Árnyékok

Tükröződés

Arra gondoltam, hogy amolyan örömzenélésképp megmutatok néhány dolgot, amit szeretek a fotózában, olyan fajta képeket, amelyeket a legnagyobb kedvvel készítek, és talán valamennyire jelllemzőnek tartok magamra. Szeretem a talányos, megfejtendő képeket, ahol nem minden egyértelmű, és nem feltétlen tökéletes, de van benne valami ötlet, csavar. Legyen így elsőnek a tükröződés. Itt sem igazán az önmagában álló, tökéletes tükörképet kedvelem, hiszen akkor már ott van inkább az, amit leképez :) , hanem sokkal inkább hat rám egy-egy csorba tükör, vizuális játék... Szeretem, hogy szinte bármiből lehet tükör, és igyekszem is minél többet találni belőlük.

Ő egy kedvenc pécsi kép, ami nem is olyan régen nagy örömet szerzett nekem, mert többek között vele nyertem Kecskemét-Marosvásárhely-Pécs-Szabadka közös pályázatán, és a pályázati anyagból készült kiállítás meghívójára is ez a kép került fel. Különben a Jókai-tér tükröződik egy antikvárium ablakában amolyan pécsi-szeletként.

Ugyanaz a kirakat, kicsit másképp...

Egy kedvenc bécsi pocsolya a Schloss Belvederénél. Először nem örültem, hogy pont akkor esik, mikor ott vagyok, de később vidáman kisütött a nap, és ráadásul ezt a képet találtam, ami egyik kedvencem lett, így utólag már értékeltem az esős napokat...

Pécsett, egy tükörsima BMW-n...

Az ugyancsak bécsi illetőségű Hundertwasser- háznál... Ezt máe mutattam, de nem szívesen hagyatm volna ki egy ilyen válogatásból...

A Karlskirche előtti vízben...

Egy egeskávét?

Templom(ok) egy esztergomi ablakban...

Pécsi zene....

Üvegfák a Cella Septichora felett...

Az Erzsébet híd halvány, de annál szebb tükörképe a Dunán...

Ismét pocsolya, ezúttal strandon.

Újlak titka

Újlakkal (ma Ilok, Horvátország) úgy találkoztam, hogy az egykori birtokosáról – valaha volt leghatalmasabb birtokosáról – írom a szakdolgozatom.
Újlaki Miklós hatalmi politikája. Talán száraznak hangzik, de ami miatt mégsem az, az Újlaki Miklós maga. A Mátyás-kor legbefolyásosabb főura, legfurfangosabb politikusa. A birtokot az ő dédapja, Kont Miklós nádor kapta adományként Nagy Lajostól, akinek unokái nevezték magukat először erről az uradalomról. Felmenői többsége ugyan viselte valamely bárói méltóság egyikét, de igazán jelentékeny országos befolyásra Kont nádor óta csak Újlaki tett szert. Hatalma gerincét az általa betöltött országos méltóságok, az ezekhez kapcsolódó birtoktestek, bevételek és uralkodói jogok gyakorlása; családi birtokai; illetve familiárisainak befolyása adták Országos méltóságok sorát töltötte be, (pl.: macsói-, szlavón bán, erdélyi vajda) és a tisztség mellé járó területekkel saját birtoktesteit egészítette ki. Mivel számos várat, uradalmat szerzett királyaitól, vagy foglalt le különféle jogcímeken, :) Dél-Magyarországon jelentős tartományi hatalmat épített ki.

Familiárisain, a neki szolgáló, hozzá hű köznemeseken keresztül pedig saját birtokainak legalább kétszeresével bírt. Területeikkel mintegy kiegészítette saját uradalmait, illetve a birtoktestei közti összeköttetést voltak hivatva biztosítani. Familiárisai, akik nem meglepően egyébként a megyei középnemesség vezető rétegéhez tartoztak, nem egyszer pont uruk segítségével nyertek országos hivatalt, püspöki széket, vagy jelentős birtokadományokat. Hűségüket – amit a vajda a legszebb erénynek tartott egy emberben – busásan jutalmazta tehát. Megbízható emberei által így akkor is képviseltethette magát a királyi udvarban, amikor épp a király ellen szövetkezett. Ilyen alkalom volt például 1459-es lázadása, mikor több elégedetlen főúrral karöltve III. Frigyesnek ajánlotta a magyar koronát. Azonban Frigyes seregei hiába verték meg a Nagy Simon által vezetett magyar hadakat, mivel Újlaki ezek üldözésében már nem vett részt, a győzelem kiaknázatlan maradt. Az biztos, hogy a Habsburgoknak nem származott haszna az akcióból, és az is, hogy Újlakinak az 1441-es évben volt egy Nagy Simon nevű tolnai alispánja. :) Újlaki egyébiránt az 1457-es év folyamán több Hunyadi birtokot elfoglalt, melyekben az 59-es kiegyezéskor a király megerősítette, így valószínű, hogy Frigyes színleg való támogatásával csak egy kedvezőbb egyezmény kiharcolásán munkálkodott, ebben pedig a formailag Mátyás pártján álló familiárisai segíthették. Mondja valaki, hogy nem volt körmönfont politikus? :)

