Ritmus játék

http://egyszeublog.blogspot.com/2011/02/ritmus.html

Téglába vésett délután

 Dublini, egy délután alatt "kattant" képek...

Et l'on n'y peut rien - És semmit sem tehetsz ellene

Egy újabb dal-illusztráció, remélem még nem nagyon unalmas - egyelőre ez az utolsó, ami készen van megfogható formában (már amennyire egy képfile az). Szerencsés (szerencsétlen?) esetben talán jövő hétre is lesz valami (ha más nem, talán befejezem végre a szakdolgozatom. :-))
Szeretem ezt a számot, mert azon túl, hogy jó, még nagyon jópofa is, főleg élőben, némi bohóckodással fűszerezve, szóval kaptok egy ilyen linket is.
p.s. M-től bocs, hogy mindig felhasználom a képeit mindenféle célokra, E-nek pedig üzenem, hogy nem, még nem daraboltam fel a hegedűjét (a látszat ellenére).

Jean-Jacques Goldman: Et L’On N’Y Peut Rien

http://www.wat.tv/audio/on-y-peut-rien-gigue-2f1bb_2f1cv_.html

http://www.youtube.com/watch?v=aGnvLWoZHes

Dalszöveg magyarul:

És semmit sem tehetsz ellene

Mint egy fonál egyik és másik közt

Láthatatlanul, kifeszíti csatlakozásait

A tudatalatti vándorlásaiban

Büntetlenül lépdel

És minden megremeg egy kissé

A többi elhalványul

Csak a gyomrunkban

Egy csomó, egy éhség

Királlyá emeli a szolgát

És képes letaszítani a szentet

Becsületest és józant

És semmit sem tehetsz ellene

Van aki ellenáll neki, falakat emel

Boldog idők, jól válogatott fotók

Mint egy terrorista, áttöri a páncélokat

Egy pillanat és minden el lett törölve

Csúszol-mászol és kémkedsz

Hazug szavakat ejtesz

Verseit olvasod

A képét imádod

Megpróbálod az útját keresztezni

Hirtelen újra 15 kezdesz lenni

Mindennek az alapja fordul át

És semmit sem tehetsz ellene

Meghívatja magát, mikor nem várod

Ha hinni kezdesz benne, máris távozott

Testvérem, ki egyszer belekóstolhattál

Soha fel nem gyógyultál

Üresen hagy itt minket

És inkább holtan mint élve

Ő, aki dönt feletted

Míg te csak eljátszod

Ő választja az ösvényeket

Jön és távozik

Így működik a szerelem

És semmit sem tehetsz ellene

Tournent les violons - Forognak a hegedűk

Bár az előző bejegyzésem szemmel láthatóan nem sok embert foglalkoztatott, mivel úgy is a magam örömére csinálom, jöjjön hát a következő. A dal-illusztrációs project fejben remekül halad, elméletben már kisebb könyvre elegendő képet gyártottam...a gyakorlatban összesen 5-öt, ezekből most újabb kettőt megosztanék veltek.

Már a dal témaválasztását is rendkívül érdekesnek tartom, nem beszélve arról, hogy az ábrázolt kor némely hangszerét is megszólaltatják benne. A klipet is érdemes megnézni, szerintem nem akármilyen jól rakták össze.

Tehát:

Jean-Jacques Goldman: Tournent les violons

http://www.youtube.com/watch?v=-eR6v2zcy4c

A dal szövege magyarul:

