Mostar

Horvátországi nyaralásunk vágeztével a hazaúton megálltunk pár órára Mostarban.

Jöjjenek tehát a kötelező + a némileg kreatívabb képek:

Underwater

Régi nagy vágyam vált valóra egy kis vízálló kompakt (Panasonic DMC-FT2) megvásárlásával. A vízbeni, vízalatti fotózástól függetlenül is szerettem volna egy kompakt gépet, hiszen az ember a felszerelését (böhöm nagy hátitáska) nem viheti mindig magával, ha ügyet intéz, stb., de persze ilyenkor látjuk meg a legjobb témákat...úgyhogy 2 legyet ütöttem egycsapásra - de inkább hármat, ha az esőben való szabad mozgást is beleszámítjuk. Úgyhogy ezentúl évente egyszer-kétszer már vízalatti fotókkal is zargathatlak titeket. Persze búvártudás hiányában - egyelőre! - csak a partközelből. Minden tippet szívesen fogadok, még csak ismerkedem a témával.

 Az ég a víz alól

 (Majdnem) fele-fele

 Tájkép tükröződéssel

 Halak Vi-nek :-)

 Piros függőleges hal :-)

 Csillagfény...

 A napsugarak - imádom, ahogy besütnek a víz alá

 Fele-fele II.

 Minden képre kell valami piros

Imádom a hullámokat alulról

Mljet Nemzeti Park II.

Mljet Nemzeti Park

A Dubrovnik-közeli Mljet sziget nyugati részét (kb 5400 ha) páratlan természeti kincsei miatt 1960-ban nemzeti parkká nyilvánították. Manapság is Mljetet tartják a legzöldebb horvát szigetnek, mintegy 75%-át fenyőerdő borítja. A nemzeti park egy kisebb és egy nagyobb tavat ölel körül, amelyek két csatornán kapcsolódnak a tengerhez. Az eredetileg édesvízű tavak a jégkorszak után maradtak vissza, a tengerrel való összekapcsolódásuk pedig a legnagyobb mediterrán korallzátony kialakulását eredményezte.  A Nagy tó szívében egy apró szigeten egy, a 12. században alapított bencés monostor áll - sajnos csak részben látogatható, és kicsit "elüzletiesítették", két étterem várja az éhes túrázókat. Így azt sem sikerült megtudnom, hogy meddig éltek ott a szerzetesek. A Nagy tó egyébként 1,45 négyzetkilométer területű, és 46 m mély, míg a Kis tó 0,24 négyzetkilométer, és 29 m mély. A partközelben leírhatatlan kékeszöld színekben játszik a víz, vannak kiépített strandhelyek is, de a kikötők kivételével bárhol megmártózhat a sétáló. Mindkét tó körbejárható partközeli túraúton és aszfaltozott, sík bicikliúton egyaránt. Az erdőt amúgy is számos túraút szeli át. Természetjáróknak maximálisan tudom ajánlani, elképesztő gyönyörű a fenyves és a part is, itt-ott több négyzetméternyi területet elfoglaló kaktuszokkal, pazar fehér sziklákkal. Autóval viszont tilos a behajtás. Ha valaki nem tud sokat menni, de mégis megcsodálná a helyet, annak is van rá lehetősége, úgyanis kb. óránkét indulnak hajók az egyes kis települések közt, és a hajózás benne van a jegyárban. (Ez utóbbi mondjuk nem túl olcsó - 90 kuna - de ezzel addig látogathatod a nemzeti parkot, amíg csak a szigeten nyaralsz.)

Én úgy indultam neki túrámnak, hogy a korallzátony az, amit mindenképpen látni szeretnék - és persze megörökíteni is. Kinéztem magamnak a helyet térképen, a főbejárattól kb. 1,5 óra laza, fotózós séta után el is értem ide. Állítólag (igen, ebből már kitalálható, hogy mégsem sikerült látnom) 650 négyzetméternyi területen, 5 és 15 m mélységben van a korall. Bár jól körbeúsztam az említett területet, sajnos nem találtam meg a korallt, de azt hiszem, hogy ez nagy eséllyel annak tudható be, hogy a hihetetlenzöld vízben egyszerűen nem voltak elég jók a látási viszonyok. Bár kristálytiszta a víz, de ez a Nagy tó egyik olyan pontja (Nagy-híd), ahol a tengervíz betör, erős a sodrás is...én ennek tudtam be, hogy nem láthattam a vágyott korallokat. De láttam egyebeket: fél méteres kagylókat, hatalmas halakat...szép, és érdemes úszkálni is, nem csak sétálni.

