2010. február 4., csütörtök

Múzeumlátogatás Bécsben III. - Österreichische Nationalbibliothek - Díszterem

Nem is lennék igazi történésztanonc, ha előbb-utóbb nem látogattam volna el az Osztrák Nemzeti Könyvtár dísztermébe. Korábban már jártam a könyvtár felhasználói részeiben. Ezek nagyon modernek és felszereltek, a díszterem pedig inkább múzeumot idéz, amolyan "hangoló" jellegű, az ember hirtelen beavatottnak érzi magát, közel a régi korokhoz, a felhalmozott tudásanyaghoz...
A barokk díszterem építését VI. Károly császár (1685/1711-1740) - aki a mi III. Károlyunk - kezdeményezte, és Johann Bernhard Fischer von Erlach valamint fia, Joseph Emmanuel keze munkáját dícséri a csarnok, a freskók pedig az udvari festő, Daniel Grain művei. A helységet két szint magasságban végig mogyorófa könyvespolcok, könyvesszekrények övezik, melyeken 200 000 db, 1501 és 1850 között nyomtatott könyv kapott helyet, melyek Habsburg gyűjtemények beolvasztásával, donációkkal, cserékkel, szisztematikus gyűtéssel kerültek az intézmény tulajdonába.
Az ÖNB egyébként összesen 8 millió könyvvel és tárggyal rendelkezik. Időszaki kiállítások mellett a könvtárhoz szervesen kapcsolódik három nagyszerű állandó tárlat is - a Földgömb Múzeum, a Papyrus Múzeum és az Eszperantó Múzeum. Közeli terveim közt szerepel a földgömbök meglátogatása. Meglepő, de mintegy 6000 kiállítási tárgyával ez a legkomolyabb (sőt mondhatni, talán egyetlen) ilyen tárgyű múzeum a világon.
Visszatérve a díszteremhez (ahol a vaku használata nem, a fotózás viszont megengedett), belépéskor rögtön le voltam nyűgözve a méreteitől. A csarnok 77,7 m hosszú, 14,2 m széles, 19,6 m magas, mindenhol márvány, fa és aranyozott gerincű könyvek sokasága hívogatja a látogatót. A bejárathoz közeli freskók inkább világi és háborús témájúak, bejjebb viszont a vallási tematika dominál. A 30 m magas, ovális alakú kupola VI. Károly apoteózisát jeleníti meg. A hatamas méretű freskón láthatjuk például magát Herculest és Apollót, mintegy az erő és bölcsesség megtestesítőit, amely erényekkel kora VI. Károlyt is felruházta. Más istenek és dicsőséges Habsburg császárok között egyébként - nem kis örömömre - a mi Hunyadi Mátyásunkat is ábrázolták, követendő példaként állítva az eljövendő nemzedékek elé. A kupola eredetileg két oszloponnyugodott, azonban nem sokkal Károly halálát követve repedezni kezdett a mű, így "Hercules pillérei"-t, a császár mottójának ("Állhatatosság és bátorság") megtestesítőit két támogató oszloppal erősítették meg. A kupola alatt áll VI. Károly, a "Hercules Musarum" tiszteletet parancsoló mása, amely - csakúgy, mint a helység többi szobra - Peter és Paul Strudel munkája.
A monumentális, ugyanakkor könyvtárhoz méltóan csendes dísztermet szerintem mindenképpen érdemes megnézni, végigbogarászva a "puszta" látványon túl sok érdekességre, régiségre lehet bukkanni, és néha időszaki kiállítások is vannak, például ottjártamkor Szt. Vancelről is informálódattam.

