Hundertwasser - Bécs

2 bécsi Hundertwasser épületről akartam - főképp - fotókat mutatni, de miközben néztem át a gépemen, hogy mit is sikerült képbe foglalnom belőlük, fanyalogva kellett rájönnöm, hogy bizony nem sokat...1-2 kép van csupán, amivel úgy-ahogy meg vagyok elégedve, de ezek sem az épületeket ábrázolják, hanem az oszlopok csempéiben visszatükröződő színes vízióit...Mégis szeretem őket, mert valahogy a dolog "hangulata" népiképp tetten érhető bennük. A vidámság talán. Hiszen a Hundertwasser-Krawina ház például olyan bohó, hogy szinte kinevet a környezetéből. Na persze ha a létező legegyszerűbb módon, az "N" - jelű villamossal közelít az ember a belváros felől, akkor nem okoz akkora meglepetést, messzebbről látszik, a jóöreg villamos jóformán előtte áll meg. De ha véletlen másfelől jön az ember, a jól szituált, korrekt utcákban sétál, és onnan lepi meg a ház, akkor már sokkal váratlanabb az egész... Szerintem amúgy sem rossz szó ez, hogy váratlan, jól jellemzi az épületet. Mert miközben nézelődsz, egyre-másra fedezheted fel a "meglepetéseket" - egy-egy elrejtett kőarcot, csillogó mozaikdarabokat, foltokból "összevart" kis világokat...Barátságos egy ház, elég egy kis időt eltöltened ott, és egyre-másra fedi fel előtted a titkait...Hogy a mindenféle alapanyagot felhasználó, a színekben tobzódó, csapongó-hullámzó, minden szögletet ívvé formáló, szabálytalan, tökéletlen ház valójában maga a harmónia. Kreatív és szellemes. És nagyon szerethető. Szemben vele egy kávézós - galériás belső tér, ami télen-nyáron zöldell. Na és nem utolsósorban a Toilet of Modern Art, ami szintén a mester alkotása, és hát olyan is. :-)




























































A másik megmutatandó épület, a Fernwärme sem kevésbé játékos. Ez egy szemétégető gyár, na de nem az a megszokott környezetszennyező, lélektelen valami. Ez bizony úgy égeti el a város szemetét a legmodernebb technológiákkal, hogy a levegőbe nem jut semmi, ellenben 60 000 lakást kifűtenek a termelt energiával. Szóval innentől már eleve szimpatikus. És ha véletlenül leszállsz a Spittelau-i állomáson az U4-ről vagy U6-ról, rögtön érzed, hogy ki kell menned az állomásról meglátogatni ezt a gyár módjára tekintélyt parancsoló, de mégis derűsnek tűnő épületet. Monumentális, és a fal nagy része szürke alaptónusú - na kb ennyi is, ami gyárra emlékeztet benne, az ablakokon kikukucskáló jól megtermett fák már kevésbé. A falon színes mozaikokból foltok, hívogató ál-ablakok...van is Hundertwassernek egy olyan mondása, hogy: "Néhányan azt állítják, a házak falakból állnak. Szerintem ablakokból." Az aranyszínű tornya meg kb úgy szórja szét a Nap sugarait, mint valami kacsalábon forgó palotáé... Jól megértettük egymást, hiszen 87-ben építették újjá, így nagyjából egyidős velem. :-)





























Csak úgy mottó(k)nak a végére, a művésztől:

"Ha valaki egyedül álmodik, az csak egy álom. Ha sokan álmodnak együtt, az egy új valóság kezdete."

Vinkó József Hundertwasserrel készült interjújából (köszönet egy kedves barátomnak, aki megismertetett vele):

VJ: - Miért van Önön eltérő színű zokni?
FH: - Miért van Önön egyforma színű?

ugyaninnen:
"A világon semmi sem szimmetrikus. Egyedül az ostobaság az."