Shadow fotóblogja

Les Choses

2011-12-30T11:05:00.000+01:00

Illusztráció az alábbi remek dalhoz:

http://www.youtube.com/watch?v=7oNV2KIhYko&ob=av3e

Karácsonyi montázs készítése

2011-12-14T20:46:00.001+01:00

Idén kicsit megkésve kezdtem el hangolódni az ünnepekre - viszont cserébe gondoltam, hogy ennek egy aspektusát megosztom Veletek.

Készítettem egy karácsonyi üdvözlőlapot - voilá:

és közben lementettem az egyes fázisokat. És a dolog azért rémesen egyszerű, mert egyenként pakolgattam az új rétegeket az egyre bővülő képre, és minden egyes esetben szendvicsnegatív módban illesztettem őket össze (pontos százalékokat egyrészt nem írtam fel, másrészt teljesen szubjektív, hogy kinek éppen hogyan tetszik). Közben a kép azon részén, amit nem szerettem volna, ha érint az új réteg, simán visszatörölgettem. Tehát mindenhol szendvicsnegatív rétegösszeillesztés, és nagy vonalakban kézi törölgetés, ahol nem kell - ennél egyszerűbben talán nem is lehet montázst készíteni. :-)

Szóval így néztek ki a fázisok:

Az alapkép egy bokeh, arany színű üveggyöngyök csillognak a háttérben. Erre raktam rá a kis mézeskalács fenyőfát - szendvicsnegatív módban, visszatörölgetve a felesleget.

Következő lépésben a kis szalmadíszt helyeztem el a jobb sarokban.

Majd következtek a mécsesek a már ismert módon.

Az egésznek egy kicsit kevésbé aranyló, finomabb, havasabb stílust képzeltem el, ezért raktam rá a következő elmosott, havas réteget, ahol pedig nem tetszett, töröltem. Nem volt cél, hogy nagyot változtassak, csak hogy kicsit puhább, szerethetőbb legyen a kép.

A csillogás mennyiségével nem volt bajom, de itt is valami otthonosabbra vágytam, amit úgy gondolom, hogy a következő réteg hozott is. Az eddigiekhez hasonlóan ez is szendvicsnegába ment.

Itt akár készen is lehetne az egész, de megtetszett az enyén havas (na meg enyhén piros bogyós) "effekt", így ebből raktam még egy kicsit.

Végül választottam egy szimpatikus betűtípust, bordós árnyalatot adtam neki (az itt-ott fellelhető bogyók színéhez passzolóan), és egy kis fehér színű külső ragyogást rétegstílusnak.

Veiller tard

2011-11-14T18:23:00.000+01:00

Ennek a szívbemarkoló dalnak a hangulata jutott eszembe egyik este az ablakra vetülő árnyékról

http://www.youtube.com/watch?v=iwMP-vXX7Pk

Jean-Jacques Goldman: Veiller tard

Egy véget érő nap gyenge fényei

Egy ugató kutya fájdalmas panaszai

Az aggasztó csend mi az álmot megelőzi

Mikor a világ eltűnik, s magunkkal nézünk frakasszemet

Borzongások mikor szerelem és ősz összekuszálódnak

Az éj mikor hitünk, törvényeink felfalják magukat

Ez a fojtott szorongás mi az ereinkben folyik

Ami még a legnagyobb öröm után is átjár

Ezek az elfeledett látomások mik tovább erősködnek

Ezek az ölelések mikről álmodunk, százszor is meg tudnánk élni őket

Ez az igazság itt, ami a mi igazságainkat hiábavalóvá teszi

Ezek a dolgok legbelül, melyek soká ébren tartanak

Ezek az elzárt szavak miket nem tudtunk elmondani

Ezek az erősködő tekintetek, melyeket nem értettünk meg

Ezek az egyértelmű hívások, ezek a kései fények

A megbánás marásai melyek átadják maguk az éjnek

Ezek a méltóságteljes magányok a csend közepén

Ezek a nagyon szelíd könnyek mik magyarázat nélkül folynak

Ezek a beteljesületlen vágyak melyekre azért gondolunk

Mint egy vén láda teli törött, öreg játékokkal

Ezek a kötelékek melyeket feszítünk, s melyek összekötik az élőket

Ezek a szökevény vágyak melyek szeretni sarkallnak

Ezek az igazságok melyek a mi igazságainkat hiábavalóvá teszik

Ezek a dolgok legbelül, melyek soká ébren tartanak.

