Római vakáció - folytatás - Castello di San Angelo

A "híres" nevezetességek közül az egyik kedvencem az Angyalvár. Ez a hatalmas "labirintus" nagyon sokat megért, minden kor rajta hagyta a nyomát, és talán pont ezért is lett olyan izgalmas. Eredetileg Hadrianus mauzóleumának épült, a középkorban alakították erőddé, majd pápai rezidenciává a reneszánsz alatt. A középkorban veszély esetén pápai menedékként szolgált, közvetlenül a Szent Péter-bazilikától vezetett át hozzá egy híd (azaz pasettonak nevezett fedett átjáró, lsd lejjebb, a kilátás-panoráma jobb oldalán.) A XIV.. századig ez volt az egyetlen jelentősebb erődje a városnak, mindenki aki valamit is akart erre, az ő birtoklásáért küzdött. Az Avignoni-fogság után visszatérő pápák egyik feltétele is nem véletlenül volt az, hogy ők bírhassák. Szóval 1379-ben a Szentszéké lett. (persze - sajnos - a pontos adatokat nem fejből köpöm, évszámokban sosem voltam jó, de plagizálni sem akarok, és ráadásul ez az útikalauzok közül egy nagyon színvonalas darab: Művészeti Kalauz Róma és a Vatikán, Vince Kiadó, 2005. + a kis hajtogatós könyv, amit ott vettem: Rome Computerized Reconstruction of Sites and Monuments, ed.: Annamaria Beltrami, Mondadori Electa S.p.A., Milan, 2006. + na meg amit felcsipegettem itt-ott.) Ezután erősítgették, bástyákat építettek hozzá, és kényelmesebbé, lakhatóbbá tették. A henger alakú építményre ekkor került a felső téglás rész, ez adott helyet a pápai lakosztályoknak, ma pedig a múzeumnak.
Legjobban azt imádom az egész castrumban, hogy tényleg olyan, mint egy labirintus, bemész egyik helyen, felmész egy-egy lépcsőn, és nem tudod, hogy hová lyukadsz ki, olyan is akad, hogy 3-4x ugyanoda. (najó, aki szereti tudni, az persze tájékozódhat, vannak térképes-táblák is) Középkoros érdeklődésűként, ráadásul fotózást kedvelőként nagyon izgalmas az egész, mindenhol gyönyörű szobákra, freskókra - akár XVI. századiakra, szobrokra lehet bukkanni. Több kis udvar is van, régi ágyúkkal, golyókkal, fegyverekkel. Még reneszánsz fürdőszobát is meg lehet tekinteni, bár mikor mi voltunk, pont renoválták. Van egy olyan, 2 szoba közötti átvezető folyosó, ahol tökéletes állapotban maradt meg a faldísztítés, és nyugodtan lehet nézelődni, nem liheg a nyakadban őr, mert beüvegezték körbe az egészet. Így láthatsz mindent- példának okárt a pazar ornamentikájú falfestést - és nem kell félniük a rongáló vandáloktól sem. Szerintem ügyes. Némely részlegben még kortárs kiállítások is helyet kapnak, ezek is érdekesek, pl amit mi láttunk, ott különböző művészeti ágakból fordultak elő alkotások, csak a tematika - angyal - volt közös bennük. Nem vagy magadrahagyva sehol, ha nem értesz valamit, jó múzeumhoz illően több nyelven is kisegítenek, még interaktív rekonstrukciókat is kínálnak. Nem is érdemes úgy elindulni, hogy csak 1 órát szán rá mondjuk az ember (mint ahogy az ilyen "2 nap alatt megnézzük egész Rómát" utazások hirdetik), ha a teljesség igénye nélkül ide oda kapva nézelődsz is, egy 3-4 órát kényelmesen el lehet tölteni. Különböző szinteken ki lehet menni, ki lehet nézni, van egy kellemes kávézós, lugasos rész is, lehet kézenfogva üldögélni... ;-)
A tetőről is pazar kilátás nyílik pl a Szent Péter térre, az Angyalhídra, Teverére...na meg a gyönyörű fákra, amik így felülről magukl is úgy néznek ki, mintha puha felhők lennének. Itt a tetőn áll a névadó angyal szobra is (nem mintha máshol a várban nem találhatnák angyalokat). Ez a szobor azt a pillanatot ábrázolja, ahogyan Mihály arkangyal visszadugja véres kardját a hüvelyébe, jelezve, hogy a várost pusztító járványnak (509) vége, Gergely pápa bűnbocsánata meghallgatásra talált odafönn.


















