A körül egy hetes görögországi látogatásunk alatt 2 napot kirándultunk Athénon kívül is. A túra egyik fontosabb állomása Delphi (Apollón jósdájának misztikus helyszíne), a másik Nafpaktos volt (történelmet ismerő kevesek számára fogaskerékmozgatásul mondom: Lepanto). Itt – egy hétfő lévén meghiúsult várlátogatást kivéve – a strandolásra helyeztük a hangsúlyt. Méghozzá sikerrel, egy klassz apró kavicsos partot vettünk birtokba majdnem teljesen egyedül. Ráadásul itt - az Athén melletti, egyébként kellemes strandokkal ellentétben – hűvös is volt a víz. A tenger pedig éppen úgy hullámzott, ahogy én szeretem. Azaz
NAGYON. A partot Giorgos Giorgos nevű barátjának testvére, a szerzetes, egyszerűen ekként aposztrofálta: „A világ legjobb strandja”. Igazán nem lepődtünk meg ezen, hiszen ekkorra már számos helyi illetőségű embertől tudtuk, hogy Görögország egyszerűen a világ legjobb helye. Szóval akkor nyilvánvalóan a partjai is a legjobbak. Meg kell hagyni, jól is éreztük magunk.
Giorgios pedig, (a mi Giorgosunk) kitesurföléssel töltötte a napot. Ennek eredményeképp dizájnos állandó fehér napszemüveget is szerzett magának – az élmény és az izmok mellett. Szerinte egyébként a kite elég egyszerű sport, egy-két nap alatt megtanulhatóak az alapok, és a háromtáskányi felszerelés mellett csak szél kell hozzá. Ellenben nem árt vigyázni a kiteosokkal: „They are not too nice people.” Sok esetben azok vágnak bele ebbe (a lássuk be, igencsak menő) tevékenységbe, akik anno gyerekkorukban nem igazán jeleskedtek semmilyen sport gyakorlásában, utolsónak válogatták be őket a kidobóba is, ami nyílvánvalóan maradandó károsodást okozott a lelki világukban…szóval „take care” (bár a kivétel erősíti a szabályt)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése