2011. július 4., hétfő

Mljet Nemzeti Park

A Dubrovnik-közeli Mljet sziget nyugati részét (kb 5400 ha) páratlan természeti kincsei miatt 1960-ban nemzeti parkká nyilvánították. Manapság is Mljetet tartják a legzöldebb horvát szigetnek, mintegy 75%-át fenyőerdő borítja. A nemzeti park egy kisebb és egy nagyobb tavat ölel körül, amelyek két csatornán kapcsolódnak a tengerhez. Az eredetileg édesvízű tavak a jégkorszak után maradtak vissza, a tengerrel való összekapcsolódásuk pedig a legnagyobb mediterrán korallzátony kialakulását eredményezte.  A Nagy tó szívében egy apró szigeten egy, a 12. században alapított bencés monostor áll - sajnos csak részben látogatható, és kicsit "elüzletiesítették", két étterem várja az éhes túrázókat. Így azt sem sikerült megtudnom, hogy meddig éltek ott a szerzetesek. A Nagy tó egyébként 1,45 négyzetkilométer területű, és 46 m mély, míg a Kis tó 0,24 négyzetkilométer, és 29 m mély. A partközelben leírhatatlan kékeszöld színekben játszik a víz, vannak kiépített strandhelyek is, de a kikötők kivételével bárhol megmártózhat a sétáló. Mindkét tó körbejárható partközeli túraúton és aszfaltozott, sík bicikliúton egyaránt. Az erdőt amúgy is számos túraút szeli át. Természetjáróknak maximálisan tudom ajánlani, elképesztő gyönyörű a fenyves és a part is, itt-ott több négyzetméternyi területet elfoglaló kaktuszokkal, pazar fehér sziklákkal. Autóval viszont tilos a behajtás. Ha valaki nem tud sokat menni, de mégis megcsodálná a helyet, annak is van rá lehetősége, úgyanis kb. óránkét indulnak hajók az egyes kis települések közt, és a hajózás benne van a jegyárban. (Ez utóbbi mondjuk nem túl olcsó - 90 kuna - de ezzel addig látogathatod a nemzeti parkot, amíg csak a szigeten nyaralsz.)
Én úgy indultam neki túrámnak, hogy a korallzátony az, amit mindenképpen látni szeretnék - és persze megörökíteni is. Kinéztem magamnak a helyet térképen, a főbejárattól kb. 1,5 óra laza, fotózós séta után el is értem ide. Állítólag (igen, ebből már kitalálható, hogy mégsem sikerült látnom) 650 négyzetméternyi területen, 5 és 15 m mélységben van a korall. Bár jól körbeúsztam az említett területet, sajnos nem találtam meg a korallt, de azt hiszem, hogy ez nagy eséllyel annak tudható be, hogy a hihetetlenzöld vízben egyszerűen nem voltak elég jók a látási viszonyok. Bár kristálytiszta a víz, de ez a Nagy tó egyik olyan pontja (Nagy-híd), ahol a tengervíz betör, erős a sodrás is...én ennek tudtam be, hogy nem láthattam a vágyott korallokat. De láttam egyebeket: fél méteres kagylókat, hatalmas halakat...szép, és érdemes úszkálni is, nem csak sétálni.







Folyt. köv.

3 megjegyzés:

TiSza írta...

Tényleg gyönyörű hely! A fotók láttán kedve támad az embernek "arra járni".

joruba írta...

Köszi az érdekes leírást, meg a képeket. Ha őszinte akarok lenni, eddig nem is tudtam róla erről a helyről, mindenesetre kedvet csináltál hozzá.

shadow írta...

Köszi!