Amikor már azt hinné az ember, hogy oké, végzett, mindent látott, és megy kifele, még akkor is belebotlik csomó minden érdekességbe, szóval pazar egy hely, kedvenc, mindenképp meg kell nézni, ha lehet!

Római vakáció - folytatás - Via Giulia

Van még egypár hely, amit szívesen megmutatnék Rómából. (már csak az kéne, hogy olvasó is legyen... na mindegy ;) ) Egyik ilyen a 16. század elején épült Via Giulia, a város egyik legrégibb ma is meglévő "sugárútja". II. Gyuláról nevezték el, az ő pápasága alatt épült a Capitoliumot és a Vatikánt összekötő kis utcák helyén. Végig a makadámköves utca hosszán akadémiák, konzulátusok, templomok, paloták - kimeríthetetlen élvezet fotósoknak! (és talán nem csak nekik).

Itt található példának okáért a Római Magyar Akadémia is, tetejéről pazar kilátással mindenfelé, kertjében szobrok és kis csobogó-kút...ahogy minden arra előforduló épületnél. Mi az Akadémián laktunk, ennek ellenére, vagy talán pont ezért, mert ez volt a kiindulópontunk, nem láttam annyira sokat az itteni híres épületekből, csak be-benéztem az udvarokra néha, de a többieknek így is türelmesen várniuk kellett ilxenkor. (ezért így utólag is hálás köszönet.) Egyedül meg nem mentem, mert túl jó volt a társaság ahhoz, hogy egyedül császkáljak.

Szóval így bizonyítványmagyarázás után: bármelyik lépcsőház, vagy udvar amibe bepillantottam, bemászkáltam, kincseket rejtett. Kifogyhatatlanok pazarul faragott szobrokból és hirtelenzölden mohos, gyönyörű kis kutakból, mintha ezeknek kötelező jelleggel megtalálhatónak kellene lenniük minden udvaron. És annak ellenére, hogy az itt találhatóak nem akármilyen épületek, bármelyik kertbe simán beengedtek a gondnok-őrök, ha egy mosollyal jeleztem, hogy én oda benéznék... Egyébként ez kút dolog valószínűleg nem véletlenül van így, mert amellett, hogy annyira hangulatos az egész, hogy minden alkalommal azt kívánja az ember, hogy bárcsak ott élhetne, a nyári hónapokban annyira meleg van, hogy nem árt egy kis hűsítés. De nem is fukarkodnak a szökőkutakon, csobogókon kívül az ivókutakkal sem, rómaszerte minden utcasarkon találhat felfrissülést aki eltikkadt.