Folyt. köv.

Mljeti panoráma

Családommal egy hetet a Mljet szigeten töltöttünk, az ottani panorámából mutatnék némi ízelítőt. Folyt. köv.

 Prozurska Luka felett

Mljet talán a legzöldebb horvát sziget, amit valaha is láttam. Regnegeteg különféle fenyőből álló áthatolhatatlan erdők borítják, magas hegyek övezik.

 Blato

Kozarica helység felé tartva az amúgy 100 méter egyenes szakasszal sem bíró út olyan kanyarokat vesz, hogy némelyiket egyszerre be sem lehet venni. A meredek hegyek közt, a völgy aljában nádtermesztés folyik.

Ahol a tenger a Nemzeti Park tavaiba folyik

 A sziget egyharmada ugyanis nemzeti parkká nyílvánított terület.

 A parkban

 Okuklje

Blace

Egy védett, homokos lagúna

Via Giulia

Montázs készítés - Vatikán

Rövidebb szünet után itt vagyok.

+ 5-ös rendű diploma,

- 200 év az életemből

ez az elmúlt hónapok mérlege...
Viszont miközben Rómáról álmodoztam, összedobtam egy újabb montázst, és gondoltam röviden megmutatom, hogyan is megy ez. Konkrét adatokat több okból sem adok meg. Az első, és legfontosabb érvem ez ellen, hogy fogalmam sincs róluk. Többször készítettem úgy montázst, hogy feljegyeztem számszerűleg minden műveletet. Ezekből a képekből egy sincs már meg a gépemen, mégpedig azon egyszerű okból, hogy khm, sz*r lett mid. Valahogy elveszett az alkotás öröme. Nagyjából persze tudom, hogy mit csináltam, és nagyjából persze reprodukálni is tudnám, de csak nagyjából lenne hasonló. Másik fontos indok, hogy elég sokször használok előzményecsetet (helyileg alkalmazva :-) ), illetve retusálok részleteket jobbra-balra - ezt pedig meg sem lehet adni számszerű értékekkel. Harmadrészt pedig ezek nem standard, sorozatgyártásra készülő fröccsöntött dolgok (remélem), úgyhogy majd mindenki kitalálja, hogyan is esik jól neki, de esetleg tippnek, vagy kedvcsinálónak jó lehet a bejegyzés.

Nézzük az alapképeket:

Ha egy hely ízét, atmoszféráját szeretném felvillantani egy-egy montázzsal, többnyire arra szoktam törekedni, hogy kizárólag olyan képeim használjam fel, amelyek ott készültek. Na ez itt most pont nincs így, hiszen a felső kép Baranya megyében készült. Az alsók nem. :-)

Előszür a Vatikán Múzeum lépcsősoráról (kötelező jelleggel) készült képet helyeztem rá rétegként a málló (kerítés) vakolatot megörökítő vérpiros képre. Lány fény keverési módban egyesítettem őket, majd itt-ott előzményecsettel kicsit visszatörölgettem, különösen jobb oldalon, ahová a kupolát terveztem rakni. Az volt a cél, hogy bár látszódjon minden, de ne zavarják egymást túlságosan. Általában próbálok a rendezettség és a káosz határán mozogni, talán néha kevesebb sikerrel...

Ezután jött a monumentális kupola. Szendvicsnegatívra állítottam a keverési módot, ami egész jól nézett ki, viszont a pazar arany színeket nem adta vissza kellőképp, ezért megkettőztem a réteget, és a kupoláról készült rétegmásolatot "lágy fénnyé" alakítottam. Persz így üvöltve ugrott ki a kupola a képből, ezért visszahúztam némileg a csúzskán, és nem 100%-on egyesítettem a rétegeket. A kupola körüli részt, amire nem volt szükség, előzményecsettel visszatörölgettem.

A Bazilika képét szendvicsnegatívban helyeztem a többiekre. Itt is visszatörölgettem, hogy az előbbiek részletei is érvényesülhessenek, sötétítgettem is egy kicsit a szinteken, majd a felső kép lett a végeredmény.