2012. december 28., péntek

Science Building


Amióta építeni kezdték kíváncsi voltam a Science Buildingre. Így egy nyári koraestén, mikor nem tudtuk mit is fotózhatnánk, odakeveredtünk. Egy olyan barátunk is csatlakozott a felfedezőúthoz, aki korábban a létesítmény helyén, a dombon futtatta vizsláját. Kíváncsi volt mi lett a „kutyadombbal”. A vizit nem tartott volna túl sokáig, mert gyakorlatilag az első (hát jó, a kamerákra irányuló) kattintások után jelezte a biztonsági őr, hogy nemigen vagyunk kívánatosak. De megalkudtunk egy „gyors” körbementelben, amit több mint fél óra alatt abszolváltunk is. :-) Mikor azonban valóban a távozás mezejére kellett volna lépjünk, kutyás barátunk összefutott az épület előtt egy régi ismerősével, akivel anno együtt futtatták az ebeket a dombon. A dolog szépsége, hogy az illető kutató professzor ott dolgozik az épületben, mi több, saját laborral is rendelkezik. És volt annyira nyitott, hogy egy udvariassági kör helyett beinvitált és körbevezetett minket az épületegyüttesben. Ezúton is hálás köszönet! A főbb „nevezetességek” mellett a DNS labor hiperszuper gépeivel és működésükkel is megismertetett minket, ráadásul olyan módon, hogy egy rövid ideig elhittük: értjük miről van itt szó. :-) Kifelé láttunk egy összerakásra váró mikroszkópét is, aki dobozokban tartózkodva is elfoglalt egy komplett, nem kicsi folyosót. A hely designos, modern, geotermikus hőt használ, és remélhetőleg/valószínűleg nagy dolgok fognak még ott történni. Drukkolunk és köszönjük a vizitet!






2012. december 17., hétfő

2012. december 12., szerda

2012. december 9., vasárnap

Karácsonyi játék



Kedves Barátaim, Látogatóim!

Egy karácsonyi játékra szeretnélek invitálni Benneteket, hogy megköszönjem a kitüntető figyelmet, a Tőletek kapott támogatást. A játék menete végtelenül egyszerű: „Like”-old a Ruprech Judit fotói nevű oldalt, és ossz meg az oldalról egy Neked tetsző képet, amelyet szívesen megnyernél! A részvétel/nevezés december 31-ig lehetséges. Minél többen játszotok, annál több nyertest sorsolok ki január elején!
Köszi és üdv,
Judit

2012. december 2., vasárnap

2012. november 25., vasárnap

Portrék...

...filmen és digitálisan.

Márti

Fanni


Erika

Márti bohóckodik

2012. november 18., vasárnap

Nekem is van otthon egy tündérem...


 

La fée

Nekem is van otthon egy tündérem
A patakzó ereszen
Egy tetőn találtam
Égő uszályában
Egy kávéillatú reggelen történt
Mindent zúzmara borított
Egy könyv alá volt elbújva
És a Hold részegen végezte

Nekem is van otthon egy tündérem
És az uszálya megégett
Biztosan tudnia kell, hogy nem tud
Többé már nem tudhaz repülni
Mások megpróbálták előtte
Előtted egy másik is volt itt
A szárnyaiba burkolózva találtam
És azt hittem fázik

Nekem is van otthon egy tündérem
A polcról néz le
A televízióra azt gondolva
Hogy kint háború van
Különféle lapokat olvas
És itthon marad
Az ablaknál, számolva az órákat
Az ablaknál, számolva az órákat

Nekem is van otthon egy tündérem
Miközben ebédel
Zajt csap égett szárnyaival
És tudom jól, hogy ő szabad
De szeretem megölelni
Vagy az ujjam közt tartani
Nekem is van otthon egy tündérem
Aki repülne, de nem tud

2012. november 11., vasárnap

Kirándultunk a fotókörrel...

...és nem csak nagyon jól éreztük magunk, de néhány fotó is elcsattant.

Kopácsi rét

Eszéki hívás

Eszéki gyaloghíd

Páros délután

2012. november 4., vasárnap

2012. október 28., vasárnap

Szüret

Szeptember elején szüreten jártunk Tuffival a Joó Picészetben. Már a reggel is vidáman - és részemről kicsit korán - indult. Vidáman, merthogy bár a gazdasszony, Marica nagyon pontosan körülírta nekem telefonon, hogy merre menjünk, ráadásul remekül ki is van táblázva a pincészet, én egy lehajtóval előbb mondtm Tuffinak, hogy forduljunk be. Hozzá kell tenni, hogy e ponton játszott be a "korán faktor", mert előtte nap déltől hajnal 3-ig esküvőt-lagzit fotóztam, utána még átraktam a képeket, illetve majdhogynem lehunytam a szemem is...na mindegy, ez még nyílván nem hangzik nagy poénnak. De mivel nem találtuk a pincészetet, rákédeztünk egy, az út szélén kissé imbolygó úriembertől, hogy hol is lehet. Számára is hosszú lehetett az előző nap, legalábbis erre utalt, hogy nem tudott különbséget tenni határozott és határozatlan névelő között. Merthogy mi a következőt érdeklődtük meg:
- Nem tudja merre találjuk A Joó Picészetet?
- Hááát...jó a Gere is, meg az a másik is....
- Nem, nem, mi A Joó Picészetet keressük, ezt így hívják.
-Há' mondom, a Gere az jó...
Végül az úrimber segítsége nélkül is rájöttünk, hogy én kapkodtam el a dolgot, és kicsit tovább kell mennünk - pár percen belül meg is érkeztünk. Innen már ment minden, mint a karikacsapás, egy nagyon kellemes délelőttöt töltöttünk a szőlőben-pincészetben. Tökéletesen kiélhettük a fotós vágyainkat, talán nem nagyon zavarva és tartva fel ezzel munkát. De nem csak ezért éreztük jól magunkat. A háziak kedvessége, melegszívű fogadtatása volt az, ami igazán emlékezetessé tette a napot. A fantasztikus vendéglátáson, finom borokon, pálinkán, pogin és disznótoroson túl az esett a legjobban, hogy már pár perc után érezte az ember, befogadták. A borászatról és a háziak életéről egyaránt sok vidám történetet őrzünk, és ezúton is nagyon köszönjük a szép napot!

Egy teljesebb képanyagért KATT IDE!






2012. október 23., kedd

Kőszegi vegyes

Nyár végi kiruccanásunk előtt nagyon régen jártam Kőszegen...úgy emlékeztem rá, mint az egyik legszebb kisvárosra, ahol jártam. Bár rengeteget változott azóta, az előbbi tételmondatot most is tartom. :-)
 
 




2012. október 14., vasárnap

2012. október 7., vasárnap