Őszi feszület

2011-11-03T19:28:00.000+01:00

Tudtam, hogy körülbelül mit szeretnék, és azt gondolom, hogy a harmadik képnél ez nagyjából sikerült is. De annyira élveztem a próbálkozást, hogy gondoltam megmutatok még kettőt. :-)

Montázs a Székesegyházról

2011-10-12T17:17:00.000+02:00

Hal

2011-10-06T15:11:00.000+02:00

Középkor

2011-09-21T19:24:00.000+02:00

Egyik az általam leginkább utált, gyakran hallott frázisik közül a "sötét középkor". Általában olyan emberk mondogatják ezt, akik persze semmit sem (és azt is rosszul) tudnak erről a korról. Ezért készítettem ezt a középkori oklevelet (vagy inkább kódexlap+oklevél torzszülött, modern gyermekét) imitáló képet. Persze csak szőrmentén hasonlíthat egy eredetihez, mégpedig főképp azért, mert az volt a célom, hogy el tudja olvasni más is középkorász ismerőseimen kívül. Személyeket, helyeket, fogalmakat vázoltam fel, melyek szerintem amellett, hogy fontos jellemzői a kornak, híven tanúsítják, hogy mennyire (nem) volt sötét.
Szóval íme, a játékos törióra:

En passant - Áthaladóban

2011-09-12T12:38:00.000+02:00

Jean-Jacques Goldman En passant című dalához készítettem a minap illusztrációt és fordítást. Monsieur Goldman dalaival ismerkedve ez nem tartozott az abszolút kedvenceim közé...már akkor is elszomorodtam tőle, mikor a szöveget még csak részben értettem. Később viszont pontosan ezért szerettem meg. Azért, ahogy kínzó őszínteséggel villant fel képeket az életről, az öregedésról, a halálról...azért, ahogyan egy tömött stadionban JJ halkan, a barátjával vállvetve adja elő...azért, ahogyan a gitárjaik sírnak...

http://www.youtube.com/watch?v=wdbZekcchaI

Áthaladóban

Az összes ében randevúzik

Az éj töredékei, mikor árnyékaink elhalkulnak

Az utak elvisznek magukkal, nem tudom merre

Régen éles szemem volt, mindent láttam

Puhán térnek vissza, mint a farkas járása

Alvó királynők, korábbi fejvesztett meneküléseink

Források rohannak a zátonyra futásig

Megfakult ígéretek és az összes szétfoszlott kívánságunk

Voltak szárnyak és álmok osztályrészül

Voltak telek és a hideg sosem

Voltak viharokkal nászra kelt nagy egek

Voltak békék, melyeket nem írtunk alá

Az utak elvisznek magukkal, nem tudom merre

Láttam madarakat, tavaszokat, kavicsokat

Áthaladóban

Az összes kudarcunk ránk éhezik

Elfeledett eskük, fogadalmak a smink alatt

Az ünnep másnapjai, több mint eléggé részegek

Hogy előbbre hozzuk, túl hangosan eresszük el a megbánást

Ezek a lassú, ezek a csendes hajótörések is

Ezek a börtönök is, amikre nem számítottunk

A bátorságnak ezek a diszkrét hiányai

És minden, ami már sohasem leszünk

Láttam hajókat, virágokat, királyokat

Annyira szép reggeleket, néha elkaptam őket

Áthaladóban

En Passant - Fiktív CD borító

2011-09-05T15:29:00.000+02:00

Zsolnay Mauzóleum

2011-08-22T13:38:00.001+02:00

A minap egy barátommal a nemrég felújított Zsolnay Mauzóleumba látogattunk el. Én már jártam bent néhány évvel ezelőtt, de az épület akkoriban eredeti funkcióját kevéssé töltve be, Pécs tekintélyes galambállománya vagy 2/3-ának adott otthont. A guano kontra temetkezési hely kérdéséről ennyi talán elég is. Pont ezért nagy örömmel konstatáltam, hogy igen szépen rendbe hozták a mauzóleumot és környékét – üdítő kivételként ezúttal valóban rekonstrukcióval állunk szemben, nem pedig átalakító hangulatgyilkossággal.