2010. január 26., kedd

Múzeumlátogatás Bécsben II. - A KHM


Januári bécsi láblógatásom idején végre a Kunsthistorisches múzeumba is betértem – nem is értem, hogy eddig hogyhogy nem – barátom személyiével mindjárt vettem is egy Jahreskartét (29 eurós, 1 évre szóló jegy a KHM-be, és több helyszínre is, a múzeum szervezésében megvalósuló kiállításokra). Mondjuk elvileg nem átruházható, mert a személyidet is be kell mutatni hozzá, de ha ezt is kölcsönveszed attól, akinek éves bérlete van, azért megoldható…ennyit a bejutásról. :-) Egyébként ezt a kártyát őrültes módon hirdetik városszerte, és még a múzeumi dolgozók is jahreskartés kitűzővel járkálnak… de hogy miért is éri meg az éves bérlet? Ha valaki egyszer betér oda, rögtön meg fogja érteni: egyszerűen ez a hely „túl jó”. Túl jó azért is, mert több különféle tárgyú, elképesztően gazdag gyűjteményt kínál, amelyekből egyet is elég végignézni egy nap, továbbá a hihetetlenül pazar környezet is szerepet játszik az élményben. Az előkelő helyen, a Ringen, a Maria-Theresien-Platzon helyet kapó neoreneszánsz épület (csakúgy, mint szemben vele a párja, a Naturhistorisches) 1891-ben nyílt meg. Belépve már az előcsarnok is arisztokratikus pompájú… hatalmas terek, mind csupa márvány, minden második lépés után egy újabb tökéletesen faragott fehér szobor köszön rád. Felnézve a plafonon egy oculus-szerű lyuk, amin át csak halványan látszódik a magasban az épület kupolája. Fellépdelve a lépcsőn egy kiállítótérhez, magad felett egy Munkácsy freskót láthatsz... Az osztrákok a monumentális épülettel is megadták a tiszteletet a bemutatott tárgyaknak. Állandó és időszaki kiállítások egyaránt helyet kapnak itt. Folyamatos tárlatok az Egyiptomi és Közel-keleti, a Görög-Római, a Képgaléria, és az Érmegyűjtemény. Én igazán alaposan csak az Egyiptomi és a Görög-Római kiállítást tekintettem meg, de a többibe is be-benézegettem. A legnagyobb szobroktól és szarkofágoktól a legkisebb skarabeuszt formázó kavicsokig minden van itt, még különböző méretű krokodilok múmiái is, a hirtelen lekapcsolt lámpák keltette sötétségben fluoreszkáló apró, gyönyörű gemmák… megérdemelt környezetben. Természetesen a British Museum egyiptomi gyűjteménye is igen tetszett, de itt számomra egy hatalmas pluszt adott az, hogy tágas, klasszikusan berendezett szobák sokaságát járhattam végig, igazi kővel és fával díszítve, grandiózus ablakokon beáramló napfényben. Nem csak a kiállításai vannak a világ élvonalában, hanem a hely hangulata is. Mindenhol kényelmes süppedős bőrfotelek, a múzeum színvonalas katalógusai várják a pihenni vágyókat. Ha csak egy „szimpla” folyosón sétálsz is, márványszobrok övezik minden lépésed. Az első emeleten van egy elegáns kávézó, de, hogy ebben mekkora lehetőségek rejlenek, csak akkor fedeztem fel, amikor feljebb mentem. A második emeletről ugyanis, ami magasságát tekintve már közvetlenül a kupola alatt van, rá lehet látni erre a vendéglátóegységre. De innen, a már említett oculuson keresztül le lehet látni az előcsarnokba is, körülöttünk a kupola cizellált díszítéseiben gyönyörködhetünk, míg az ablakon kitekintve a Naturhistorisches épülete tekint felénk – ez utóbbi kicsit olyan érzés, mintha magunkat látnánk kívülről… döbbenetes eleganciával van ez kitalálva. Rám komoly hatást gyakorolt mind a hely, mind annak gyűjteménye, bátran merem mondani, hogy az egyik legjobb múzeum, amelyet szerencsém volt látni, és remélem lesz még alkalmam visszatérni. Az egyetlen fellelhető negatívum számomra az volt, hogy a kiállítások csak németül vannak feliratozva, én meg ugye ezen a nyelven nem beszélek. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy lehet kérni audio guideot is – ezt én sajnos nem tettem meg – nem tudom, hogy mit tud, de biztosan nem jön rosszul a nyelvet nem bíróknak. A múzeum anyaga iránt érdeklődőknek és kiéhezett fotósoknak egyaránt ajánlom – bár fotóstáskát (és egy retikülnél nagyobb akármilyet) nem lehet felvinni, de a gépet 1 obival igen, 1-2 kisebbet pedig esetleg beletuszkolhatunk a párunk/társunk kis válltáskájába. ;-)
Végzetül belinkelem a KHM honlapját, infóban nagyon gazadag, és elég jól össze is van rakva: http://www.khm.at/en/kunsthistorisches-museum/

2010. január 23., szombat

Reggeli kávé..