Forognak a hegedűk

Nagy ünnepség egy kastélyban, réges-rég

Úrnők és urak, nemesek, a nemes vér

Széles királyságból érkezik, s táncra tér

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek

Forognak az életek, forognak a hegedűk

Nagy mulatság virágvasárnap és Manon 16 múlt

Szolga a kastélyban, mint anyja is volt

Gyermeki kezének nehéz tálakat hord

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek

Forognak az életek, forognak a hegedűk

Milyen pompás egyenruha, milyen pompás főnemes

Más mint a helybéliek, szőke és délceg

Mosolya ragyog, mint egy sármos herceg

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek

Forognak az életek, forognak a hegedűk

Még több mulatság, zene és tánc

Manon álmodozik, míg a tálakkal jár

És a zajban, a fényben, ő épp felé jön már

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek

Forognak az életek, forognak a hegedűk

Felemel egy kupát, s felé hajol

Fülébe suttog, simítja derekától

„Te igazán gyönyörű vagy” (mondja) kísérve isteni mosolyától

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek

Forognak az életek, forognak a hegedűk

Évek telnek el, a szolgálat egyhangú és nehéz

Egy élet kemény munkája, élvezet oly kevés

De az akkori zavar emlékeibe beleég

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek

Forognak az életek, forognak a hegedűk

Gondol rá újra és újra, örökké

A hegedűk, a díszlet, szavai édesek, mint a méz

Illata, fehér fogai, a legapróbb részlet-kép

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek

Forognak az életek, forognak a hegedűk

Felemel egy kupát, s felé hajol

Fülébe suttog, simítja derekától

Csak négy szó: zavar egy életre

Csak négy szó, el is feledi rá egy percre

Forognak az életek, forognak az életek, forognak és eltűnnek

Forognak az életek, forognak a hegedűk

Gondol rá újra és újra, örökké

Je voudrais vous revoir - Szeretnélek újra látni

Egy korábbi bejegyzésemben már meséltem nektek Jean-Jacques Goldmanről, egyik nagy kedvencemről. A zenéje olyan hatással van rám, olyan inspirációt jelent, hogy úgy éreztem, a zenehallgatáson felül is foglalkoznék valahogy a dalaival. Úhgyhogy azt gondoltam ki, - összekapcsolva másik szenvedélyemmel, a fotózással - hogy illusztrálnék néhányat, főleg a magam örömére. De nagyon szívesen fogadnék konstruktív véleményeket, sajnos mostanában kevés ilyen jut.
A most feltett kép eddigi utolsó lemezéről, a 2001-es Chansons pour les pieds-ről (Dalok a lábaknak - azaz olyan dalok, amelyekre táncolni is lehet) a Je voudrais vous revoir.
http://www.youtube.com/watch?v=69OJRVTHzU0
A kép alatt olvashatjátok a dalszöveget magyarul - én fontosnak tartom. Fogadjátok szeretettel.

Szeretnélek újra látni

Ez a levél meglephet téged

De ki tudja? Talán mégsem

Néhány elszökött parázs, hamujából

Egy régi szerelemnek

Emlékszel ránk?

Egymás bolondjai voltunk

Az érveink elfogytak, de az emlékeink nem

Gyengéd kamaszkor, gondolok rá s újragondolom

Az est kezd rám leszállni, és szeretnélek újra látni

Megéltük az idejét, a levegőjét

Szemtelen, mint a szerelmesek

Hétköznapi büszkeségét

„Mi ketten mások vagyunk”, veled

Minden rendben volt számunkra,

Az életünk egy bál volna

Oly ritkák a szép táncok, idővel megtanuljuk

Az idő az arcunkon, leigázott viharokon

Szeretnélek újra látni, és nem véletlen összefutni

Biztosan lennének felébresztésre váró fantomok és díszek

Kik a királyaid, mik a királyságaid? Nem akarok egyebet, csak tudni

Még ha nevetséges is, tudni

Tényleg megadatott-e ugyanazt a történetet megélni?

A kor egy utolsó nagy utazás

Sor az állomáson, majd megyünk

Nem kell csomag, hurcolás

Ami igazán számított

És köszönetet mondani

Az életnek ezek a gyöngyeiért

Ez biztos

Sebhelyek, az ízével

A győzelemnek

Újra iszom mozdulatod

Az illatod, a látványod

Ez az édes tükör

Ahol szeretnélek újra látni