Már az elhelyezkedése sem akármilyen az utcának, hiszen mint fentebb írtam, nagyjából a Capitoliumot és a Vatikánt köti össze. Mellesleg fél perc alatt ki lehet érni a Campo dei Fiorira, és a Teverétől és a Piazza Navonától is hasonlóan hatalmas távolságokra van. A Campot is kötelező jelleggel ajánlanám minden a városba látogató figyelmébe, szebbnél szebb virágokat és friss, gyönyörű árukat találhat itt (majdnem) minden reggel, helyi különlegességekkel, piákkal, fűszerekkel egyetmben. Mikor egyszer kint vásároltunk, az illat és látványkavalkádhoz még zene is társult, tök jó volt.
Egyedül a motorosokra nem árt figyelni erre, főleg, ha az ember elmélyülten fotózik, mert ezerrel tépnek a köveken. Egy másféle pozitív élmény is ért itt. Egyik reggel fel kellett bontani egy elég nagy sávban a macskaköveket, fel is túrták az utca egy szakaszát. De mikor a délután derekán hazabattyogtunk, mintha semmi sem történt volna ott, nyoma sem látszott a munkálatoknak, még a sár is fel volt slaggolva...szóval szieszta ide vagy oda, azért nem az a magyar tempó volt, hogy még hetekig otthagyják feltúrva, körbekerítve szép kis sárga szalaggal. És a Campo dei Fiorin sem látszik délutánra, hogy reggel ott piac volt, nem hagyják ott magyar módra a szemetet maguk után. Nagyonrómai és nagyon szép a Via Giulia is, és ez sincs nagyon benne az útikönyvekben, de a Navonáról vagy a Camporól könnyen ide lehet találni.

Római vakáció - folytatás - A Tiberis szigete

Római sétáink egy másik, sokkal rövidebb állomása volt a Tevere (bár a szívemhez latinosként közelebb áll az, hogy Tiberis, így a továbbiakban úgy is, mint Tiberis :) ) kis szigete. Valóban kicsi (egyébként maga a Tiberis is keskenyebb jóval ezen a szakaszon, mint én azt előzetesen gondoltam), minössze néhány épületnek, egy kórháznak - amely a Fatebenefratelli szép névre hallgat már 1584 óta - és a S. Bartolomeo templomnak ad helyet. A legenda szerint a sziget alapját az a nagymennyiségű gobona alkotta, amelyet Tarquinius Superbus (=gőgös/büszke, az ókori Róma 7. azaz utolsó királya) elűzése után a rómaiak a folyó habjaiba szórtak.
Mi a szigetre a Ponte Fabricio nevű hídon jutottunk át, amiről azóta olvastam, hogy már Kr. e. 62-ben is megvolt, kiváló állapotban maradt meg az évszázadok így 1679-ben jól tudták restaurálni. Egyébként még egy híd van épségben a másik part felől - Ponte Cestio - na ezen nem voltunk. Van egy olyan híd is, ami darabokban van, de nagyon jól néz ki így fotós szemmel, hozzáad a sziget ősi atmoszférájához. Amúgy a kis templomnak is Kr. e. 1. századi alapjai vannak, szóval az sem egy mai darab.
Egyébként ez a templom volt az egyik kedvencem a városban meglátogatottak közül, talán pont azért, mert nem volt olyan monumentális, hogy elvsszen benne az ember, inkább meghitt, egy olyan hely, ahol a magam fajta nemteljesenhívőegyénnek is az ötlik eszébe, hogy gyertyát kellene gyújtania... (Talán csak a Santa Maria in Trastevere foglal el előkelőbb pozíciót a szívemben.) By the way maga a sziget sem hemzsegett a turistáktól egészen addig, amíg mi oda nem jutottunk, de tényleg, mindig mintha jött volna utánunk a tömeg...ahová bementünk perceken belül követtek minket. Útikönyvekben nem nagyon láttam leírást a szigetről (kivéve a Rómában vásárolt hajtogatós kiskönyvemben.) Persze csak néhány ilyen művészeti kalauzzal rendelkezem, de csodálkoztam, hogy egyikben sem volt benne, bár így legalább nincs tele annyira turistákkal. Persze talán nem is annyira az a tipikus "látnivalós" hely, de szerintem egy olyan igazi római-szelet. Hogy miért? Szimplán mert gyönyörű, és mert egy olyan hely, ahová az emberek kimehetnek sétálni, írni, zenélni, kifeküdni a partra a lapos-meleg napfényben, lógatni a lábukat...szóval romantikus na. :)
Mi is leheveredtünk a parton pihenni egyet, közben nézegettük a sirályokat-kacsákat-vidrát. Igen, vidrát!!! Az ember egész más dolgokat gondol egy nagyváros-fővároson keresztül kanyargó folyó tartalmaként, de legkevésbé sem vidrát...szóval ez is nagyszerű Rómában. :) . De rajtuk kívül is még számos különféle állat- és növényfaj megtalálható benne és körülötte, nagyon gazdag a természeti környezete.
Megkedveltem ezt a nyugodt, derűs, napfényes szigetet, amely talán nem annyira "híres" látnivaló, de náluk sokkal inkább "rómább".