...gondolata az álmos villamoson.

2010. január 15., péntek

Múzeumlátogatás Bécsben I. - Ezüstkamra, Sisi múzeum, Császári lakosztályok

Úgy alakult, hogy legutóbbi bécsi tartózkodásom alatt betértem néhány múzeumba is - pótolandó, hogy eddig ezt nem sokszor tettem meg... :-)
Az egyik ilyen múzeumi élmény, amit megosztanék veletek, a Hofburg három kiállításához kapcsolódik. Igaz, hogy ez a trió nem lett az abszolút kedvencem, de olyan tematikát járnak körül, amit szerintem egy pár bécsi kirándulás után/alatt "illik" szemrevételezni. Azért is vontam össze őket, mert egy kombinált 9.90 euros jeggyel (egyéb kombinációk, kedvezmények, nyitvatartások, fontos infó: http://www.hofburg-wien.at/en/home.html) egyszerre tekinthetőek meg. (A jegy magában foglalja a választható nyelvű audio guideot is.) Fotózni csak az ezüstkamrában szabad. Persze az étkészletek és edények sokasága először sem leendő történészi, sem fotós érdeklődésemet nem mozgatta meg kellőképp, de kis idő és néhány vitrin eltelltével kezdtem ráérezni a részletek ízére, és készítettem néhány makrót a cifra, pazarul csillogó készletek kisebb figuráiról.
A Sisi múzeumban és a császári lakosztályokban ugyan tilos fényképezni, de ha valaki hatalmas késztetést érez (én egyébként nem voltam így) akkor kis körültekintéssel, ha éppen nincs a teremben őr, azért lőhet párat. A királyné szépszámú rajonótáborának valószínűleg nagy örömet okozhat ez a számos ruhával, ékszerrel, apró személyes tárggyal teli tárlat. Engem itt leginkább a falakra kiírt levél-, újságcikk részletek tartottak fogva. (Külön élmény volt, hogy a magyart csak én tudtam elolvasni, más nem. :-)) Felvillanyozó pontja volt a kiállításnak a külön királyné számára tervezett, minden kényelemmel felszerelt vasúti kocsi is.
A megtekinthető lakosztályok nagyban emlékeztettek a Gödöllőből, Fertődről is ismert enfilade-os, díszes szobákra-termekre. Háló- fürdő- konferenciaszobákat, szalonokat, Ferenc József dolgozószobáját járhattam végig. Itt-ott hiányoztak tárgyak - például először megrökönyödéssel tapasztaltam, hogy az egyik hálószobában nincs ágy - de csupán helyreállítás okán, és osztrák precizitással ki is volt írva, hogy pontosan mikor kerülnek vissza a helyükre. Egyébként később hallottam, hogy van egy Habsburg bútordepó a Mariahilferen, ami talán (még) érdekesebb, de ide még nem jutottam el.

