Mostar

Horvátországi nyaralásunk vágeztével a hazaúton megálltunk pár órára Mostarban.

Jöjjenek tehát a kötelező + a némileg kreatívabb képek:

Underwater

Régi nagy vágyam vált valóra egy kis vízálló kompakt (Panasonic DMC-FT2) megvásárlásával. A vízbeni, vízalatti fotózástól függetlenül is szerettem volna egy kompakt gépet, hiszen az ember a felszerelését (böhöm nagy hátitáska) nem viheti mindig magával, ha ügyet intéz, stb., de persze ilyenkor látjuk meg a legjobb témákat...úgyhogy 2 legyet ütöttem egycsapásra - de inkább hármat, ha az esőben való szabad mozgást is beleszámítjuk. Úgyhogy ezentúl évente egyszer-kétszer már vízalatti fotókkal is zargathatlak titeket. Persze búvártudás hiányában - egyelőre! - csak a partközelből. Minden tippet szívesen fogadok, még csak ismerkedem a témával.

 Az ég a víz alól

 (Majdnem) fele-fele

 Tájkép tükröződéssel

 Halak Vi-nek :-)

 Piros függőleges hal :-)

 Csillagfény...

 A napsugarak - imádom, ahogy besütnek a víz alá

 Fele-fele II.

 Minden képre kell valami piros

Imádom a hullámokat alulról

Mljet Nemzeti Park II.

Mljet Nemzeti Park

A Dubrovnik-közeli Mljet sziget nyugati részét (kb 5400 ha) páratlan természeti kincsei miatt 1960-ban nemzeti parkká nyilvánították. Manapság is Mljetet tartják a legzöldebb horvát szigetnek, mintegy 75%-át fenyőerdő borítja. A nemzeti park egy kisebb és egy nagyobb tavat ölel körül, amelyek két csatornán kapcsolódnak a tengerhez. Az eredetileg édesvízű tavak a jégkorszak után maradtak vissza, a tengerrel való összekapcsolódásuk pedig a legnagyobb mediterrán korallzátony kialakulását eredményezte.  A Nagy tó szívében egy apró szigeten egy, a 12. században alapított bencés monostor áll - sajnos csak részben látogatható, és kicsit "elüzletiesítették", két étterem várja az éhes túrázókat. Így azt sem sikerült megtudnom, hogy meddig éltek ott a szerzetesek. A Nagy tó egyébként 1,45 négyzetkilométer területű, és 46 m mély, míg a Kis tó 0,24 négyzetkilométer, és 29 m mély. A partközelben leírhatatlan kékeszöld színekben játszik a víz, vannak kiépített strandhelyek is, de a kikötők kivételével bárhol megmártózhat a sétáló. Mindkét tó körbejárható partközeli túraúton és aszfaltozott, sík bicikliúton egyaránt. Az erdőt amúgy is számos túraút szeli át. Természetjáróknak maximálisan tudom ajánlani, elképesztő gyönyörű a fenyves és a part is, itt-ott több négyzetméternyi területet elfoglaló kaktuszokkal, pazar fehér sziklákkal. Autóval viszont tilos a behajtás. Ha valaki nem tud sokat menni, de mégis megcsodálná a helyet, annak is van rá lehetősége, úgyanis kb. óránkét indulnak hajók az egyes kis települések közt, és a hajózás benne van a jegyárban. (Ez utóbbi mondjuk nem túl olcsó - 90 kuna - de ezzel addig látogathatod a nemzeti parkot, amíg csak a szigeten nyaralsz.)

Én úgy indultam neki túrámnak, hogy a korallzátony az, amit mindenképpen látni szeretnék - és persze megörökíteni is. Kinéztem magamnak a helyet térképen, a főbejárattól kb. 1,5 óra laza, fotózós séta után el is értem ide. Állítólag (igen, ebből már kitalálható, hogy mégsem sikerült látnom) 650 négyzetméternyi területen, 5 és 15 m mélységben van a korall. Bár jól körbeúsztam az említett területet, sajnos nem találtam meg a korallt, de azt hiszem, hogy ez nagy eséllyel annak tudható be, hogy a hihetetlenzöld vízben egyszerűen nem voltak elég jók a látási viszonyok. Bár kristálytiszta a víz, de ez a Nagy tó egyik olyan pontja (Nagy-híd), ahol a tengervíz betör, erős a sodrás is...én ennek tudtam be, hogy nem láthattam a vágyott korallokat. De láttam egyebeket: fél méteres kagylókat, hatalmas halakat...szép, és érdemes úszkálni is, nem csak sétálni.

Folyt. köv.