Római vakáció - Forum, Palatinus domb

Kedves Mindenki! (már ha akad egyáltalán valaki, aki olvassa… :) )
A blogot szeretném egy „képesútinaplóélménybeszámolójajdeimádomrómát” félével indítani. Ugyanis az történt velem, hogy több évnyi sóvárgó vágyakozás után egy kedves barátom révén áprilisban eljuthattam az Örök városba. (az előbb említett - és még két - barátommal karöltve) És nemhogy nem kellett csalódnom, de Róma az általam előre elképzleltnél is nagyságrandekkel fantasztikusabb hely. Egy hetet töltöttünk ott, de úgy gondolom nem mutatom be az összes helyet, amit sikerült látnunk, csak a számomra legkedvesebbeket/legérdekesebbeket. Kezdeném mindjárt a Forummal, mert első laza sétánk, és másnapi első kalandozóhadjáratunk is ide vezetett. A Forum az ókori Rómának nem csak politikai, de vallási, kereskedelmi, törvénykezési központja is volt, amiben nagyban hozzájárult remek elhelyezkedése is.. Ennek mefelelően hatalmas és a korral egyre szaporodó épületeknek adott helyet. Ezek közül ma csak keveset lehet könnyen felismerni, pl Castor és Pollux templomából három, azaz 3 db oszlop áll, Saturnus templomából kb 7, de a legtöbb, a hajdani Róma gazdagságát és hatalmát szimbolizáló monumentális épület is hasonlóképpen járt...

Ami talán még a legjobban egyben maradt - bár sajnos ez is csak kívülről csodálható - az Antoninus és Faustina temploma. Talán éppen ezért remek játék kigondolni, hogy mi hogy nézhetett ki eredeti formájában, és Rómaszerte több kiadvány kapható (mai 2 db oszlop egyik oldalon, fölé ráhajtható, hogy miképp nézett ki, átlátszóra hagyva, ami ma is áll belőle) amelyek segítségünkre lehetnek ebben. De mindenképpen elképesztő élmény az évezredes monumentális oszlopok, kövek között sétálni, főleg mikor elgondolja az ember, hogy talán épp az ókoriak lábnyomát tapossa...a kövek között pipacsok és kis sárga virágok özöne tárul elénk, (ugyebár áprilisban voltam, ezt hangsúlyoznom kell!) a levegő friss, a népfény égető, de az a jóféle tavaszi, amit még direkt kíván az ember...

Innen csak néhány (najó, jópár) lépcsőfoknyira van a Palatinus domb, aholis Romulus a történet szerint megalapította a várost (köszi neki!) és amelyről egyfelől gyönyörűen belátni a Fórumot, másfelől olyan csemegéket láthatunk, mint Domitianus stadionja, vagy számtalan palota maradványai - maga a palota szó is a domb nevéből származik - úgy mint Tiberius, Nero, a Flaviusok stb. Ami még személy szerint nekem nagyon tetszett, egyébként nem csak itt, hanem az egész városban, az a rengeteg zöld. Fák, virágok, és főleg a vidámnarancssárga narancsok, ez utóbbiaknak a palatinusdombi Farnese-kertek sincsenek szűkében.