A kör alakú épület Sikorszky Tádé tervei alapján a gyár alkalmazottainak szó szerinti építő tevékenysége nyomán az 1913-as esztendőre épült fel a gyár közelében, a Ledina egyik dombján. Egy pazar eozinszarkofágban itt helyezték örök nyugalomba az 1900-ban elhunyt Zsolnay Vilmost (a porcelánfajansz és pirogránit kitalálóját, az eozin máz technikájának kidolgozóját), majd később feleségét és gyermekeit is. (Ma már csak ő, valamint felesége és fia, Miklós maradványait őrzi a mauzóleum.)

A gyár felől egy hosszú sétány vezet fel az épülethez. Az ösvényt 42 pirogránit oroszlán vigyázza-övezi – melyek közül, mint utóbb megtudtam, csak 2 maradt meg a régi időkből, tehát izgalmas feladatként bocsátom a látogatók számára a két régi oroszlán pozíciójának fellelését (én őszintén megmondva nem láttam nagy különbséget az állatok között). A rövid kaptató után felérve, az épület körül kerámia oszlopokat, padokat találunk, természetesen az épület tetőcserepeit, illetve a belteret is zsolnay anyagokból álmodták meg. A hozzánk hasonló műkedvelő fotósoknak igazi csemege a hely már kívülről is, számos gondosan megmunkált, izgalmasan csillogó részlettel.

A mauzóleum kétszintes, alul helyezkedik el a sírkamra, míg felül egy kis kápolnát találunk. A sírokhoz az épület hátulja felől van lejárat. Nem tudom, hogy ez csak ottjártunkkor volt éppen zárva, vagy elővigyázatosságból egyáltalán nem is engedik le a látogatókat. Ez nem volna meglepő, tekintve, hogy egyes családtagok sírjait régen bizonyos kedves vandál polgártársaink teljesen szétdúlták, és részben el is hordták. Mindenképpen érdemes ezt a hátsó lejáratot is szemrevételezni, egy igen szép eozin Krisztus domborművet alkottak ide, és szép, a belső sárgás világításnál hidegebb, kékes természetes fény szűrődik be, és világítja meg a sírt.

Az elülső bejáraton a kápolnába jutunk, melynek közepén egy nagy, kör alakú nyíláson át leláthatunk Zsonay Vilmos szarkofágjára – ami ebben a világításban a lenti kékkel ellentétben aranyló-rozsdavörös színekben pompázik. Egy – szintén eozin – oltár is áll itt, örökmécsesekkel. A körben díszes pécsi kerámiával burkolt helység kupolája kék eget, csillagokat és kerubokat jelenít meg.

Ami szerintem igazán különlegessé és rendeltetésének megfelelően méltóságteljessé teszi a mauzóleumot, az a már nem egyszer említett zsolnay porcelán és eozin. Hiszen attól függően, hogy mikor milyen fény vetül rájuk, ezek az anyagok folyamatosan különböző színekben pompáznak. E tulajdonságuk egyébként bár nagyon megnehezítette fotósaink dolgát, számtalan izgalmasabbnál izgalmasabb témát is teremtett nekik. Így lehet, hogy nem egyszer a cserepekhez lapulva, vagy éppen háton fekve dolgoztunk meg a jó képért – egy vidám délutánt szerezve ezzel a bódéjukból minket kamerán figyelő jegyárus néniknek. Megnéztem: a YouTubon még nem vagyunk fenn.

A csiga

2011-08-15T18:19:00.000+02:00

Mostar

2011-07-26T14:30:00.000+02:00

Horvátországi nyaralásunk vágeztével a hazaúton megálltunk pár órára Mostarban.