2010. január 11., hétfő

Annie Leibovitz kiállítás Bécsben

Pár napot ismét Bécsben tölthettem egy barátomnál. Ezek a napok jórészt fotózással és múzeumozással telltek, és többek között eljutottam Annie Leibovitz a Kunsthausban (http://shadowfotoblogja.blogspot.com/2009/07/kunsthaus-wien.html) megrendezett kiállítására is.
http://www.kunsthauswien.com/en/ausstellungen/leibovitz.html
"A Photographer's Life" címmel a tárlat 1990-2005 között készült 200 képet mutat be, köztük sok ismert zenészről-színészről-hírességről készült portrét, néhány hatalmas méretű tájképet, és a fotós családi albumának tartalmából is szemezget. Ha alkalmatok nyílik megnézni nagyon érdemes...egyébként hétfőnként féláron lehet megtekinteni a múzeumot, így csak 4,50 euro, ami szerintem bőven megéri. Engem főleg a portrék fogtak meg az "egyszerű" zsenialitásukkal. A tájlépekből kevés tetszett, szerintem tájfotósok (nem meglepő) de jobban művelik ez a műfajt - volt egy egész falat betöltő bemozdult kép is...nem tudom, biztosan művészi, de én kevesebb örömet leltem benne, mint a fanasztikus portrékban. A családi album intim képeinél néha úgy éreztem, hogy nem biztos, hogy ez rám tartozik...persze ezek között is volt egy-egy "leibovitzosan" megkapó, és kegyetlen őszínteségében irtó hatásos kép, mások meg teljesen átlagos családi képek voltak. Számomra ezekből kevesebb több lett volna.
Bécs nincs messze, van egy viszonylag olcsó (8ezer HUF körüli) négynapos vonatjegy - ebben benne van az oda-vissza út, és az első két nap helyi közlekedése is - és a császárváros télen-nyáron szuper, szóval ha tehetitek...hajrá! ;-)

2009. december 29., kedd

A Föld pillérei

A cím Ken Folettől kölcsönözve... A képnek van egy párja is, ami (csak és kizárólag) a Látókörön tekinthető meg:
http://lato-kor.blog.hu

2009. december 23., szerda

2009. november 19., csütörtök

Szavazzatok!

Ha van kedvetek, írjátok meg, hogy a háromból melyik képet érzitek jobbnak - ha egyiket se, az is jöhet! ;-)

2009. november 8., vasárnap

2009. október 9., péntek

2009. szeptember 29., kedd

"Drakula" és az EKF

Amennyire örültem annak idején tősgyökeres pécsiként, hogy vásrosom nyerte el a 2010-es esztendőre a megtisztelő "Európa Kulturális Fővárosa" címet, a program lebonyolítása, kivitelezése legalább annyi kételkedést kelt bennem így fél évvel a kezdés előtt... Biztos vagyok benne, hogy sok szervező lelkesen és becsülettel végzi a munkáját - tőlük előre is bocs - de sajnos az ellenkezőjét többet látjuk-halljuk. Akik figyelemmel követik az eseményeket, tudják: Milliók mentek el olyan emberkék végkielégítéseire, akik nem csináltak jóformán semmit. Olyan beruházásokról folyt a tárgyalás-tervezgetés-tervekre pénzkiszórás hosszú hónapokig, amelyek teljesen feleslegesek vagy irracionálisak - gondoljunk csak a hangcersenyteremre (ami az éves programok végeztével jó eséllyel üresen állna, nem szükséges ámítanunk magunkat, hogy van annyi hangversenyszertő közönség, aki kihasználná, illetve más, jó akusztikájú épületek állnak üresen, folyamatosan vezsteséget termelve) - vagy éppen a "Tudásközpontra", ami így remekülk hangzik, de ha belegondol az ember, hogy a könyveket, folyóiratokat, amiért eddig leugrott a tanszék alatti könyvtárba, a város másik végéről tudná csak beszerezni, a Központi könyvtárat pedig hasonlóképpen kivinnék a városközpontból... Több évi "semmittevés" után az utakat, tereket egyszerre kezdték el túrni, több helyütt feltörve az aszfaltot (aminek legtöbb esetben semmi baja nem volt), hogy helyette lelapozzák - pl Kertvárosban sárga (?) térkővel, ami enyhén szóva ronda - szóval kicsit elkeseredik az ember. Bár, hogy korrekt legyek, most legalább csinálnak valamit, talán részben lesz értelme, látszatja az utak, közterek felújításának, bármikorra is készüljenek el.

