Portrék...

...filmen és digitálisan.

Márti

Fanni



Erika

Márti bohóckodik

Nekem is van otthon egy tündérem...

http://www.youtube.com/watch?v=oWsEjI_4B5w

 

La fée

Nekem is van otthon egy tündérem
A patakzó ereszen

Egy tetőn találtam
Égő uszályában
Egy kávéillatú reggelen történt
Mindent zúzmara borított
Egy könyv alá volt elbújva
És a Hold részegen végezte

Nekem is van otthon egy tündérem
És az uszálya megégett
Biztosan tudnia kell, hogy nem tud
Többé már nem tudhaz repülni
Mások megpróbálták előtte
Előtted egy másik is volt itt
A szárnyaiba burkolózva találtam
És azt hittem fázik

Nekem is van otthon egy tündérem
A polcról néz le
A televízióra azt gondolva
Hogy kint háború van
Különféle lapokat olvas
És itthon marad
Az ablaknál, számolva az órákat
Az ablaknál, számolva az órákat

Nekem is van otthon egy tündérem
Miközben ebédel
Zajt csap égett szárnyaival
És tudom jól, hogy ő szabad
De szeretem megölelni
Vagy az ujjam közt tartani
Nekem is van otthon egy tündérem
Aki repülne, de nem tud

Kirándultunk a fotókörrel...

...és nem csak nagyon jól éreztük magunk, de néhány fotó is elcsattant.

Kopácsi rét

Eszéki hívás

Eszéki gyaloghíd

Páros délután

Szüret - második felvonás

Egy teljesebb képanyagért KATT IDE!

Szüret

Szeptember elején szüreten jártunk Tuffival a Joó Picészetben. Már a reggel is vidáman - és részemről kicsit korán - indult. Vidáman, merthogy bár a gazdasszony, Marica nagyon pontosan körülírta nekem telefonon, hogy merre menjünk, ráadásul remekül ki is van táblázva a pincészet, én egy lehajtóval előbb mondtm Tuffinak, hogy forduljunk be. Hozzá kell tenni, hogy e ponton játszott be a "korán faktor", mert előtte nap déltől hajnal 3-ig esküvőt-lagzit fotóztam, utána még átraktam a képeket, illetve majdhogynem lehunytam a szemem is...na mindegy, ez még nyílván nem hangzik nagy poénnak. De mivel nem találtuk a pincészetet, rákédeztünk egy, az út szélén kissé imbolygó úriembertől, hogy hol is lehet. Számára is hosszú lehetett az előző nap, legalábbis erre utalt, hogy nem tudott különbséget tenni határozott és határozatlan névelő között. Merthogy mi a következőt érdeklődtük meg:
- Nem tudja merre találjuk A Joó Picészetet?
- Hááát...jó a Gere is, meg az a másik is....
- Nem, nem, mi A Joó Picészetet keressük, ezt így hívják.
-Há' mondom, a Gere az jó...
Végül az úrimber segítsége nélkül is rájöttünk, hogy én kapkodtam el a dolgot, és kicsit tovább kell mennünk - pár percen belül meg is érkeztünk. Innen már ment minden, mint a karikacsapás, egy nagyon kellemes délelőttöt töltöttünk a szőlőben-pincészetben. Tökéletesen kiélhettük a fotós vágyainkat, talán nem nagyon zavarva és tartva fel ezzel munkát. De nem csak ezért éreztük jól magunkat. A háziak kedvessége, melegszívű fogadtatása volt az, ami igazán emlékezetessé tette a napot. A fantasztikus vendéglátáson, finom borokon, pálinkán, pogin és disznótoroson túl az esett a legjobban, hogy már pár perc után érezte az ember, befogadták. A borászatról és a háziak életéről egyaránt sok vidám történetet őrzünk, és ezúton is nagyon köszönjük a szép napot!

Egy teljesebb képanyagért KATT IDE!