Jöjjenek tehát a kötelező + a némileg kreatívabb képek:

Underwater

2011-07-18T10:47:00.000+02:00

Régi nagy vágyam vált valóra egy kis vízálló kompakt (Panasonic DMC-FT2) megvásárlásával. A vízbeni, vízalatti fotózástól függetlenül is szerettem volna egy kompakt gépet, hiszen az ember a felszerelését (böhöm nagy hátitáska) nem viheti mindig magával, ha ügyet intéz, stb., de persze ilyenkor látjuk meg a legjobb témákat...úgyhogy 2 legyet ütöttem egycsapásra - de inkább hármat, ha az esőben való szabad mozgást is beleszámítjuk. Úgyhogy ezentúl évente egyszer-kétszer már vízalatti fotókkal is zargathatlak titeket. Persze búvártudás hiányában - egyelőre! - csak a partközelből. Minden tippet szívesen fogadok, még csak ismerkedem a témával.

Az ég a víz alól

(Majdnem) fele-fele

Tájkép tükröződéssel

Halak Vi-nek :-)

Piros függőleges hal :-)

Csillagfény...

A napsugarak - imádom, ahogy besütnek a víz alá

Fele-fele II.

Minden képre kell valami piros

Imádom a hullámokat alulról

Mljet Nemzeti Park II.

2011-07-11T09:39:00.000+02:00

Mljet Nemzeti Park

2011-07-04T11:17:00.000+02:00

A Dubrovnik-közeli Mljet sziget nyugati részét (kb 5400 ha) páratlan természeti kincsei miatt 1960-ban nemzeti parkká nyilvánították. Manapság is Mljetet tartják a legzöldebb horvát szigetnek, mintegy 75%-át fenyőerdő borítja. A nemzeti park egy kisebb és egy nagyobb tavat ölel körül, amelyek két csatornán kapcsolódnak a tengerhez. Az eredetileg édesvízű tavak a jégkorszak után maradtak vissza, a tengerrel való összekapcsolódásuk pedig a legnagyobb mediterrán korallzátony kialakulását eredményezte. A Nagy tó szívében egy apró szigeten egy, a 12. században alapított bencés monostor áll - sajnos csak részben látogatható, és kicsit "elüzletiesítették", két étterem várja az éhes túrázókat. Így azt sem sikerült megtudnom, hogy meddig éltek ott a szerzetesek. A Nagy tó egyébként 1,45 négyzetkilométer területű, és 46 m mély, míg a Kis tó 0,24 négyzetkilométer, és 29 m mély. A partközelben leírhatatlan kékeszöld színekben játszik a víz, vannak kiépített strandhelyek is, de a kikötők kivételével bárhol megmártózhat a sétáló. Mindkét tó körbejárható partközeli túraúton és aszfaltozott, sík bicikliúton egyaránt. Az erdőt amúgy is számos túraút szeli át. Természetjáróknak maximálisan tudom ajánlani, elképesztő gyönyörű a fenyves és a part is, itt-ott több négyzetméternyi területet elfoglaló kaktuszokkal, pazar fehér sziklákkal. Autóval viszont tilos a behajtás. Ha valaki nem tud sokat menni, de mégis megcsodálná a helyet, annak is van rá lehetősége, úgyanis kb. óránkét indulnak hajók az egyes kis települések közt, és a hajózás benne van a jegyárban. (Ez utóbbi mondjuk nem túl olcsó - 90 kuna - de ezzel addig látogathatod a nemzeti parkot, amíg csak a szigeten nyaralsz.)

Én úgy indultam neki túrámnak, hogy a korallzátony az, amit mindenképpen látni szeretnék - és persze megörökíteni is. Kinéztem magamnak a helyet térképen, a főbejárattól kb. 1,5 óra laza, fotózós séta után el is értem ide. Állítólag (igen, ebből már kitalálható, hogy mégsem sikerült látnom) 650 négyzetméternyi területen, 5 és 15 m mélységben van a korall. Bár jól körbeúsztam az említett területet, sajnos nem találtam meg a korallt, de azt hiszem, hogy ez nagy eséllyel annak tudható be, hogy a hihetetlenzöld vízben egyszerűen nem voltak elég jók a látási viszonyok. Bár kristálytiszta a víz, de ez a Nagy tó egyik olyan pontja (Nagy-híd), ahol a tengervíz betör, erős a sodrás is...én ennek tudtam be, hogy nem láthattam a vágyott korallokat. De láttam egyebeket: fél méteres kagylókat, hatalmas halakat...szép, és érdemes úszkálni is, nem csak sétálni.