Az egyik központi téma - már csak központi fekvése miatt is ;-) - a Széchenyi tér. Nem pontosan tudom, hogy ki is akarta átalakítani, hogy a város polgárai akarták, akarják-e, úgy rémlik, hogy minket senki sem kérdezett, bár állítólag nekünk készül... Kijelenthetem: a rózsaszínű felhőpárnácskák biztosan nem nekem: www.bama.hu/galerialp/24849
Nekem semmi bajom nem volt a tér régi arculatával, jó hangulatú, egyszerűen kialakított terep volt, gyönyörű és számomra nem kevés eszmei értéket képviselő sírkövekkel lelapozva. Igen, hiányzott néhány közülük, mondogattuk is, hogy ideje lenne kipótolni...de ekkora átalakításra nem sokan gondolhattunk. Mindegy, döntse el mindenki tetszik-e, vagy sem, látványtervek a fenti linken a képre kattintva megtekinthetőek. Kissé későn keztek neki a munkának, nem biztos, hogy el fog készülni időre, ami egy kicsit ciki lesz - kulturális főváros főtér nélkül - de ne legyen igazam.
Tegnap pedig újságok és híradók szenzációként hozták le, hogy "Megtalálták Drakula lakhelyét" - ehhh - "de vissza fogják temetni". Az idézet első részétől sírni és nevetni egyszerre támad kedvem, míg a másodiktól inkább csak sírni és dühöngeni. Mert igaz, hogy korrektül nem sok újságnak sikerült beszámolnia a tényekről, de azért aki tud olvasni, az kihámozhatja, hogy amit találtak, az egy késő középkori pince! Ami pedig Drakulát illeti - sajnos hozzászólások alapján láttam, hogy ez a rész is magyarázatra szorul - Drakula alatt ez esetben nem Abraham Stoker egyébként remekül KITALÁLT várszívó vámpírgrófját kell értenünk, hanem a XV. században élt Vlad Tepest (Drakul nevet apja használta a magyar történelemtanításban méltatlanul hanyagolt Zsigmond király és császár(!) által alapított sárkányrendi tagságára utalva), akit Mátyás nem "száműzött" (sajni egyik cikkírónknak ezt is sikerült képernyőre vetnie), hanem évekig háziőrízetben tartott Magyarországon. Némely aggódó hozzászólóknak üzzeném, hogy komporsókat és vért nem találtak (nem, nem titkolják el, mint az UFOkat, csak nem találtak ilyesmit), és, hogy a történelem és az irodalom nem egyezik ám minden ponton. Na szóval ennek a remélem tisztázottan nem vámpír illetőségű Draulánknak valóban volt a tulajdonában egy ingatlan a városban, amelyet a kevés rendelkezésre álló forrás alapján (főleg egy 1489-es oklevélre támaszkodva) a Széchenyi tér DNY-i részére lokalizáltak. De az, hogy egyáltalán járt-e a házban, már nem bizonyított, így LAKHELYének biztosan nem nevezném, főleg, hogy esetünkben nem a ház, hanem egy pince megtalálásáról van szó. Az pedig egyáltalán nem biztos, hogy ez ahhoz a házhoz tartozott. Mint Dr. Fedeles Tamás történész, egyetemi adjunktus említette - LEHET, hogy igen, lehet, hogy nem. (Bár úgy vélem az M1 teljesen hiába rabolt el a drága idejéből, hiszen a mondandója lényegét nem közölték le, csak egy fél mondatot, amelyben éppen az volt hallható, ami nekik tetszett). Ugyanis ő pontosan azt igyekezett hangsúlyozni, hogy nem az a lényeg, hogy a pince kié (főleg, hogy nem is bizonyítható), hanem az, hogy egy ritka, és ritka jó állapotban megmaradt értékre leltek a régészek, amit fontos volna bemutatni. Nem azért, mert Drakula "lakhelye" volna, hanem azért, mert a középkori pécsi polgárság anyagi kulturáját reprezentálja, és hűen tükrözi az akkori püspöki város gazdagságát. És annak a hozzászólónak, aki szerint "tele van a város ilyen pincékkel", és ez "uncsi", innen üzenném, hogy ugyan, csak még egy ilyen középkori feltárt és bemutatott pincét mutasson már a városban! És, hogy miképpen kellene ezt a nagyközönségnek bemutatni? Nem tudom, nem értek hozzá, de ha a csak 1 térrel odébb lévő Cella Septichorára gondolok, látok benne lehetőséget. Maga a "csupasz" pince sem lenne talán érdektelen, de akár múzeumnak, vagy képzőművészeti kiállítótérnek is be lehetne rendezni. Szerintem rendkívül izgalmas és jópofa lehetne, ha a főtérről egy középkori pincerendszer mélyébe sétálhatna le az ember. Viszont sajnos, Európa leendő Kulturális Fővárosának nincs erre a célra 40 milliója, 18 millióért vissza lesz temetve (hogy aztán évek múlva a terünk újbóli széttúrásával, a méregdrága Kínából hozatott lapok feltörésével költsük majd rá a 40 millót - plusz 18-at kidobva az ablakon), így kénytelenek leszünk majd beérni a rózsaszínű párnafelhőkkel. Azon pedig a cikkek és hozzászólások kapcsán már nem is lepődöm meg, hogy a magyarok több, mint egyharmada funkcionális analfabéta.

