Dübörög a falunap

Egy álmos júliusi reggelen Tuffival és Erikával fotózni indultunk. Nem voltak világrengető terveink. Igazság szerint semmilyen terveink nem voltak. Valahogy kikötöttünk a bezárt vidámparknál, de a korai időpont ellenére igencsak éber biztonsági őr arra inspirált minket, hogy újratervezzük az útvonalat („Fordulj vissza, ahol lehet!”). A kevésbé regénybe illő kezdés után azonban Erikának eszébe jutott, hogy valahol látni vélte, hogy valahol falunap van, mégpedig üvegfúvással. Kisült, hogy ez a valahol Pusztakisfalun van, ahová olyan 7 óra magasságában meg is érkeztünk. Nyílván még nem tomboltak a falunapok. Ellenben találtunk egy lovas tábort, ami nagyon jópofa volt, mert amellett, hogy az éppen ébredező, ásítozó lakói nem zavartak el minket a vérbe, a pacik gazdáik sátrai közé kikötve pihentek – jópofa látvány volt. Kicsit ismerkedtünk a lakókkal (emberekkel-állatokkal egyaránt), majd visszaindultunk a falu szívébe…ez utóbbit csak többszöri próbálkozásra sikerült abszolválnunk, ugyanis az egyik póni olyannyira megkedvelte Tuffit, hogy velünk akart jönni, ami azért egy idő után erősen a póni eltulajdonításának tűnt volna. Mire visszaértünk (1,5 perc), a falunap határozottan elkezdett dübörögni, azaz a nénik nekiálltak pogácsatésztát gyúrni. Mivel ők sem zavartak el melegebb éghajlatra, a „pogácsakészítés nagyüzemben” c. receptet remek fotósorozattal tudnánk illusztrálni. Igazi kemencében sült csemege lett a végeredmény, fokhagymával és jókedvvel, tűzforrón. Mire a pogi kisült, kisült, hogy tényleg jó lesz ez a falunap, megérkeztek a kézművesek például,  különleges, szép árukkal. Régebbről emlékeztem egy fafaragó bácsira, aki rendszeres látogatója a hasonló rendezvényeknek, többek között azért is maradt meg a fejemben, mert időnként gólyalábon szokott mászkálni. Mivel e fontos infót megosztottam barátaimmal is, Tuffi rögtön rákérdezett az öregnél: „Gólyaláb nincs-e?” Mire természetesen láthattunk egy bemutatót, illetve Erika ki is próbálta magát e tudományban – elsöprő sikerrel! Egy hosszú beszélgetés után fél lépéseket elfele araszolva végül nagy nehezen „lekoptattuk” a szívélyes öregembert, vetettünk még egy-két expót az ólomkatona festőre, majd mikor kiderült, hogy az üvegfúvás majd sötétedés után várható, hazafelé vettük az utunk. Tanulság? Ha jó társaságban vagy, tervek nélkül is mindig kisül valami. Ha más nem, a pogi.

Összehangolt munka

Az ólomkatona festő és a lovak