Folyt. köv.

Mljeti panoráma

2011-06-25T13:03:00.000+02:00

Családommal egy hetet a Mljet szigeten töltöttünk, az ottani panorámából mutatnék némi ízelítőt. Folyt. köv.

Prozurska Luka felett

Mljet talán a legzöldebb horvát sziget, amit valaha is láttam. Regnegeteg különféle fenyőből álló áthatolhatatlan erdők borítják, magas hegyek övezik.

Blato

Kozarica helység felé tartva az amúgy 100 méter egyenes szakasszal sem bíró út olyan kanyarokat vesz, hogy némelyiket egyszerre be sem lehet venni. A meredek hegyek közt, a völgy aljában nádtermesztés folyik.

Ahol a tenger a Nemzeti Park tavaiba folyik

A sziget egyharmada ugyanis nemzeti parkká nyílvánított terület.

A parkban

Okuklje

Blace

Egy védett, homokos lagúna

Via Giulia

2011-06-15T14:26:00.003+02:00

Montázs készítés - Vatikán

2011-06-08T19:54:00.003+02:00

Rövidebb szünet után itt vagyok.

+ 5-ös rendű diploma,

- 200 év az életemből

ez az elmúlt hónapok mérlege...
Viszont miközben Rómáról álmodoztam, összedobtam egy újabb montázst, és gondoltam röviden megmutatom, hogyan is megy ez. Konkrét adatokat több okból sem adok meg. Az első, és legfontosabb érvem ez ellen, hogy fogalmam sincs róluk. Többször készítettem úgy montázst, hogy feljegyeztem számszerűleg minden műveletet. Ezekből a képekből egy sincs már meg a gépemen, mégpedig azon egyszerű okból, hogy khm, sz*r lett mid. Valahogy elveszett az alkotás öröme. Nagyjából persze tudom, hogy mit csináltam, és nagyjából persze reprodukálni is tudnám, de csak nagyjából lenne hasonló. Másik fontos indok, hogy elég sokször használok előzményecsetet (helyileg alkalmazva :-) ), illetve retusálok részleteket jobbra-balra - ezt pedig meg sem lehet adni számszerű értékekkel. Harmadrészt pedig ezek nem standard, sorozatgyártásra készülő fröccsöntött dolgok (remélem), úgyhogy majd mindenki kitalálja, hogyan is esik jól neki, de esetleg tippnek, vagy kedvcsinálónak jó lehet a bejegyzés.

Nézzük az alapképeket:

Ha egy hely ízét, atmoszféráját szeretném felvillantani egy-egy montázzsal, többnyire arra szoktam törekedni, hogy kizárólag olyan képeim használjam fel, amelyek ott készültek. Na ez itt most pont nincs így, hiszen a felső kép Baranya megyében készült. Az alsók nem. :-)

Előszür a Vatikán Múzeum lépcsősoráról (kötelező jelleggel) készült képet helyeztem rá rétegként a málló (kerítés) vakolatot megörökítő vérpiros képre. Lány fény keverési módban egyesítettem őket, majd itt-ott előzményecsettel kicsit visszatörölgettem, különösen jobb oldalon, ahová a kupolát terveztem rakni. Az volt a cél, hogy bár látszódjon minden, de ne zavarják egymást túlságosan. Általában próbálok a rendezettség és a káosz határán mozogni, talán néha kevesebb sikerrel...

Ezután jött a monumentális kupola. Szendvicsnegatívra állítottam a keverési módot, ami egész jól nézett ki, viszont a pazar arany színeket nem adta vissza kellőképp, ezért megkettőztem a réteget, és a kupoláról készült rétegmásolatot "lágy fénnyé" alakítottam. Persz így üvöltve ugrott ki a kupola a képből, ezért visszahúztam némileg a csúzskán, és nem 100%-on egyesítettem a rétegeket. A kupola körüli részt, amire nem volt szükség, előzményecsettel visszatörölgettem.

