hónap közepén pár jó hangulatú napot az ír fővárosban tölthettem el. Ezek többnyire laza sétákkal - na jahh, olykor-olykor erőltetett meneteléssel - teltek el, némi sörözgetéssel, tagrugby meccsel (erről majd később) fűszerezve esténként. Dublin jó hely. Nem Róma, ahol ha megpróbálod kikerülni a látnivalókat, biztosan hanyattesel egyikben, de vidáman és értelmesen el lehet tölteni pár napot. Az időjárást néha szidják, mondjuk az idei magyar nyárnál egyértelműen naposabb. Jó a sör, a whiskey, jó a kávé, és az előbbi kettő készítési folyamatával is megismerkedhet, aki erre vágyik. A Guinness Storehouse és az Old Jameson's Distillery remek célpontok. Sok a tégla, a kő, a színes ajtó, a bronzszobor. 
Egyik 
kedvencem Oscar Wilde, aki egy sziklán döglik, és állítólag arra a házra tekint, amelyben egyszer lakott - mondjuk próbáltuk lekövetni a pillantását, de Oscar és a háza közti számtlan másik házsor némiképp megakadályozott minket ebben. Végtelen a zöld terület, ha elég ügyesen mozgunk, nagyon ki sem kell lépni egyikből, már benn vagyuk a másikban... Bár a mozgással azért vigyázni kell. Na nem az ellenoldali közlekedés miatt. Általában a zebrán (ami persze nem az általunk megszokott csíkos állat, hogy úgy mondjam, sokkalta inkább ló), ki van írva nekünk merre kell nézni, honnan várhatjuk a csapást. Bár ezzel azért vigyázni kell, néha egyáltalán nem ott bukkan fel jármű, ahol erre józan ésszel és némi kresztudással számítani lehet. A zebra dolog (túl azon, hogy ló) azonban már általában ott megbukik, hogy a helyieknek egy ilyen helyhez érve eszük ágában sincs megállni és a zöldre várni, életük merész kockáztatásával töretlen léptekkel haladnak át az úton.
kedvencem Oscar Wilde, aki egy sziklán döglik, és állítólag arra a házra tekint, amelyben egyszer lakott - mondjuk próbáltuk lekövetni a pillantását, de Oscar és a háza közti számtlan másik házsor némiképp megakadályozott minket ebben. Végtelen a zöld terület, ha elég ügyesen mozgunk, nagyon ki sem kell lépni egyikből, már benn vagyuk a másikban... Bár a mozgással azért vigyázni kell. Na nem az ellenoldali közlekedés miatt. Általában a zebrán (ami persze nem az általunk megszokott csíkos állat, hogy úgy mondjam, sokkalta inkább ló), ki van írva nekünk merre kell nézni, honnan várhatjuk a csapást. Bár ezzel azért vigyázni kell, néha egyáltalán nem ott bukkan fel jármű, ahol erre józan ésszel és némi kresztudással számítani lehet. A zebra dolog (túl azon, hogy ló) azonban már általában ott megbukik, hogy a helyieknek egy ilyen helyhez érve eszük ágában sincs megállni és a zöldre várni, életük merész kockáztatásával töretlen léptekkel haladnak át az úton. 
Ezért mikor egyik útitársam a nem drága, és szép kék színű, több helyen felvehető-letehető bicikli használatát vetette fel, kicsit elbizonytalanodtam... végül a biztos balesettől az megntett meg, hogy ahová menni készültünk vele (far, far away), ott pont nem tudtuk volna lerakni. De belvárosi nézelődéshez, kisebb utakra biztosan jó lehet. Másik, talán biztonságosabb ajánlat, ha nem mindenhová sétálva vagy menetelve akar közlekedni az ember (bár mi így tettünk), az a Hop on - Hop off busz, ami némi euró befizetése után a nap teljes időtartama alatt használható hálózat. Körbejár a város látnivalói között, ahol tetszik leugorhat az utas, majd felugorhat arra, ami legközelebb arra jár. De ha a rendes buszjáratokat kívánjuk igénybe venni - sokan többnyire nem kívánják, mert vagy jönnek, vagy nem - nem árt, ha némi apróval készülünk az útra, ugyanis pénz a buszon nem váltanak. Ha többet adsz, akkor úgy kell neked. Minden busz emeletes. Hétvégén elkirándultunk a félórányire fekvő tengerparti kisvárosba, Howthba (ami majd egy külön bejegyzést is meg fog érni) egy ilyen busszal. Tapasztalat: jó dolog felül ülni, de megállókkal előbb el kell kezdeni lekászálódni, mert a buszos bizony nem fog várni rád. Kapaszkodni szintén nem árt, külöben könnyen fejest lehet ugrani a busz tetejéből az aljára. Első dublini bejegyzésnek talán ennyi elég is lesz - remélem nem sikerül senkit nagyon elijesztenem.