Kőszegi vegyes

Nyár végi kiruccanásunk előtt nagyon régen jártam Kőszegen...úgy emlékeztem rá, mint az egyik legszebb kisvárosra, ahol jártam. Bár rengeteget változott azóta, az előbbi tételmondatot most is tartom. :-)

 

 

Kőszegi magaslatok

Árnyas-ablakos Kőszeg

Soproni vegyes

Évi és Jaki esküvője

 

Élmény volt Évit és Jakit fotózni, nagyon örülök, hogy részt vehettem a nagy napon!

Sok boldogságot kívánok ezúton is!

A bejegyzés csak kedvcsináló, a többi képet (hamarosan) ITT találjátok.

Kontúr Grafika és Fotó

Elindultunk, ha van kedvetek nézzetek be!

Soproni kapualjak

Kerekes Zsuzsinak ajánlva

 

 

Dübörög a falunap

Egy álmos júliusi reggelen Tuffival és Erikával fotózni indultunk. Nem voltak világrengető terveink. Igazság szerint semmilyen terveink nem voltak. Valahogy kikötöttünk a bezárt vidámparknál, de a korai időpont ellenére igencsak éber biztonsági őr arra inspirált minket, hogy újratervezzük az útvonalat („Fordulj vissza, ahol lehet!”). A kevésbé regénybe illő kezdés után azonban Erikának eszébe jutott, hogy valahol látni vélte, hogy valahol falunap van, mégpedig üvegfúvással. Kisült, hogy ez a valahol Pusztakisfalun van, ahová olyan 7 óra magasságában meg is érkeztünk. Nyílván még nem tomboltak a falunapok. Ellenben találtunk egy lovas tábort, ami nagyon jópofa volt, mert amellett, hogy az éppen ébredező, ásítozó lakói nem zavartak el minket a vérbe, a pacik gazdáik sátrai közé kikötve pihentek – jópofa látvány volt. Kicsit ismerkedtünk a lakókkal (emberekkel-állatokkal egyaránt), majd visszaindultunk a falu szívébe…ez utóbbit csak többszöri próbálkozásra sikerült abszolválnunk, ugyanis az egyik póni olyannyira megkedvelte Tuffit, hogy velünk akart jönni, ami azért egy idő után erősen a póni eltulajdonításának tűnt volna. Mire visszaértünk (1,5 perc), a falunap határozottan elkezdett dübörögni, azaz a nénik nekiálltak pogácsatésztát gyúrni. Mivel ők sem zavartak el melegebb éghajlatra, a „pogácsakészítés nagyüzemben” c. receptet remek fotósorozattal tudnánk illusztrálni. Igazi kemencében sült csemege lett a végeredmény, fokhagymával és jókedvvel, tűzforrón. Mire a pogi kisült, kisült, hogy tényleg jó lesz ez a falunap, megérkeztek a kézművesek például,  különleges, szép árukkal. Régebbről emlékeztem egy fafaragó bácsira, aki rendszeres látogatója a hasonló rendezvényeknek, többek között azért is maradt meg a fejemben, mert időnként gólyalábon szokott mászkálni. Mivel e fontos infót megosztottam barátaimmal is, Tuffi rögtön rákérdezett az öregnél: „Gólyaláb nincs-e?” Mire természetesen láthattunk egy bemutatót, illetve Erika ki is próbálta magát e tudományban – elsöprő sikerrel! Egy hosszú beszélgetés után fél lépéseket elfele araszolva végül nagy nehezen „lekoptattuk” a szívélyes öregembert, vetettünk még egy-két expót az ólomkatona festőre, majd mikor kiderült, hogy az üvegfúvás majd sötétedés után várható, hazafelé vettük az utunk. Tanulság? Ha jó társaságban vagy, tervek nélkül is mindig kisül valami. Ha más nem, a pogi.

Összehangolt munka

Az ólomkatona festő és a lovak

Portrék a strandról...

...filmre. Köszönöm Tuffi barátomnak, aki rávett, hogy fotózzak filmre is, nagyon élvezem!!! Márti és Judit pedig remek modellek voltak, ezért is hálás köszönet.