Múzeumlátogatás Bécsben IV. - Karlskirche

A címből már kiderült, hogy ezúttal nem is múzeumba, hanem templomba invitállak titeket, mégis úgy gondoltam, hogy a Karlskirche kupolájának megtekintése belefér ebbe a bejegyzéssorozatba. Ez volt az általam kipróbáltak közül az első olyan panorámalift, amelynek használata után nem tekinthettem ki-le az épület tetejéről a szabadba. De kárpótolt az, amit kaptam. A lift 35 m magasra vitt fel, közvetlenül az épület kupolájába, és innen még gyalog tovább lehetett haladni. Hát, nem tudom ki hogy van vele, tudtam én, hogy hatalmasak ezek a falfestmények, de valahogy nem tudatosodott bennem, hogy ennyire. Lenyűgöző élmény közelről! Johann Michael Rottmayr freskói mintegy 1256 négyzetmétert terítenek be, de hatalmas méretük ellenére is rendkívül aprólékosak. A fenti nézelődésre kialakított kis tér, és a lépcső is rendkívül biztonságosra lett kialakítva, így sajnos nemigen lehet kihajolni és lenézni az alattunk elterülő templomra, és a fotózási szögek is alaposan behatároltak (a magas műanyag-üveg védőfalak miatt), de érdekes élmény karnyújtásnyira lenni a freskóktól, ráadásul a belépődíjjal ezek restaurációjához járulunk hozzá. A képek sajnos nem adhatják vissza az élményt, hiszen nem volt alkalmam viszonyítási pontként bármit belekomponálni, így a méretek nem jönnek le kellőképp, de egy kis kedvcsinálónak azért mellékelek párat:

Lift és végpontja alulnézetből:

A körbefuttatott ablak:Freskó:

Ami ott lent nem látszik, na az a templom "földszintje":

Ez pedig a "legeslegtető":

Múzeumlátogatás Bécsben III. - Österreichische Nationalbibliothek - Díszterem

Nem is lennék igazi történésztanonc, ha előbb-utóbb nem látogattam volna el az Osztrák Nemzeti Könyvtár dísztermébe. Korábban már jártam a könyvtár felhasználói részeiben. Ezek nagyon modernek és felszereltek, a díszterem pedig inkább múzeumot idéz, amolyan "hangoló" jellegű, az ember hirtelen beavatottnak érzi magát, közel a régi korokhoz, a felhalmozott tudásanyaghoz...
A barokk díszterem építését VI. Károly császár (1685/1711-1740) - aki a mi III. Károlyunk - kezdeményezte, és Johann Bernhard Fischer von Erlach valamint fia, Joseph Emmanuel keze munkáját dícséri a csarnok, a freskók pedig az udvari festő, Daniel Grain művei. A helységet két szint magasságban végig mogyorófa könyvespolcok, könyvesszekrények övezik, melyeken 200 000 db, 1501 és 1850 között nyomtatott könyv kapott helyet, melyek Habsburg gyűjtemények beolvasztásával, donációkkal, cserékkel, szisztematikus gyűtéssel kerültek az intézmény tulajdonába.
Az ÖNB egyébként összesen 8 millió könyvvel és tárggyal rendelkezik. Időszaki kiállítások mellett a könvtárhoz szervesen kapcsolódik három nagyszerű állandó tárlat is - a Földgömb Múzeum, a Papyrus Múzeum és az Eszperantó Múzeum. Közeli terveim közt szerepel a földgömbök meglátogatása. Meglepő, de mintegy 6000 kiállítási tárgyával ez a legkomolyabb (sőt mondhatni, talán egyetlen) ilyen tárgyű múzeum a világon.
Visszatérve a díszteremhez (ahol a vaku használata nem, a fotózás viszont megengedett), belépéskor rögtön le voltam nyűgözve a méreteitől. A csarnok 77,7 m hosszú, 14,2 m széles, 19,6 m magas, mindenhol márvány, fa és aranyozott gerincű könyvek sokasága hívogatja a látogatót. A bejárathoz közeli freskók inkább világi és háborús témájúak, bejjebb viszont a vallási tematika dominál. A 30 m magas, ovális alakú kupola VI. Károly apoteózisát jeleníti meg. A hatamas méretű freskón láthatjuk például magát Herculest és Apollót, mintegy az erő és bölcsesség megtestesítőit, amely erényekkel kora VI. Károlyt is felruházta. Más istenek és dicsőséges Habsburg császárok között egyébként - nem kis örömömre - a mi Hunyadi Mátyásunkat is ábrázolták, követendő példaként állítva az eljövendő nemzedékek elé. A kupola eredetileg két oszloponnyugodott, azonban nem sokkal Károly halálát követve repedezni kezdett a mű, így "Hercules pillérei"-t, a császár mottójának ("Állhatatosság és bátorság") megtestesítőit két támogató oszloppal erősítették meg. A kupola alatt áll VI. Károly, a "Hercules Musarum" tiszteletet parancsoló mása, amely - csakúgy, mint a helység többi szobra - Peter és Paul Strudel munkája.

A monumentális, ugyanakkor könyvtárhoz méltóan csendes dísztermet szerintem mindenképpen érdemes megnézni, végigbogarászva a "puszta" látványon túl sok érdekességre, régiségre lehet bukkanni, és néha időszaki kiállítások is vannak, például ottjártamkor Szt. Vancelről is informálódattam.