A Bazilika képét szendvicsnegatívban helyeztem a többiekre. Itt is visszatörölgettem, hogy az előbbiek részletei is érvényesülhessenek, sötétítgettem is egy kicsit a szinteken, majd a felső kép lett a végeredmény.

Bárka-darabok

2011-05-19T20:19:00.000+02:00

Haltartó bárkák, a Duna-partról, Mohácsról

Van - Il y a

2011-05-09T20:30:00.002+02:00

Újabb illusztrációt hoztam egy újabb fantaszikus Jean-Jacques Goldman dalhoz. Rémesen egyszerű, félelmetesen igaz, és elképesztően gyönyörű dal, ha van kedvetek hallgassátok meg (és a szöveg fordítását alul olvashatjázok).:

http://www.youtube.com/watch?v=bllvKs8_Bmo

Először diaporámát terveztem készíteni hozzá olyan képeimből, amelyek az otthont idézik fel bennem, de a válogatás során rájöttem, hogy igazából a képeim nagy része ilyen...készüljön bárhol, talán az ember mindenütt ugyanazt keresi...

Jean-Jacques Goldman: Il y a

Van

Kakukkfű és hanga

És fenyves

Semmi nagyon veszélyes

Vannak

Madarak, tisztások

Nincsenek tennivalók

Egy tál a sarokban

Van

Mentaillat

És a kéményeké

És a benti tüzeké

Vannak

Nappalok és lassú éjjelek

Tovatűnő történelem

Elcsépelten

És messze mindentől, messze tőlem

Itt van, ahol otthon vagy

Ahonnan elindulsz, ahová visszatérsz mindig

És ahol majd minden végződik

Vannak

Gyerekek, nagymamák

Egy apró templom

És egy nagy kávézó

Vannak

Közepén a temetőnek

Bánatok és örömek

És elmúlt idők

Van

Egy kicsi iskola

És a fa padok

Pont mint régen

Vannak

Képek amik hozzátapadnak

Az ujjaid végéhez

És a szíved ami ver

És messze mindentől, messze tőlem

Itt van, ahol otthon vagy

Ahonnan elindulsz, ahová visszatérsz mindig

És ahol majd minden végződik

És a föld szárazabb, és a szerelem nagyobb

Mint a bányász bányájával, tengerész óceánjával

A természet hálátlanabb, kapzsibb a verítékre és sárra

Mert szükségünk van rá, hogy szükség legyen ránk

Hordozza a bélyegét fájdalmuknak és vérüknek

Mint ahogy az anya kicsit jobban szereti törékenyebb gyermekét

És messze mindentől, messze tőlem

Itt van, ahol otthon vagy

Ahonnan elindulsz, ahová visszatérsz mindig

És ahol majd minden végződik

Róma - rész vagy egész?

2011-05-02T19:20:00.001+02:00

Szerintetek?

Vízió - Blogger játék

2011-04-26T14:44:00.002+02:00

E képpel neveznék az aktuális játékra.
Bővebben itt olvashatsz róla:
http://fotosjatszoter.blogspot.com/

Egerben jártunk

2011-04-22T20:46:00.001+02:00

C'EST PAS VRAI!!!

2011-04-12T20:23:00.000+02:00

Fogadjatok szeretettel - türelemmel egy újabb dal-illusztrációt. Rendhagyó módon most nem mellékelem a szöveget, de amint ránéztek a képre, meg fogjátok érteni az okát. ;-)
A terv az volt, hogy megcsinálom a képeket, kinyomtatom, majd plakátokként tűzöm-ragasztom fel őket, és a végeredményt újra lefotózom...de ahogy alakult a dolog, rájöttem, hogy ez már túl "sok" lenne, ha még fednék is egymást, garantáltan nem lehetne elolvasni, így maradt ez a verzió.
Hogy miért így gondoltam ki? Je pense que...a forma talán passzol a tartalomhoz, ha szerintetek nem, nyugodtan mondjátok meg! :-)
Használati utasítás annyi, hogy NAGYBAN lehet csak elolvasni.
Vive Jean-Jacque Goldman!

A dal: JJG: C'est pas vrai:
http://www.youtube.com/watch?v=s-YdPZonKXA

Angyalvár

2011-04-05T15:06:00.001+02:00

Kizárólag a helyszínen készített fotókból.