Újlaki a középkori magyar bárók közt egyedülálló esetként királyi címet is szerzett, 1472-ben koronázták meg, mint „Isten kegyelméből Bosznia királyát”. A két ország közti vazallusi függést Újlaki hűsége, és a Mátyással való rokoni kapcsolata tette szorosabbá, ugyanis Szilágyi Erzsébet fiává fogadta a bosnyák királyt. Újlaki Jajca várában rendezte be udvarát, szuverén uralkodóként pénzt veretett, önálló külpolitikát folytatott, többek között a pápasággal és Raguzával voltak komoly kapcsolatai.

Látványos hatalma mellett a kortárs feljegyzések sem mentek el szó nélkül. A királyné 1476. december 12-i koronázásakor Újlaki Miklós tartotta az országalmát és a királyi pálcát, valamint a veszprémi püspökkel, és az ország nádorával ő helyezhette a királyné fejére a koronát. A menyegző kapcsán a források elismerően emlékeznek meg a bosnyák király öltözetéről: „Beatrix mennyegzője alkalmával Ujlakinak a bosnyák királynak aranyfonalakból szőtt alsó és felső őltönyén nem kevesebb mint ötszáz gyémánt s megszámlálhatatlan gyöngy és más drágakő ragyogott. Sulyukat harminczöt fontra becsűli a bámuló pfalzi követ; oly teher, mely vetekedik e ruhák fényével.” Ugyanezen alakalom kapcsán a boroszlói jegyző Újlaki nyakékét említi, amely tizenhét márka aranyat nyomott, és más drágaköveken kívül háromszáz gyémánttal és egy hatalmas zafírral volt kirakva, és önmagában megért legalább ezer forintot.

Szóval az ő egyik székvárosa volt Újlak. A város példája remekül prezentálja, hogy nem csak birtokai megszerzésére, hanem azok működtetésére is figyelmet fordított. Hogy mit is tett Újlak felfuttatása érdekében? Például odavitte meghalni a nándorfehérvári győzelem óta szentként tisztelt Kapisztrán Jánost. A fráter ugyanis őt szemelte ki a török elleni harcok folyatatására az elhunyt Hunyadi helyébe, amit ő el is fogadott, és egyben meghívta a szemmel láthatóan gyengélkedő kíséretet városába pihenni. Emberei már-már bántó szívélyességgel fogadták, szinte háziőrizetben tartották a helyi ferences kolostorban Kapisztránt. Még gyanúsabbá tette a kedves fogadtatást, hogy érkezésük előtti nap az újlaki polgárok rátörtek egy hajóra, amely Kapisztrán könyveit szállította Szalánkeménből Buda felé, azt gondolván, hogy azon már a holttestét hozzák… :) Nyílván való, hogy Újlaki tekintélygyarapodást vélt városának a fráter ott bekövetkező halála esetén, de egyébként a túlzott elővigyázatosság feleslegesnek bizonyult, hiszen az maga is ott akart nyugodni az obszerváns ferences kolostorban. Így Kapisztrán János Újlakon mondta tollba utolsó levelét 1456. október 21-én, és két napra rá eltávozott az élők sorából. Hat napig a kolostor templomában ravatalozták fel, ahol is a lakosság olyannyira hangoskodva követelte a bebocsátást, hogy végül az újlaki plébános értesítette a Futakon tartózkodó legátust, Carvajalt, aki elrendelte a temetést. Azért keletkezett a nagy csődület, mert már a ravatalnál csodák történtek a halott körül, őröket kellett teste mellé állítani, nehogy ellophassa valaki. Nem merték a kolostor falain kívülre vinni, a kertben temették el. A polgárok azt állították, hogy jelenléte biztonságot ad nekik, „amint életében a hitetlenek üldözője és a törökök legyőzője volt, úgy halálában is örökös rettegésük legyen azoknak”. Persze az Újlakra látogatók számának drasztikus megnövekedéséből származó előnyök sem voltak a város kárára. Hogy milyen jellegűek is voltak a csodák? Mikor Boldizsár tímár leányával, a három éve félig vak és béna Erzsébettel felkereste Kapisztrán ravatalát, a leány egyszeriben meggyógyult. Az ország egészéből seregleni kezdtek a zarándokok Újlakra, és az obszerváns ferencesek (akik tekintélyének jót tett volna egy második szent), valamint Újlaki is megmozgatott minden követ, hogy a pápa Kapisztránt szentté avassa. A földesúr egyébként a halottat kiásatta a földből, és hét lakatra zárt vaskoporsóban, a templom felékesített kápolnájában helyezte el. Carvajal ellenkezésére, melyben kifogásolta a hangulatkeltést és nyerészkedést, és a pápai bréve ellenére sem került földbe a test, hiszen Újlaki felismerte, hogy minden tisztességes zarándokközponthoz tartoznia kell egy meglátogatható síremléknek… :) Tisztviselőin keresztül pedig hittételre szólította fel városának polgárait, így a csodákról jegyzőkönyveket kezdtek vezetni. Ugyan a frátert csak 1724-ben kanonizálták, a jegyzőkönyvekben sorra gyarapodtak a csodák. Érdekes olvasni ezeket, mert a korabeli ronda betegségek egész arzenálját felvonultatják, emellett a lelkes, uruk kedvére tenni vágyó, és városuk idegenforgalmát előmozdítani szándékozó polgárok néha megmosolyogtató történeteket is bejegyeztettek, mint például a bor kiömlésének kárától megmentett asszony esete: „Ugyanez a Margit asszony vallja, hogy egy hordóban kamrájában őrizte Benedek testvérének borát, a hordóról egyszerre csak lepattantak az abroncsok, és a bor kifolyt a földre. Amint észrevette a fenyegető nagy kárt, a kamra közepén térdre esve, ég felé emelt kézzel a szent atya oltalmába ajánlotta magát; és íme, a bor folyása azonnal megszűnt, nem szenvedett kárt, és az odahívott mester a hordót rendbe tehette. Erről tanúskodik Tar András és Kopam György, akik az edényt megjavították.” Úgy tűnik a fráter nem vetette meg a jó szerémi bort… :)

