Nem vagyok a szó hétköznapi értelmében vallásos, nem cövekeltem le egy konkrét hit mellett sem, ugyanakkor pogánynak sem tartom magam. Hiszek, bízom bizonyos dolgokban, de nem érzem vállalhatónak, hogy megmondják nekem mikor, miben higgyek, és ezt milyen módon KÖTELEZŐ kinyílvánítanom. Nem gondolom, hogy a bizalom, amit valakibe, valamibe helyez egy ember, szabályok közé lehetne szorítható. Nem gondolom, hogy a napi … -szori kötelező imától jobb ember lennék, sem azt, hogy Isten (nevezzük így), amennyiben létezik, ezt várná el. Szeretek temetőben sétálni, de nem akkor és ott gondolok az elhunyt szeretteimre, amikor KELL, amikor az emlékük megrohan, az nem parancsszóra történik. És nem állhatom, amikor erőszakosan meg akarnak téríteni az utcán, vagy saját magánszférámat megsértve a lakásomba tolakodnának idegenek. (Nem célom senkit megsérteni a személyes véleményemmel, én is igyekszem másokét tiszteletben tartani.)Ugyanakkor szeretem különféle vallások tanításait olvasni, szeretem a vallás-egyháztörténetet.
És még valamit szeretek: a templomokat, (szentélyeket). Már kívülről is, a házak közül kimagasló épületet magát, a harangszót, turistaként betérni…Bent a nem bántó félhomályt, a zajtalanságot, gondolatokat előhívó csendet, az ablakokon bekúszó fény festette színes foltokat a falon…A fapadokat, amikből nem „spórolták ki” a faanyagot, hogy műanyaggal helyettesítsék…A godspellt… :) Egy barátom kisimult arcát, csukott szemét nézni...
Olyan pillanatokat elvinni magammal, mint a képen látható…
1. A saját színei nagyon tetszettek, de úgy gondoltam, még lehetne kicsit ódonabb a hangulata, így rátettem a mohos fakéregről készült réteget, átfedés módban, 100%-on illesztettem össze, majd a fejnél, és itt-ott, ahol soknak éreztem visszatörölgettem. A fejnél 70%-os ecsettel, máshol csak 26%-ossal, ahogy tetszik, érzés szerint.
2. A következő az elmaradhatatlan narancsfa volt, amiről áprilisban az utcán lehet szüretelni és enni. Szerintem jellemző a városra, bármely pontján belefuthatsz a finom narancsillatba... Mivel nagyon utálok kijelölgetni, és igen macerásnak tartom, itt is az egész képet rátettem a másikra, normál módban 61%-on összeillesztettem, és visszatöröltem mindenhol, ahol nem tartottam rá igényt.
3. Egy hirtelen ötlettől vezérelve mégis élénkítettem kicsit a színein, de csak foltokban, itt-ott akartam, és ehhez jól jött az életlen virágos kép. Normál módban, 100%-on illesztettem össze, és itt is törölgettem.
4. Hogy hangsúlyozzam a kút mivoltát, ahhoz víz is szükségeltetik - gondoltam - de mivel ebbe a nézőpontba a víz maga nem igazán illett, vagy fért bele, ezért csak jelzés értékűen helyeztem el pár "cseppet" a bal felső harmad fele. A kép, amit a készülő montázsra illesztettem, egy szökőkút vízcseppeit ábrázolta, de színben eltoltam vörös felé, hogy jobban illeszkedjen a kép szímvilágába. 88%-on, szimpla normál módban egyesítettem, és törölgettem.
5. A kút alját kicsit üresnek, motiváltlannak éreztem, ezért egy kis alig látható virágmintával gondoltam feldobni. A kép, amit a montázsra helyeztem, tulajdonképpen már maga is 2 rétegből áll; a növényi ornamentika az Ara Pacis Augustae oldaláról való (ha érdekel keresd a római postjaim közt), rajta egy réteg repedezett föld. Szóval ezt dobtam rá, 75%, normál - de mivel csak alul kellett, a többit visszatöröltem.
6. A következő réteget nagyon kedvelem, szeretem a hatását, mintha a festék peregne le egy régi képről... 65% normál, törlés, hogy hitelesnek is tűnjön a hatás, ne legyen túlzott.
