanuljuk
Az idő az arcunkon, leigázott viharokon
Szeretnélek újra látni, és nem véletlen összefutni

Biztosan lennének felébresztésre váró fantomok és díszek
Kik a királyaid, mik a királyságaid? Nem akarok egyebet, csak tudni
Még ha nevetséges is, tudni
Tényleg megadatott-e ugyanazt a történetet megélni?

A kor egy utolsó nagy utazás
Sor az állomáson, majd megyünk
Nem kell csomag, hurcolás
Ami igazán számított
És köszönetet mondani
Az életnek ezek a gyöngyeiért
Ez biztos
Sebhelyek, az ízével
A győzelemnek
Újra iszom mozdulatod
Az illatod, a látványod
Ez az édes tükör
Ahol szeretnélek újra látni

2011. január 25., kedd

2011. január 19., szerda