2009. szeptember 21., hétfő

Fényfestés - Barbakán

Múlt hét csütörtöktől vasárnapig esténként ismét színárban úszott a pécsi Barbakán. Immáron harmadik alkalommal világították ki a bástyát, ezúttal a pécsi Örökségfesztivál keretében, az 1000 éves Pécsi Püspökség tiszteletére. Személy szerint a fényfestést egy remek kezdeményezésnek és kellemes programnak tartom. Éppen ezért szomorúan olvastam többek fanyalgását a kidobott pénz felett... amikor csak itt Pécsen is forintmilliók mennek el felesleges beruházásokra, végkielégítésekre (azt hiszem a pécsiek mind értik miről beszélek, de a témában sajnos regényt lehetne írni), a fővárosról, BKV fizetésekről és egyebekről nem is beszélve, akkor nem gondolom, hogy pont ez az összesen kb.16 órás vetítés akkora kiadást jelentene. De még ha így is van, akkor is egy kulturális program, ami felhívja az emberek figyelmét az értékeinkre, épített örökségünkre, arra, hogy őrízzük meg, de ne féljünk a magunkénak érezni. Ezenkívül természetesen nem akármit vetítettek a védműre, szerintem dícséretesen átgondolt-megtervezett volt a képkészítés. Szakrális jelenetek, jelképek, a Székesegyház altemplomának mennyezete - sok érdekes, tanulságos, a város történetéhez szorosan kapcsolódó motíuvum kapott helyet az évszádos kőfalakon. Nem csak mit, de a hogyan rész is szimpatikus volt számomra. A barbakán falán található keresztet formáló nyílást például nagyon kreatívan építették be a festett kép kompozíciójába...
Összegezve, szerintem a 10 napos rendezvénysorozat szó szerint is kellemes színfoltja volt a fényfestés.
Egyébként a programok szeptember 27-ig folyamatosan zajlanak, érdemes körülnézni a Pécsi Kulturális Központ honlapján:


