Athén II. - Kutyameleg

Az volt. Éjjel is. És nem volt szél sem. De voltak fekvő kutyák. Én még nem láttam egy városban sem ennyi kutyát dögleni. Ha kicsit több időt töltöttem volna kint, adta volna magát egy sorozat: „Athén látványosságai előtt fekvő ebek”, vagy ilyesmi. Egyik nap a tengerparton mutattuk be profikat megszégyenítő tudásunkat egy ütögetős játékkal (értsd, néha kettőig is eljutottunk). A sportesemény közepette megjelent egy kutya (illetve kettő, a másikról később), és lefeküdt pont kettőnk közé. Természetesen nem reagált az észérvekre, melyekkel próbáltuk távozásra bírni. Egészen addig maradt, míg (esküszöm teljesen véletlenül), egy jól irányzott ütéssel hátba nem találtuk. A haverja meg elkezdte fülön nyalni a kevéssé szégyenlős, a strand közepén egymáson fetrengő fiatal pár női tagját. Majd kérdés nélkül megette a szendvicsüket és lefeküdt melléjük. Hiába, a nagy melegben jó leheveredni egy kicsit.

Athén I. - O.A.K.A.

Július közepén egy szuper hetet tölthettem Athénban a barátaimnál. Ha az ember jól érzi magát, akkor persze elsprintel az idő...most is úgy tűnt, mintha csak 2-3 nap lett volna az egész. Elég nehezemre is esett a remek helyet - és még remekebb társaságot - otthagyni a nyaralás végeztével. De sebaj, letargikus gondolataim hamar jéggé fagyasztották a vonaton. Éjjjenamáááv. Az egyhetes láblógatás-strandolás-kirándulás mellett és alatt némi laza fotózásokat is műveltem, úgyhogy reményeim szerint a következő néhány bejegyzést ezt fogja tükrözni.

Megérkezésünk estéjén a bőröndöket és az utazás fáradalmait kocsiba vágva mindjárt az Athéni Olimpiai Stadionnál kötöttünk ki, amely hellyel én már régen flörtöltem neten keresztül, és ahol Giorgos szerda és szombat este együtt gurul a görkorisokkal. A hely élőben is lenyűgözött formás épületeivel, sportolható tereivel, esti fényeivel, és a görög nyugiból is kaphattunk egy jóféle kóstolót. Mozogni vágyó korisok és bringások, gyerekek rosszaságigényét levezető családok, trécselő helyiek és külföldiek egyaránt igen nagy számban fordultak elő este 10 után is. No stressz, semmi rohanjuk haza, mert lekéssük a Barátok köztöt Híradót, hogy kelünk fel holnap reggel, stb... mindenki marad és lazul, amíg kedve van. Persze azért magyar embernek néha szoknia is kell az irígyelt mentalitást. Példának okáért, ha egy eldöntendő kérdésre (ld: Éhes vagy?), a kérdezett fél nem tud egyértelmű választ adni... Vagy ha az kerül terítékre, hogy egy olyan autóval, amibe a hétvégi kirándulásra szánt csomagok sem férnek el, hogy is fogunk vajon egy másik országba költözni... az illetékes viszont nem érti, hogy vajon mi is lehet ezzel a problémánk. Mindegy is. A napokban hallott nagyon kreatív megfogalmazással élve: It will divorce.*

*Értsd: Majd elváik.

Báta, kihelyezett fotószakkör

Egy remek fotós-baráti-társasággal Bátán jártunk a hétvégén. Remélem folytatás következik még az idén! :)

Pécsi hajnal