Pozsonyi fények és árnyak

2011-03-30T17:50:00.002+02:00

Pozsony tükörben

2011-03-23T14:56:00.000+01:00

Pozsony fent és lent

2011-03-15T18:05:00.000+01:00

Még egy kis ritmus...

2011-03-08T19:44:00.000+01:00

Ritmus játék

2011-02-28T13:51:00.000+01:00

http://egyszeublog.blogspot.com/2011/02/ritmus.html

Téglába vésett délután

2011-02-22T20:19:00.000+01:00

Dublini, egy délután alatt "kattant" képek...

Et l'on n'y peut rien - És semmit sem tehetsz ellene

2011-02-15T14:43:00.003+01:00

Egy újabb dal-illusztráció, remélem még nem nagyon unalmas - egyelőre ez az utolsó, ami készen van megfogható formában (már amennyire egy képfile az). Szerencsés (szerencsétlen?) esetben talán jövő hétre is lesz valami (ha más nem, talán befejezem végre a szakdolgozatom. :-))
Szeretem ezt a számot, mert azon túl, hogy jó, még nagyon jópofa is, főleg élőben, némi bohóckodással fűszerezve, szóval kaptok egy ilyen linket is.
p.s. M-től bocs, hogy mindig felhasználom a képeit mindenféle célokra, E-nek pedig üzenem, hogy nem, még nem daraboltam fel a hegedűjét (a látszat ellenére).

Jean-Jacques Goldman: Et L’On N’Y Peut Rien

http://www.wat.tv/audio/on-y-peut-rien-gigue-2f1bb_2f1cv_.html

http://www.youtube.com/watch?v=aGnvLWoZHes

Dalszöveg magyarul:

És semmit sem tehetsz ellene

Mint egy fonál egyik és másik közt

Láthatatlanul, kifeszíti csatlakozásait

A tudatalatti vándorlásaiban

Büntetlenül lépdel

És minden megremeg egy kissé

A többi elhalványul

Csak a gyomrunkban

Egy csomó, egy éhség

Királlyá emeli a szolgát

És képes letaszítani a szentet

Becsületest és józant

És semmit sem tehetsz ellene

Van aki ellenáll neki, falakat emel

Boldog idők, jól válogatott fotók

Mint egy terrorista, áttöri a páncélokat

Egy pillanat és minden el lett törölve

Csúszol-mászol és kémkedsz

Hazug szavakat ejtesz

Verseit olvasod

A képét imádod

Megpróbálod az útját keresztezni

Hirtelen újra 15 kezdesz lenni

Mindennek az alapja fordul át

És semmit sem tehetsz ellene

Meghívatja magát, mikor nem várod

Ha hinni kezdesz benne, máris távozott

Testvérem, ki egyszer belekóstolhattál

Soha fel nem gyógyultál

Üresen hagy itt minket

És inkább holtan mint élve

Ő, aki dönt feletted

Míg te csak eljátszod

Ő választja az ösvényeket

Jön és távozik

Így működik a szerelem

És semmit sem tehetsz ellene

Tournent les violons - Forognak a hegedűk

2011-02-08T14:17:00.001+01:00

Bár az előző bejegyzésem szemmel láthatóan nem sok embert foglalkoztatott, mivel úgy is a magam örömére csinálom, jöjjön hát a következő. A dal-illusztrációs project fejben remekül halad, elméletben már kisebb könyvre elegendő képet gyártottam...a gyakorlatban összesen 5-öt, ezekből most újabb kettőt megosztanék veltek.

Már a dal témaválasztását is rendkívül érdekesnek tartom, nem beszélve arról, hogy az ábrázolt kor némely hangszerét is megszólaltatják benne. A klipet is érdemes megnézni, szerintem nem akármilyen jól rakták össze.

Tehát:

Jean-Jacques Goldman: Tournent les violons

http://www.youtube.com/watch?v=-eR6v2zcy4c

A dal szövege magyarul:

Forognak a hegedűk

Nagy ünnepség egy kastélyban, réges-rég

Úrnők és urak, nemesek, a nemes vér

Széles királyságból érkezik, s táncra tér