2009. szeptember 8., kedd

Split - Jupiter temploma és a Szent Lúcia kápolna

Splitben, Horvátország második legnagyobb és vitathatatlanul egyik legszebb városában már többször is jártam horvátországi családi nyaralásaink során. Mindig csak egy-két órát töltöttünk itt, családi programokkal, vásárolgatással tarkítva. Ámde idén Solta szigetéről egyedül is átkatamaránoztam bóklászni és fotózgatni egyet Diocletianus hajdani városában. (Nagyjából szó szerint ott, hiszen többnyire az óvárosban bámészkodtam, az üdítően szépen megmaradt római falak közt...)
Azt már régóta tudom, hogy a dominus uralkodása végén ide vonult vissza, a világ egyik legjobb minőségűnek tartott (Bracról hozatott) fehér márványából 3800 négyzetméteres palotát emeltetett, parkokat hozott létre...és még a tengert is beljebb vezettette, hogy palotája "lábait" mossa. Némi bizánci intervenció után a hatalmi vákumot kitöltve Kálmán király foglalta el Spalatot, majd konstans küzdelem kezdődött a városért a Velencei állammal. Persze a 15. sz. elején meg is kaparintották, majd az osztrákokhoz került...stb. Most, hogy egyedül róttam a fényes tereket és szűk sikátorokat, az eddig látott látványosságokon kívül két kisebb, de annál érdekesebb helyre akadtam.
A palotaközponthoz igencsak közeli, az egyik (amúgy fejetlen) szfinx lábainál fekvő Jupiter templom (a középkortól Szent János keresztelőtemplom) volt az első, amit felfedeztem. Az atmoszféra számomra mégis inkább az ókort idézi, az épület bár számtalanszor át lett építve, mégsem vesztette el teljesen római kori formáját. A 10 kuna kifizetése után felnyitva a súlyos templomajtót, a félhomályban Kersztelő
Szent János szobra magasodott fölém tiszteletet ébresztően. Körbejártam, nézelődtem, tapogattam a köveket (amit ugye nem kéne), majd felülkerekedett a fotós énem, és egy résnyire kinyitottam az ajtót, hogy több fényem legyen (állvány persze Magyarországon pihent gondosan előkészítve az útra...). A kiharcolt rövidebb záridőn túl ez azért is bizonyult remek döntésnek, mert így egy misztikus fénycsík világította meg az előtérben álló, döbbenetesen jó állapotú, királykoronázást ábrázoló 11. századi kőtömböt.
Beavatottnak éreztem magam, hogy láthattam.
Csak pár lépést
kellett tennem, hogy ismét belemerülhessek a régmúltba... Ugyan számtalanszor jártam már körbe a katedrálist és környékét, a kripta valahogyan eddig szintén kiesett a látóteremből... (persze meglehet az is, hogy nem is volt mindig nyitva.) Szintén lepergettem gyorsan a 10 kunát, és már siettem is lefelé-befelé a vastag, mohos falak közt. A kripta egyben egy Szent Lúciának szentelt kápolna. A történet szerint Lúcia egy tehetős siracusai családból származó, fiatal keresztény leány volt. Mikor visszautasította/visszamondta egy római férfi házassági ajánlatát, az bosszúból feljelentette (ugyebár a keresztényüldözések kellős közepén járunk). Elfogták és máglyahalálra ítélték, ám a lángok nem érinthették a lányt. Végül egy karddal fejezték le, a hagyomány szerint Kr. u. 304-ben, december 13-án halt vértanúhalált. Számomra kissé ironikus, hogy a nagy keresztényüldöző Diocletianus hajdani mauzóleumának kriptájában pont az általa legyilkoltaknak állít emléket...
A kriptában volt egy mély, zöldes vízű kút is, amiről nagyon szerettem volna tudni mi célra szolgál, de sajnos a hely egyáltalán nem volt információkkal ellátva, és a neten sem találtam meg. (Szóval ha valaki tudná, örülnék, ha megosztaná velem. :-)) De így javarészt tudatlanul is páratlanul lenyűgöző a nehéz, ódon falak közt hűsölni, és hallagatni a csendet.
Csak ajánlani tudom mindenkinek.




2009. augusztus 28., péntek

Meghívás

Szeretnék minden érdeklődőt meginvitálni 2 Budapesten rendezendő szabadtéri fotótárlatra: augusztus 30-án az Erzsébet kilátóba, illetve szeptember 7-én a Királyhágó térre. A vegyes hangulatképeket korábbi, a 2 helyszínen tartott kiállításokon készítettem, gondoltam, nem árt, ha illusztrálom, hová is hívlak benneteket. :-) (A galériámban a kiállítások menüpont alatt több kép is látható).
Sajnos a kiállítók teljes névsorát ezúttal nem tudom mellékelni, mert nem én vagyok a szervező, de annyi biztos, hogy jó képeket láthattok majd, többek között a Hegyvidék Fotókör tagjaitól (http://www.hegyvidekfotokor.hu/), és ott leszünk sokan mások is - sokszínű, változatos képekkel.
A kiállítások esőmentes időjárás esetén a koradélelőtti óráktól késő délutánig megtekinthetők, és nem mellékesen az alkotók is jelen lesznek, vevőn egy kis csevegésre.
Szóval gyertek!