Újlaki végül elérte, hogy a város Székesfehérvár, Nagyvárad, Margit-sziget, Budaszentlőrinc és Báta mellett az ország egyik fontos zarándokhelyévé vált. Egyháziak és világiak egyaránt tömegesen látogattak el ide, egy alkalommal a források 12000 főt említenek, ami nyilvánvaló túlzás, de az biztos, hogy a város forgalma addig soha nem látott módon lendült fel. Újlaknak a földesúr olyan jogokat, kiváltságokat adományozott, amelyek által a városhierarchiában magasabbra emelte, és amelyek későbbi bővítésével Újlak megközelíthette a szabad királyi városi rangot is. A városi egyházi intézményeinek működésére és szaporítására is figyelemmel volt, valamint nagyon fontos, hogy olyan főúrhoz méltó kastélyt emelt, amely még a város török alóli felszabadulásakor is – bár tető nélkül - de uralta a városképet.

És ebbe a városkába látogattam el 2008 nyarán (fotózásra tökéletesen alkalmatlan verőfényes napsütésben és tikkasztó melegben, a képeket esszerint kéretik nézni):

A Kapisztrán Szent János nevét viselő templom némi várfallal és múzeummal:

Az obszerváns ferences kolostor ma:

Az Odelscachiak kastélya - sajnos épp felújítás alatt, zárva volt - akik a terület újkori birtokosai voltak:

És igen mutatós címerük:

Vannak itt emlékek a török korból is:

De a várfal azért nagyrészt középkori... :)

A város gazdasági alapját a bortermelés-kereskedelem adta, Bora a középkori Magyarország legjobb minőségű árujának számított, felvehette a versenyt Kréta, Korzika, Franciaország legjobb boraival, amin egyébként ma sem csodálkozik az ember, ha a vidékre ellátogatva gyönyörködik a körben elterülő szőlőhegyekben. A bort, melyet „a földön termett borok királyának” is neveztek, két úton szállították észak felé; a Dunán, illetve a Duna menti vonalon Buda, Szeged, Tiszafüred, Kassa érintésével Lengyelország irányába, de tudjuk, hogy Újlak még Raguzával is kereskedelmi kapcsolatban állt.

Egy életkép boroshordóval:

És végül a Újlaki Miklós, a nagy stratéga síremléke:

Brodarics István, II. Lajos kancellárja így írt a vidékről: „Újlak igen szép várral ékeskedő város, itt tárul elénk az áldott, termékeny vidék, a Szerémség. Nemcsak borait dicsérik egész északon, de minden megterem itt, amivel csak él az ember (…). Csodálatosan szép ez a vidék, csodás földjének termékenysége, hihetetlen az éghajlat enyhesége.”

Tökéletes boldogság